KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs semmi meglepő abban, ahogy indult a szezon, az ülésszak, hiszen egyrészt már mindenki bejelentette előre, hogy forró őszre számít - ami az elmúlt nyár után persze nehéz lesz -, másrészt visszagondolva az elmúlt időszakokra, arra emlékszem, hogy mindig kemények voltak a viták a parlamentben. Ez így van rendjén, erre való a parlament. Azt gondolom, a kemény vitáknak is helyük van, sőt ha azok nem személyeskedők, természetesen az igen kemény vitáknak is helyük van a parlamentben.
Természetesen így volt ez most is és az elmúlt hónapokban is. Több vita jellemezte a politikai közéletünket. A viták egy része a gazdaság körül zajlott. Kétségkívül igaza van a miniszterelnök úrnak, az jó vita volt, hiszen érdemi kérdésekről szólt, még akkor is, ha ebben a vitában időnként természetesen megjelentek demagóg hangok és - ez rendre így van - teljesíthetetlen követelések is. Mégis az egész a gazdaságpolitika érdemeiről, annak lényeges részeiről, a gazdaság jövőjéről szólt.
Volt aztán a vitáknak egy másik csoportja is, amikor egy-egy politikust támadtak meg. Ennek láttuk részben valamilyen fajta megjelenését az iménti felszólalásban. Szerintem ez is rendben van. Két eset lehetséges, vagy sikerül az adott politikust elhitelteleníteni, vagy - ahogy az államtitkár úr az előbb mondta - hiteltelen lesz az, aki elmondta a felszólalását. Ez is abszolút része a politikai vitáknak, persze ennek is van olyan eleme, amikor már valótlan állítások hangzanak el, és kifejezetten csak a másik lejáratása a cél. Ezekről majd ítélnek a választópolgárok.
Van egy harmadik része az elmúlt hetek-hónapok vitáinak, és leginkább majd ez fogja uralni a következő hónapok vitáit - tulajdonképpen ezért kértem szót -, ez az úgynevezett brókerügy, a K&H-ügy. Ebben a kérdésben mindnyájan szeretnénk tisztán látni, ez az elvárás helyes is, és ennek érdekében természetesen mindent meg kell majd tenni. Tegnap is elmondtam, szeretném, ha a politikának ebben nem lenne sara, ugyanakkor mégse gondolom, hogy a politikának éppen ebből adódóan el kellene hárítania a vizsgálatokat, mert ugyanakkor a politikának érdeke, hogy a közvélemény tisztán, világosan lásson ezekben a kérdésekben; már csak azért is, hogy végül is felelősségre vonhassuk a bűnösöket, ha vannak ilyenek, és vonjuk le belőle a megfelelő politikai tanulságokat.
Ez ügyben azonban én a problémát, tisztelt képviselőtársaim, a következőkben látom. Azt gondolom, bármi is lesz ennek a vizsgálatnak a végeredménye, hogy a politika, a politikusok döntő többsége ebben az ügyben is tiszta és érintetlen mindkét oldalon. Lehet, hogy lesznek ennek az ügynek érintettjei - bízom benne, hogy nem, de lehet, hogy lesznek - esetleg mindkét oldalon. Természetesen abban vagyunk érdekeltek, hogy meggyőző módon járjunk végére ezeknek a dolgoknak.
Van azonban az egésznek egy nagyon nagy veszélye: ha az folytatódik, ami eddig. Ha mindenki megpróbálja a másik oldalra rákenni ezt az egész ügyet, akkor a politika egésze válik hiteltelenné, járatódik le a közvélemény szemében, veszíti el támogatottságát. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert ez ellen érdekünk fellépni, nekünk ugyanis az az érdekünk, hogy tisztán álljunk az emberek előtt - már azok, akik erre képesek -, meg az is érdekünk, hogy tiszták maradjunk, ne legyenek köztünk azok - ha egyáltalán vannak ilyenek -, akik ezekben az ügyekben érintettek lehetnek.
Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt kérem mindenkitől, hogy legyen bizottság, vizsgálja a politikai felelősséget, hagyjuk az erre hivatott szerveket a vizsgálatokat lefolytatni, és amikor világosan látunk és ismerjük az eredményeket, akkor kezdjük el ennek a tanulságait levonni. Információk hiányában előre azonban ezt ne tegyük meg.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
(9.50)
