KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Teljes mértékben egyetértek azzal a történelmi ívvel, amit felvázolt, talán annyit tennék hozzá, hogy az, ami most történik, vagyis Magyarország csatlakozása a fejlett, demokratikus országok közösségéhez, családjához, bizony nagyon nagy hasonlóságot mutat, az időben köztük lévő több mint ezer év ellenére is, a Szent István-i döntéshez, amelyet szintén említett; ugyanis ugyanaz történik a lényegét tekintve: Magyarország válaszút elé került. Akkor az volt a kérdés, hogy fennmarad-e a nemrég hont foglalt magyarság a Kárpát-medencében, most az a kérdés, hogy a nemzetközi fejlődés élvonalába tudunk-e kerülni, vagy leszakadunk, a perifériára sodródunk.
Nem élet-halál kérdése a tét, csak a sokkal jobb és biztonságosabb élet a tét, de ez is elég nagy ahhoz, hogy történelmi jelentőségűnek minősíthessük mindazt, ami történt. Akkor is ott volt a választás dilemmája, hogy vállaljuk-e az újat, vállaljuk-e a nehézségeket, pontosabban: őseink vállalják-e az újat, vállalják-e a nehézségeket; van-e bátorságuk, erejük szakítani a régivel, van-e bátorságuk, erejük szembeszállni, szembefordulni a visszahúzók érveivel. Szent Istvánnak történelmi érdeme volt, hogy helyes döntést hozott, és most ugyanígy történelmi érdemük a magyar választóknak, hiszen most nem egy ember döntésén, az államalapító király döntésén, hanem valamivel több mint 8 millió magyar választópolgár döntésén múlott az, hogy Magyarország csatlakozik-e avagy sem.
S örülök annak a szemléletnek is, ami a képviselő úr megszólalását jellemezte, hogy nem csupán a közvetlen hétköznapi előnyökről szólt, noha ez is számos, hiszen az Európai Unió, a csatlakozás, a tagság biztonságosabb, jobb életet kínál Magyarországnak, a magyar állampolgárnak; biztonságosabb, jobb jövőt az egész magyar nemzetnek. De van ennek egy ezen túlmutató perspektívája is - és erről is szó esett, és a kormány álláspontja ebben is teljesen azonos azzal, amit a képviselő úr a Magyar Demokrata Fórum nevében kifejtett -, mégpedig az, hogy Európa világpolitikai szerepe is függ attól, ami most történik, hiszen egy egységes Európa nyilván sokkal, de sokkal nagyobb befolyást fog gyakorolni, sokkal nagyobb befolyást tud és fog is gyakorolni egy formálódó és bizony néha fenyegető jeleket is mutató új világrend alakításában.
Az Európai Uniónak jelenleg 15 tagja van, és amikor Európáról beszélünk a világpolitikában, akkor általában ennek a 15 országnak a szerepéről beszélünk, mert ezek képeznek igazán komoly gazdasági súlyt, és ettől ugyan elmaradó, de mégis jelentékeny, jelentős politikai erőt, de lényegesen nagyobb lesz ez a gazdasági súly, el fogja érni az Egyesült Államok gazdasági súlyát, és lényegesen nagyobb lesz a nemzetközi politikai súlya, a világ jövőjének a formálásában betöltött szerepe, amikor 25 ország adja majd ezt a közösséget.
Magyarország csatlakozása, amely a bővítési folyamatba illeszkedik, tulajdonképpen ebben a perspektívában is fontos, történelmi jelentőségű lépés, mert együtt a többi 24 országgal, a 25 országból álló család, közösség egyik tagjaként, lényegesen nagyobb beleszólásunk lesz a világ sorsának, a világ jövőjének az alakításába. És ebben majd azokat az értékeket tudjuk a többi országgal együtt érvényesíteni, amelyek bizonyos értelemben hagyományos, klasszikus európai értékeknek tekinthetők; a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok, az esélyteremtés, a szolidaritás értékeire gondolok, amelyek jelen vannak az Európai Unióban.
Az Európai Unió persze a 25 tagúvá bővülése esetén sem lesz még egyenlő Európával, de most már Európa nagy részét, döntő részét jelenti, és így az egész kontinens világpolitikai jelentőségét, világpolitikai szerepét fel fogja értékelni a bővítés. Ezért is fontos ennek a méltatása.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
