MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, egyre inkább az az érzésem, hogy tisztelt kormánypárti képviselőtársaim a miniszterelnök úr beszédéből csak a közvetlen, direkt módon értelmezhető dolgokra koncentráltak a nap elején, míg a mögöttes gondolatokra vagy nem koncentráltak eléggé, vagy átsiklottak rajtuk. Én úgy értelmeztem, hogy a miniszterelnök úr egyfajta konstruktivitást is kért akkor, amikor azt mondta, hogy ne mondjunk mindenre zsigerből nemet, hanem mondjunk igent is, és meg kell fontolni az igeneket is.
Miért mondom ezt? Azért, mert a vita eddigi szakaszában már nagyon sok minden elhangzott, és úgy gondolom, hogy kormánypárti képviselőtársaim azokat a gondolatokat, amelyeket a miniszterelnök úr belegondolt a beszédébe, nem igazán tartják szem előtt. Államtitkár úr azt mondta, hogy az eredeti határozat megszületése óta már hosszú idő telt el, és érdemi munka ennek végrehajtására igazából nem történt. Önök lassan már tíz hónapja vannak kormányon, ennyi idő alatt igazán tehettek volna valamit érdemben ennek a határozatnak a végrehajtása érdekében. Keleti György képviselő úr pedig azt mondta Simicskó képviselő úrnak, hogy nem támogatták olyan formában, “ahogyan azt ön javasolja”.
Ha önöket nem az élből, zsigerből történő elutasítás vezérli ennek a határozatnak a mentén, akkor valamilyen alternatívát kellett volna letenniük az asztalra, és akkor nem a direkt elutasításról vitáznánk, hanem arról, hogy hogyan lehet ezt a határozati javaslatot jobbítani, a jelenlegi helyzethez igazítani.
(17.30)
Miért mondom ezt? Azért, mert önök kitűzték célul és feladatul, amivel részben mi is egyetértünk, hogy önkéntes hivatásos haderővel kell fölváltani a jelenlegi honvédséget. Ez nagyon szép és nagyon jó gondolat. A kérdés csak az - és itt kapcsolódnék mindahhoz, amit Vadai Ágnes képviselő asszony elmondott -, hogy vajon kikből lesz majd az önkéntes hivatásos haderő. Hiszen ha az egyik mai napilap címoldalas cikkét megnézik, ott az van, hogy sok a bliccelő katonaköteles. Tudom, erre az érv az, hogy persze, mert most sorozott hadsereg van, és mindenki próbálja elkerülni, de úgy gondolom, hogy sajnos a különböző kampányok miatt is ma a honvédségnek nincs igazán komoly vonzereje.
Ez a határozati javaslat, amelynek önök most az elutasításáról tárgyalnak, úgy gondolom, nagyon sokat javíthatna azon a helyzeten, amely ma a honvédség terén van. Miért? Ugyanis meggyőződésem, hogy a folyamatos utánpótlást a honvédség részére nem propagandafilmekkel és különböző toborzó kampányokkal lehet elérni, hanem olyan szervezettel vagy szervezetekkel, ahol a fiatalok igenis kaphatnak valami képet a honvédségről, arról, hogy mi is az, ami majd várhat rájuk, milyen szakmai lépésekkel haladhatnak a leendő szakmájuk irányába, és egyáltalán beleszagolhassanak kicsit abba a levegőbe, ami egy meghatározott szervezeti - és eléggé jól körülhatárolt szervezeti - és működési formában rájuk várhat.
Ahogy itt többen is említették, a nemzetőrség kereteiben például a technikai sportok is helyet kaphatnának; ezek azok a szervezetek - és Keleti úr, gondolom, jól emlékszik erre az időszakra -, amelyek annak idején még az MHSZ keretein belül működtek. Lényegében itt ki lett öntve a gyerek is a mosdóvízzel együtt, hiszen az a fajta szervezet pontosan a politikai befolyásolás és az irányítottság miatt volt hosszú távon és a mai, korszerű körülmények között működésképtelen, ugyanakkor azok a technikai és tömegsport szervezetek, amelyek az MHSZ tagszervezetei voltak, teljesen más, átalakult formában ma például a nemzetőrségnek nagyon hasznos tagszervezetei lehetnének. Miért? Ezek a szervezetek biztosíthatnák a fiatalok részére a szakmai előképzést, napi kapcsolatot tarthatnának a honvédséggel, itt meglenne a szakmai továbbképzés, továbblépés lehetősége, és ezekben a szervezetekben mind az állam, mind a honvédség részére - és itt egyből vitatkozom Vadai Ágnes képviselő asszonnyal - kifejezetten költségtakarékos módon lehetne nagyon sok feladatot ellátni.
Simicskó úr már említette itt az árvízzel kapcsolatos esetleges feladatokat, valamilyen rendkívüli káreseménnyel kapcsolatos helyzetet. Hogy én egy konkrét példát mondhassak, szintén csak egy technikai sporttal kapcsolatban: talán még emlékeznek önök is rá, hogy tavaly több mint egy héten keresztül lángolt a Hortobágy, már több települést is veszélyeztetve. Bizony, a katasztrófavédelem parancsnoka két nap után, amikor már nem tudtak igazán mit kezdeni a lángokkal, pontosan egy ilyen szervezethez kopogtatott be, kérte, hogy a levegőből hadd szemlélhessék meg, hogy mi a helyzet, hogyan lehet irányítani a védekezést, és három napon keresztül folyamatosan - egy sportszervezet repülőgépei segítségével - a levegőből tettek meg mindent a hatékonyabb oltás érdekében. Ez a költség körülbelül tizedannyi volt, mint ha ezt egy honvédségi helikopterrel látták volna el.
Fölvetődik tehát a kérdés, visszatérve az eredeti problémára, hogy honnan lesz merítési bázisa a honvédségnek. Úgy gondolom, hogy erre a világban nagyon-nagyon sok példa van. Amikor NATO-tagok lettünk, az egyik, honvédséggel is foglalkozó folyóirat kisebb sorozatot közölt a Magyarországhoz hasonló nagyságú államok haderejének működéséről, az önkéntesség elvéről, az utánpótlásról. Két konkrét cikkre emlékszem, az egyik Ausztria, a másik pedig Svájc volt, ahol igenis vannak tartalékos képzések szervezett formában. Úgy gondolom, sokkal hatékonyabban, költséghatékonyabban lehet ezt megoldani, mint a honvédség keretein belül. No, erre is jó lenne például a nemzetőrség szervezete.
Megint csak a merítési bázis: honnan lesz utánpótlása az önök által annyira sürgetett önkéntes hivatásos hadseregnek? Honnan lesznek felkészült szakemberek? Honnan lesznek olyan fiatalok, akik nemcsak kalandvágyból vállalják majd, hogy egész életüket a honvédség mellett kötelezik el? Akik mondjuk, nemcsak egy-két filmet fognak majd megnézni a televízióban, és azt gondolják, hogy rájuk is olyan kalandos dolgok fognak majd várni az életben, mint amit a televízióban láthatnak? Mondjuk, nem azért lesz valakiből pilóta, mert nagyon jó repülős filmet lát, vagy nem azért akar majd valaki harckocsizónak menni, mert megnézi a tévében a Kelly hőseit, és azt gondolja, hogy majd hasonló kalandos életben lehet része. Ahhoz tehát, hogy a fiatalokat be lehessen vonni és valamilyen módon föl lehessen készíteni a rájuk váró feladatokra, igenis szükség lenne olyan szervezetekre, amelyek az előképzést, a szervezeti formát és a szakmai előképzést is tudják biztosítani a majdani, leendő honvédségi utánpótlás számára.
Fölvetődött itt az a dilemma is, hogy hivatásos vagy profi hadsereg. Meggyőződésem, hogy kalandvágyból katonának jelentkező emberekből soha nem lesz a feladatát valóban magas szinten ellátó, professzionális hadsereg. Megint csak egy példát hadd mondjak: a francia hadsereg. Akár hiszik, akár nem, a francia hadsereg például a harci pilóták utánpótlására kifejezetten repülőiskolákat működtet. A világ legjobb műrepülő pilótái a franciák, és nagyon jó szakember-utánpótlást biztosítanak például a honvédség számára.
Vadászgépgeneráció-váltás van Magyarországon is. Az újságban olvasható, önök is abban gondolkodnak, hogy fiatal pilótákkal szeretnék majd ezeket a típusokat repültetni. A kérdés az, honnan lesznek ezek a fiatal pilóták, hiszen nincs ma Magyarországon ilyenfajta utánpótlásképzés. Gondoljunk bele, mi pénzbe kerül kiképezni egy olyan vadászpilótát, aki ezeken a típusokon repülhet: több tízmillió forint. És ha véletlenül úgy gondolja, hogy köszöni szépen, de mégsem ezt a pályát választja, akkor ez felesleges pénzkidobás.
Továbbra is azt mondom, hogy felelőtlenség ilyen határozottan ezt a határozati javaslatot elutasítani és levenni a napirendről. Sokkal inkább végig kellene gondolni, hogyan lehetne akár módosító javaslatokkal is vagy a részletekben is szakmailag pontosítva, jobban kidolgozva, de a mai feladatoknak és követelményeknek megfelelően ezt a határozati javaslatot megtartani és végrehajtani. Ez lenne az önök feladata és nem az elutasítás.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
