KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Reményeink szerint nagy jelentőségű törvényjavaslatról tárgyal most az Országgyűlés, és nagyon jó lenne, ha a parlamenti pártok meglehetősen nagy egyetértés mellett fogadnák el ezt a törvényt; ahogy látom, természetesen módosító indítványok benyújtása és egyeztetése után.
Ezért is fontos persze, hogy ha egy ilyen horderejű törvényt tárgyalunk, akkor valóban legyen egyeztetés a parlamenti pártok között. De a helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, szemben az eddig a Fidesz részéről megszólalókkal, hogy ezek az egyeztetési tárgyalások, illetve az egyeztetési kísérletek megtörténtek.
Hadd hívjam fel arra a figyelmet - itt tartom egyébként a kezemben a jegyzőkönyvet -, december 12-én a Fidesz részéről ketten is részt vettek a tárgyaláson, ahol Horváth Balázs volt az MDF részéről, és érdemben tett észrevételeket a törvényjavaslattal kapcsolatban. A Fidesz képviselői azt mondták, hogy a rendelkezésükre álló egy hét nem volt elegendő a törvényjavaslat áttanulmányozásához, és további szakértői véleményekre van szükségük. Erre az volt a válasz, hogy kezdeményezzenek majd egy időpontban tárgyalást abban az esetben, ha a szakértői véleményeket beszerezték. Szemmel láthatóan nem voltak felkészülve a javaslat tárgyalására, azóta sem jelentkeztek.
Ahhoz, hogy egyeztetés legyen, többek között arra is szükség van, hogy az egyeztetésben részt vevők törekedjenek arra, hogy érdemben tudjanak véleményt mondani. Ez itt elmaradt. De nem baj, mert most hallottuk a Fidesz véleményét a kérdésben, és azt gondolom, hogy a felszólalásban vannak megfontolható elemek is, természetesen.
Miért szükséges, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat? Azért, mert sajnos Magyarországon van korrupció. Hozzáteszem persze, hogy a világon mindenhol van, annak mértéke lehet kérdéses. De nekünk itt, Magyarországon törekednünk kell arra, hogy szorítsuk vissza azt a mértékű korrupciót, amivel jelenleg szembe kell néznünk.
Az is világos, egyetértek államtitkár úrral, hogy korrupció elsősorban az állami pénzek, a közpénzek felhasználása környékén merülhet fel. Lehet máshol is természetesen, a magánszférában, de annak kiküszöbölése a magánszféra ügye. Ezért nekünk a közpénzek felhasználásával kapcsolatban kell szigorú szabályokat alkotnunk. Már csak azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert az elmúlt 12 évben számos alkalommal merült fel a korrupció lehetősége vagy gyanúja bizonyos ügyekben. Meg kell említenem, hogy az elmúlt négy évben erre különösen sok példát kaphattunk. Az egyik probléma éppen az volt, hogy amikor valamilyen visszásságra utaló jel merült fel a közpénz felhasználásával kapcsolatban, és ellenőrizni akarta például az ellenzék az adott ügyet, akkor ezt az ellenőrzést megakadályozták.
Ez azért történhetett meg, mert nem voltak egyértelmű, világos szabályok a tekintetben, hogy milyen módon történhet meg a közpénzek ellenőrzésének lehetősége. Másrészt számos példát láthattunk sajnos az elmúlt négy évben a törvények kijátszására. Gondolok itt arra a sajnos generálissá vált megoldásra, amikor gazdasági szervezet alapításával kerülték meg a közpénzek felhasználásával kapcsolatban egyébként meglévő törvényi szabályozásokat. Ennek legnagyobb példája az autópálya-építés volt, ahol ezzel a módszerrel kerülték ki a közbeszerzés előírásainak alkalmazását.
De erre, mármint a közbeszerzés szabályainak kijátszására más esetekben is láthattunk példát az elmúlt négy évben. És persze számos példája van annak, hogy különböző ellenzéki törekvések hogyan akadtak el azért, mert az ellenőrzés lehetőségét éppen az egyértelmű, világos szabályok hiányában nem teremtették meg.
Szükséges, tisztelt képviselőtársaim, már csak azért is a szabályozás, mert a közpénz adóforint, vagyis lényegében az adófizetők pénze. Az adófizetők persze még mindig nem eléggé állnak ki a saját forintjaik felhasználása mellett vagy amellett, hogy ők pontosan akarják tudni, hogy mire költi például az állam az ő adóforintjaikat. De ez a tudat Magyarországon is egyre erősödni fog nyilván, hiszen az adófizetőknek joguk van megismerni, hogy mire használják az ő pénzüket, milyen módon használják fel azt a pénzt.
Ennek nincs más módja, mint a nyilvánosság, nincs más módja, mint az adatok folyamatos nyilvánosságra hozatala és ezen keresztül is, a nyilvánosság kontrolljának felhasználásával az ellenőrzés lehetőségének megteremtése. Egyébként általánosságban helyes törekvése a törvényjavaslatnak, hogy a nyilvánosság erejét is rendre fel akarja használni az ellenőrzés lehetőségének megteremtése érdekében.
A javaslat célja tehát, tisztelt képviselőtársaim, a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóbbá tétele, illetve az ellenőrzés kiterjesztése. Ha végigmegyünk magán a törvényjavaslaton, akkor először is, ahogy azt már említettem, az tűnik fel, nagyon helyes törekvésként, hogy a közvagyon használatának megfelelő nyilvánosságát akarja a törvényjavaslat megteremteni; azzal, hogy a nyilvánosság ereje is kényszerítse ki a közpénzfelhasználás során annak átláthatóbbá tételét, illetve ezen keresztül kényszerítse ki - mármint a nyilvánosság erején keresztül - a jogkövető magatartást is.
Az elmúlt négy évben merült fel problémaként, bár az Állami Számvevőszék már korábban is jelezte, hogy a törvények korlátokat szabnak számára a közpénzek felhasználását illetően, mert abban a pillanatban, amikor a pénz kikerült az állami szférából, a jelenleg meglévő jogosítványai mellett nem ellenőrizheti annak további útját. És ez megint az elmúlt négy évben, a már említett autópálya-építések kapcsán például felmerült problémaként.
Nyilván ezekből a tapasztalatokból vonta le a kormány, illetve a jogszabály előkészítője azt a tanulságot, amiben, megjegyzem, korábban, az egyeztetések kapcsán már volt egyetértés. Hiszen például a Szabad Demokraták Szövetsége is nyújtott be törekvéseiben hasonló tartalmú javaslatot az Országgyűlés elé, hogy ezen változtatni kell. Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az Állami Számvevőszék megfelelő módon követhesse a közpénzek felhasználásának útját akkor is, ha az különböző szerződéseken keresztül már az állami szférából kilép, és az üzleti szférában található.
Részben lehetnek jogosak azok az észrevételek, amelyek a törvényjavaslattal kapcsolatban arról szólnak, hogy az Állami Számvevőszék lehet, hogy többletforrásokra tarthat igényt a törvényjavaslat elfogadását követően. Ugyanakkor azonban azt látni kell, hogy az Állami Számvevőszéknek nem kell minden egyes közpénzfelhasználást ellenőriznie, hanem abban az esetben kell ezt megtennie, ha a saját tevékenysége kapcsán úgy ítéli meg, hogy ez szükségessé válhat.
Ha viszont ez így van, márpedig a gyakorlatban természetesen így lehet, hiszen az Állami Számvevőszék sem képes arra, hogy minden egyes forintot elkísérjen a végső felhasználásáig, akkor valószínű, hogy módosítani kell a törvénynek azt a részét, ahol például úgy fogalmaz, hogy vizsgálja az adott ügyet, és nem pedig úgy fogalmaz, hogy vizsgálhatja.
(11.20)
Itt nyilván módosítani kell majd a törvény szövegét annak érdekében, hogy az valóban a gyakorlatban is végrehajtható legyen, ne tartalmazzon olyan előírást, ami utána adott esetben nem hajtható végre. Ennek az ellenőrzésnek a keretében egyébként a finanszírozott beszerzéseket, illetve a közvagyont érintő szerződéseket az Állami Számvevőszék vizsgálhatja akár az eljáró állami szerveknél, akár az önkormányzati szerveknél, illetve mindenkinél, aki a megrendelővel kapcsolatban áll, valamennyi közreműködő gazdálkodó szervezetnél tehát. Azt gondolom, hogy ez így helyes, és ez lehetőséget ad valóban a hatékonyabb ellenőrzésre, és lehetőséget ad arra is, hogy megnyugtató módon kísérjük figyelemmel a közpénzek felhasználását.
Többen szóltak már előttem a közérdekű adatok nyilvánossága, illetve az üzleti titok egymáshoz való viszonyáról - s megint hadd mondjam, hogy a kérdésnek fel kellett merülnie. Amikor a Szabad Demokraták Szövetsége megfogalmazta még 2002-ben a közpénzek felhasználásának nyilvánosságával kapcsolatos problémát, akkor hívta fel a figyelmet arra a problémára, hogy sokszor azon az alapon nem kaptak országgyűlési képviselők válaszokat a saját kérdéseikre, mert a kormánypártok rendre az üzleti titok fogalma mögé bújtak akkor, amikor a közpénzekkel kapcsolatos kérdésekre kellett volna válaszolniuk. Ez nem volt helyes, ezért ezen is változtatni kellett. Nagyon egyetértünk azzal, hogy a minisztérium ezt a változtatást beterjesztette. Lehet vitatkozni, tisztelt képviselőtársaim, persze a határokról - véleményünk szerint egyébként a törvényjavaslat megfelelő módon szabályozza a kérdést -, de azt alapkritériumnak kell tekinteni, hogy a közpénzek felhasználásának nyilvánossága és ellenőrzése prioritást kell hogy élvezzen, természetesen a törvényjavaslatban egyébként megszabott keretek között.
Ami a törvényjavaslat további részét illeti, jönnek azok a részek, amelyek az adatok nyilvánosságával foglalkoznak. Ez is nagyon helyes, hogy így van, hiszen mindenütt, ahol közpénzt használnak fel, ha egyetértünk azzal, amit a bevezetőben mondtam, hogy az ellenőrzést a nyilvánosság erején keresztül is biztosítani kell, akkor helyes, ha bekerülnek a törvénybe olyan szabályok, amelyek kötelezővé teszik a közpénzek felhasználásával kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalát, vagy valamilyen technikával, amit itt egyébként a törvény véleményünk szerint megfelelően szabályoz. Megint azt kell mondanom, hogy itt is lehet a határokon vitatkozni, de annak kell alapszabálynak lenni, hogy minden, közpénz felhasználásával kapcsolatos adat nyilvános kell hogy legyen bárki számára, aki érdeklődik vagy adott esetben, mondjuk, érintett, mert az önkormányzat területén lakik, és az ő adóforintjai is benne vannak az önkormányzat költségvetésében, lehetővé kell tenni az ezen adatokhoz történő hozzáférést.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a továbbiakban az államháztartás pénzeszközeinek felhasználásával, illetve az államháztartáshoz tartozó vagyonnal való gazdálkodással összefüggő kérdések kapcsán azt mondja, és ezt fő szabályként mondja ki, hogy minden 5 millió forint feletti szerződés esetében nyilvánosságra kell hozni, közzé kell tenni a szerződést kötő szerv hivatalos lapjában vagy honlapján a szerződések listáját. Ez egy újabb lépés a nyilvánosság felé, és ez is azt jelenti, hogy a nyilvánosság megfelelő módon ellenőrizheti már azt is, hogy kikkel lép üzleti kapcsolatba az, aki közpénzek felhasználásáról különböző módon, illetve mértékben dönt.
Észrevételek hangzottak el a társaságalapítás szabályainak szigorításával kapcsolatban akkor, ha a közpénz felhasználója társaságot alapít, és ezzel kapcsolatban megkérdőjelezik többen az Állami Számvevőszék részvételét a 200 millió forint fölötti tőkével rendelkező társaságok felügyelőbizottsága elnökének javaslattétele kapcsán. Érdemes megfontolni ezeket az észrevételeket is, és lehet itt megfelelő megoldást találni. Az Állami Számvevőszék részvételét a folyamatban azért tartom fontosnak, mert lehet, hogy ez megfelelő garanciája lehet annak, hogy megfelelő felkészültséggel és szakmai háttérrel rendelkezők kerülnek ebbe a fontos pozícióba. Hogy aztán mi lehet a pontos megoldás, arról a továbbiakban lehet vitatkozni, és az ember érdeklődéssel várja a kifogásokat megfogalmazók különböző javaslatait, módosító indítványait.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslattal kapcsolatban mi néhány észrevételt is szeretnénk tenni, részben azért, mert azt gondoljuk, hogy lehet természetesen javítani a törvényjavaslaton, másrészt meg azért teszünk észrevételeket, mert van néhány dolog, ami nem szerepel a törvényjavaslatban, mi pedig megfontolandónak tartjuk, hogy bekerüljön. Szabályozza a közpénzek felhasználását a törvényjavaslat, illetve a 4. §-ban említést tesz az Európai Unióból származó források felhasználásával kapcsolatban, ugyanakkor viszont az európai uniós források további felhasználásával, illetve ezek figyelemmel kísérésével és ellenőrzésével kapcsolatban véleményünk szerint a szabályozás nem elégséges. Úgy ítéljük meg, tekintettel arra, hogy az Európai Unióból származó források megfelelő felhasználása, illetve a felhasználás nyomon kísérése ugyanolyan fontos érdek, mint a közpénzek felhasználása, ezért a szabályozást ebbe az irányba is ki kell terjesztenünk.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A köztisztviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségével kapcsolatban még az előző ciklusban az akkori ellenzék, így a Szabad Demokraták Szövetsége is fogalmazott meg ellenvéleményeket. Szükséges lenne megvizsgálni, hogy vajon a gyakorlatban hogyan működik a törvény és kell-e azt korrigálni. Ez azért lehet érdekes, mert most a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget a törvényjavaslat kiterjeszti, amit mi nem kifogásolunk egyébként és megszavazunk, de a későbbiek során célszerű lesz az egész kérdésre visszatérni majd.
Hiányzik véleményünk szerint a rendszerünkből - tehát nem feltétlenül a törvényjavaslatból - a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségek kapcsán a hamis adatszolgáltatás szankcionálása. Ez, megjegyzem, az országgyűlési képviselők esetében is fel kellene hogy merüljön - nevek említése nélkül hadd utaljak az elmúlt négy évben ezzel kapcsolatos vitákra -, ennek nagyobb visszatartó ereje lehetne. Esetleg felvethető még szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok megfogalmazása is, hiszen sokszor a korrupció lehetősége úgy is felmerül, hogy a döntéshozó valamilyen távolabbi hozzátartozója jut juttatásokhoz, célszerű lenne ezért itt még szigorúbb, még egyértelműbb szabályokat is felsorolni.
S engedjék meg, hogy még egy kérdést említsek. A Ptk. módosítását érinti az a kérdéskör, ami a közszereplők tevékenységéről szóló sajtóbeszámolók kapcsán vár rendezésre. Az elmúlt években ugyanis e tekintetben az Alkotmánybíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság egymással ellentétes joggyakorlatot alakított ki, ideje lenne ennek az ellentmondásnak a lehetőségét feloldani. A mi véleményünk szerint az Alkotmánybíróság által megfogalmazott követelményeket kellene a Ptk.-ba beépíteni, vagyis törvényben kellene rögzíteni, hogy a közszereplők a nyilvánosság nagyobb kontrollját kötelesek elviselni, mint azok, akik nem közszereplők.
Ugyancsak indokolt lehetne e tárgykörben a helyreigazítási szabályok rendezésével megszüntetni azt a lehetőséget, hogy a sajtóterméket akkor is helyreigazításra lehessen kötelezni, ha az egyébként pontosan tájékoztat egy nyilvános rendezvényről, adott esetben az Országgyűlés vagy az önkormányzati testület működéséről. Ezekre a változtatásokra már csak azért is szükség van, mert a javaslat koncepciója szerint a korrupció megelőzését szolgálja a nyilvánosság, ez azonban nem jelentheti csak a pénzek mozgásának átláthatóságát, hanem szükség van a pénzeket kezelő közszereplők tevékenységének átláthatóságára is.
(11.30)
Amennyiben a sajtó retorziótól tartva nem közölhet bizonyos tényeket, ez korlátozhatja a nyilvánosság kontrollját. Tudom, hogy sokszor kellemetlen, ha az emberről írnak az újságok, de abban az esetben, ha tényeket írnak, akkor a közszereplőnek ezt tudomásul kell vennie.
Tisztelt Képviselőtársaim! A felmerült ügyekben módosító indítványokat nyújt majd be frakciónk, egyébként pedig a törvényjavaslat koncepciójával, annak megfogalmazásaival, beleértve a kétharmados törvényeket is, egyetértünk és azt támogatjuk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
