SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót, és köszönöm szépen, elnök úr, több képviselőtársam nevében elnézést is kérek, hogy a bizottsági munkában történő részvételünk során nem vettük észre, hogy felgyorsult a tárgyalás menetrendje, ezért csak késve tudtunk reagálni. Köszönöm, hogy ezt most meg tudjuk tenni.
A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a mai napi ülésén tárgyalta az Országgyűlés elé került, jogi segélynyújtásról szóló törvényjavaslatot. Ez a javaslat eleget tesz az alapjogi követelményeken túlmenően az igazságszolgáltatás modernizációjából fakadó követelményeknek, ezzel szükségessé téve az átfogó állami jogi segélynyújtó intézményrendszer megteremtését. E folyamatok azzal is együtt járnak, hogy a szolgáltatás igénybevétele a jogkeresők számára ma már jelentős kiadásokkal jár. Számolni kell tehát azzal, hogy a jogérvényesítési lehetőségek igénybevétele terén ebből a szempontból jelentős különbségek mutatkoznak az állampolgárok között.
A jogi segélynyújtásról szóló törvényjavaslat komplex módon kívánja megközelíteni az állami támogatás biztosítását ezen a területen. Fontosnak tartom, hogy gyakorlatilag minden területen megpróbál választ adni a felmerülő kérdésekre s a ma létező támogatási rendszert kiegészíteni, elsősorban a három fő területre tagozódva az állami jogi segélynyújtás rendszerében: a polgári eljárásokban, a büntetőeljárás során biztosított kedvezmények területén és a peren kívüli segítségnyújtás formáiban.
A bizottsági vitában elhangzott, hogy ez a törvényjavaslat kísérletet tesz arra, hogy egy egységes alapon működő, egységes rászorultsági feltételt alapul vevő támogatási rendszert teremtsen meg. Ennek pedig alapvetően az a célja, hogy minél egyszerűbben lehessen támogatáshoz jutni, és minél időszerűbben megtörténhessen az ilyen támogatási kérelmek elbírálása.
A jelenlegi törvényjavaslat gondolatiságát megalapozza a szakszervezetek és más civil szerveződések már hosszabb ideje nagy sikerrel működtetett jogsegély-szolgáltatása. Ezeken az ingyenes jogi tanácsadásokon alapvetően a társadalom hátrányos helyzetű, elszegényedettebb rétegei jelennek meg. Személy szerint ezért is örülök különösen, hogy ennek a törvényjavaslatnak a segítségével esély teremtődik arra, hogy az előbbi intézményekben minél jobban megerősödjön s ezáltal az ország minden állampolgára egyformán részesüljön majd az igazságszolgáltatáson belül abban a támogatásban, abban a segítségnyújtásban, amely neki jogilag jár, anyagi lehetőségtől függetlenül.
A törvényjavaslat nagyobb hangsúlyt fektet a rászorultság alapos vizsgálatára, a támogatások naprakész nyilvántartására és a visszatérítési kötelezettség teljesítésére. Ez nagyon fontos, hiszen a törvényjavaslat szerint a jogi segítségnyújtás céljára szolgáló pénzeszközök egy elkülönült célirányzatba kerülnek. Ezek a pénzek másra nem használhatók fel.
Szeretném még említeni, mert a bizottsági ülésen ez is szóba került, hogy az Európai Unióban most más irányelvekben is szabályozott intézmény a jogi segítségnyújtás intézménye. Gondoljunk csak a 2003. évi 8. tanácsi irányelvre, amely már kifejezetten előírja azt, hogy minden tagállamnak biztosítani kell intézményesítetten azt a lehetőséget, hogy más tagállamok állampolgárai jogi segítségnyújtásban részesülhessenek az adott tagállamban. Erről egyébként a parlamenti vezérszónokoktól és a miniszteri expozéban is hallottunk.
Mindezen érveket, amelyek felsorolását természetesen folytathatnám, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága figyelembe véve a 2003. évi szeptember 4-i ülésén 14 igen szavazattal, 10 tartózkodással a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
