DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár úr azzal kezdte a mondandóját, hogy az ellenzék és a kormány álláspontja a családról, a családtámogatásról különbözik. Hadd korrigáljam annyiban, és hívjam föl a figyelmét államtitkár úrnak, hogy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a családról és a családtámogatásról a lakosság és a kormány különféleképpen alkot véleményt.
Pont egy hónapja az egyik gazdasági hetilapunkban jelent meg egy ilyen részletes, mélyreható tanulmány a népesedéspolitikáról, arról, hogy ismételten felgyorsult a népességfogyás, és úgy tűnt, hogy a millennium évében talán azt a régóta tartó negatív tendenciát sikerül megtörni. Az okokat elemzi a cikk. Idő nincs arra, hogy teljes mélységében az ember foglalkozzon ezzel. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar fogunk a népesedéspolitikával foglalkozni a Házban. Az ott elkészült interjúkból önnek kettőt hadd idézzek.
Azt mondja az egyik honfitársunk: „Én nem érzem magam bűnösnek, amikor azt mondja az állam, hogy csökken a népszaporulat. Akkor teremtsen olyan feltételeket, hogy szüljek még egyet.” S még egyet: „Én azért nem szeretnék még egy gyereket, mert nem bízom a gazdasági helyzetben. Hat évvel ezelőtt azért vállaltam, mert abban bíztam, hogy majd csak lecseng, és jobb lesz. Tudok számolni; most azt látom, hogy nem tudok számolni, hogy meg tudom-e majd venni annak a gyermeknek, amit szeretnék. Nekem ez a szempont. Félek a jövőtől.”
Ez az állampolgár véleménye, és azt hiszem, ez a lényeges, nem az a kormányzati retorika, amit ön ma itt elmondott.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
