DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatnak valóban van kétharmados része, mégpedig három törvény, az Állami Számvevőszékről szóló törvény, az önkormányzati törvény és az adatvédelmi törvény tartozik ebbe a körbe. Ezt már előttem szólók is elmondták. Szeretném tisztázni és leszögezni, hogy az egész törvény kulcsa ezek a bizonyos kétharmados részek. Ha a számvevőszéki törvényről szóló módosítást nem fogadja el az Országgyűlés, akkor lényegében ez a törvény nem tud működni.
Ezért kérem, és felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy nyugodtan kezelhetjük a törvényt kétharmados törvényként, lényegében ez egy kétharmados törvény. Ennek a törvénynek az elfogadása során éppen ezért önmérsékletet kérek mindenkitől, és azt kérem, hogy a törvény vitája ne a politikai vádaskodás szintjén történjen. Én a magam részéről tartózkodom is ettől, és erre fogom biztatni saját képviselőtársaimat is.
(11.00)
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat céljaival, indokaival egyetértünk, nem kifogásoljuk a törvény elfogadását. A törvény kétharmados részeinek elfogadásában készek vagyunk együttműködni a kormánykoalícióval. A javaslat bizonyos részeit azonban csak módosításokkal tudjuk elfogadni. Néhány kérdésben eltér az álláspontunk a javaslat előterjesztőinek álláspontjától. Ez talán érthető is egy olyan törvényjavaslat esetén, amely egyszerre 19 törvényt akar módosítani.
Kérem az előterjesztőket, fontolják meg azokat a bizottsági észrevételeket, amelyeket, ha jól hallottam, nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalról is megfogalmaztak. Ezekben a bizottsági észrevételekben volt számos olyan fontos elem, amely a törvényt javíthatja, jobbá teheti, bizonyos részeit működőképessé teheti.
A következőkben néhány, a törvényjavaslatban foglalt külön törvénymódosításról szeretnék beszélni, ezek között is kiemelten az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosításáról. A tervezet első szakasza módosítja, kibővíti azon szervezetek körét, amelyeket az Állami Számvevőszék vizsgálhat. A vizsgálható szervezetek körébe a törvényjavaslat beemeli azokat a gazdálkodó szervezeteket is, amelyek állami költségvetésből nyújtott támogatást vettek igénybe, vagy az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyont használtak fel.
A tervezet szerint az Állami Számvevőszék vizsgálja az államháztartás alrendszereiből finanszírozott beszerzéseket, és az államháztartás alrendszereinek a vagyonát érintő szerződéseket a megrendelőnél, a megrendelő nevében eljáró természetes és jogi személynél, a szerződéses partnereknél, illetőleg a szerződés teljesítésében közreműködő valamennyi gazdálkodó szervezetnél. Ezzel a kiterjesztéssel elvileg egyetértünk, a módosítás azonban véleményünk szerint indokolatlanul tágítja az Állami Számvevőszék által ellenőrizhető társaságok körét, amikor a megrendelő gazdálkodó szervezeteken kívül az ellenőrzést azok szerződéses partnereire is kiterjeszti.
Aggályos a szerződéses partner fogalmának a használata. Jogbizonytalanságot okozhat, önkényes jogértelmezéshez vezethet a szerződéses partner fogalmi tisztázatlansága. A szerződéses partner kifejezés túl általános, ebbe a körbe minden egyéb, az állami beszerzéssel kapcsolatba nem hozható szerződéses partner is beleérthető. Valószínű, hogy ez a fogalom azt a gazdasági szereplőt takarja, akitől a beszerzés történik, de tágan értelmezve az lehet bárki is, akár a megrendelő bármely szerződéses partnere. Vajon a szolgáltató szerződéses partnernél mit vizsgálhat az Állami Számvevőszék, mire terjed ki a vizsgálat jogköre? Erre nem kapunk választ a törvényjavaslat szövegéből.
Megfontolandó, hogy szükségtelen a vizsgálhatók körének ilyen irányú kiterjesztése, és ez a rendelkezés talán felesleges is, mivel az Állami Számvevőszék a szerződéseket megtalálhatja a megrendelőnél. A szerződésből pontosan kiderül, mennyiért történt a beszerzés, ki volt a teljesítő szerződéses partner, és minden más további információt is megismerhet az Állami Számvevőszék a megrendelő vizsgálatakor.
Amennyiben a javaslatban mégis benne marad a szerződéses partner vizsgálhatósága, annak korlátait feltétlenül pontosítani kell, mert így indokolatlanul kiterjeszthető a vizsgálat alá vont szervezetek köre. Ezenfelül a kiterjesztés a vizsgálat tárgyának kifejtése, részletezése nélkül visszaélésekre adhat lehetőséget, az Állami Számvevőszék így korlátlanul alkalmazhatná a nyilvánosság eszközét a megrendelő bármilyen szerződéses partnerénél. A törvényjavaslatnak ez a része álláspontunk szerint feltétlenül módosításra szorul.
Az államháztartási törvény módosításával kapcsolatban a következőket kívánom elmondani. A támogatások odaítélésére vonatkozó döntéshozatalban részt vevő személyek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének előírását támogatjuk. A döntés-előkészítésben részt vevő személyekre kiterjeszteni azonban a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget azonban álláspontunk szerint felesleges és eltúlzott. A döntés-előkészítő szervvel munkaviszonyban állókra, tehát ügyintézőkre talán még jogos lehet a vagyonnyilatkozat-tétel előírása, de ne feledjük, hogy nagyon sokan külső szakértőként, megbízottként vesznek részt a döntés-előkészítésben, például a gazdasági kamarák munkatársai, megbízott ügyvédek, külső szaktanácsadók, akik nem rendszeresen, csak eseti jelleggel vesznek részt a döntés-előkészítő munkálatokban. A javaslat szövege szerint rájuk is kiterjedne a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség.
Továbbá a döntés-előkészítésben részt vesznek adminisztratív munkatársak, akár titkárnők is. Tehát hatalmas, nem köztisztviselői jogállású személyi körre kiterjedne a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség.
A területfejlesztési tanácsok mellett ügynökségek működnek, annak minden munkatársa, külső megbízottja részt vesz a döntés-előkészítésben. Ez a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség felesleges kiterjesztését jelenti, túlzott és felesleges adminisztrációt idéz elő, az adatvédelmi szempontokról nem is beszélve.
A törvényjavaslat túlságosan általános megfogalmazást alkalmaz, amikor egyéb közreműködő szervezetek vonatkozásában terjeszti ki a vagyonnyilatkozat-tevők körét. Az államháztartási törvény módosításainak céljával, céljaival egyetértve elegendőnek tartjuk csak a döntéshozatalban ténylegesen részt vevő, azaz a döntési jogosultsággal rendelkező személyekre ezt a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget kiterjeszteni.
Szintén az államháztartási törvény módosítását érinti egy meglehetősen szokatlan megoldás. A gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében a felügyelőbizottság saját tagjai sorából választja az elnökét. A törvényjavaslat szövege szerint az állami többségi befolyással rendelkező gazdálkodó szervezeteknél, ha a jegyzett tőke a 200 millió forintot meghaladja, a felügyelőbizottság elnökének személyére az Állami Számvevőszék tesz javaslatot. A javaslattételi jog így ellentétbe kerülhet a társasági törvény jelenleg hatályos rendelkezéseivel, és korlátozza a felügyelőbizottsági tagok önálló, szabad döntését az elnök kijelölésében.
Két megoldás lehetséges: vagy el kell hagyni ezt a szabályt, és így kiküszöbölni a társasági törvénnyel ellentétes rendelkezést, vagy a törvényjavaslattal szemben az Állami Számvevőszéknek nem javaslattételi joga kell hogy legyen, hanem az ÁSZ jelölje ki a felügyelőbizottság elnökét. Ebben az esetben persze a társasági törvényt megfelelően módosítani kell.
Még egy törvénymódosításhoz szeretnék észrevételt tenni, ez pedig a munka törvénykönyvének módosítása. A munkavállalók titoktartási kötelezettségének szabályozása, részletezése helyes, hogy belekerül a munka törvénykönyvébe, ezzel egyetértünk, hiányoljuk viszont az időtartam meghatározását. A jelenlegi tervezet nem mondja meg, hogy milyen időtartamra vonatkozzon a titoktartási kötelezettség. A munkaadók kiköthetik, hogy hány évig köteles a munkavállalójuk megőrizni az üzleti titkot, de célszerű lenne rögzíteni egy minimális időpontot, például a munkaviszony fennállása alatti időtartamra adni ezt a titoktartást, vagy azt követően bizonyos évig, amit a törvényben rögzíteni kellene. Így, ebben a formában, időtartam nélkül azonban ez a szabály nem fog érvényesülni, vagy legalábbis önkényes jogértelmezéshez vezethet.
Tisztelt Ház! Még egy dologról szeretnék beszélni, ami szerencsére egy bizottsági beszámolóban már említésre került, mégpedig, ha jól emlékszem, a költségvetési bizottság említette, hogy a törvény elfogadása esetén az Állami Számvevőszékre újabb, megnövekedett feladatok fognak hárulni. Ez természetszerű a törvény logikájából következően, de az Állami Számvevőszéknek ehhez a megfelelő költségvetési forrást is biztosítani kell, mégpedig nem is kis pénzről van szó. Ha az Állami Számvevőszék ilyen jelentős ellenőrzési feladatokat fog ellátni, akkor ahhoz valószínűleg létszámbővítésre lesz szüksége, akár dologi kiadásai is nőhetnek. Ezért javasoljuk, hogy a költségvetésből, akár a folyamatban lévő költségvetésből, annak tartalékalapja terhére biztosítsa a kormány az Állami Számvevőszék többletköltségeit, természetesen a következő évben pedig már jelenjen meg a költségvetésben ez a pluszkiadás.
Mindezeket összefoglalva, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, úgy ítéljük meg, hogy a törvény indokai, céljai helyesek, a törvény egy lépést jelent a közélet tisztaságának irányába, a közpénzek felhasználásának átláthatóbbá tételéhez.
(11.10)
Természetesen a végrehajtásában, a törvény gyakorlati életben való működésében rejlik az a kulcs, amit most még egyelőre nem tudunk megjósolni: hogyan fogja tudni ez a törvény a közélet tisztaságát szolgálni? Ebben a tekintetben ugyan vannak fenntartásaink, de mindenképpen a tisztelt Háznak elfogadásra javasoljuk a módosító javaslatok mellett az elénk került törvénytervezetet.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
