VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 valóban vegyes esztendő volt. A mai vitában már elhangzott, hogy olyan esztendő zárszámadását tárgyalja ma az Országgyűlés, amelyet még az előző kormány indított el, és a jelenlegi fejezte be.
Mindenekelőtt azt a kérdést kell szerintem megválaszolni, hogy 2002-ben az előző kormány hogyan adta át ezt a költségvetést és a gazdaságpolitikát az utódjának. Hiszen megfogalmazhatjuk azt, hogy önmagukban a számok lehetnek ilyenek vagy olyanok; ha ezeket nem viszonyítjuk valamihez, ha nem tükröznek valamilyen folyamatot, akkor arról a képről, amiről beszélni akarunk, csak nagyon töredékes információink lehetnek. 2002 kapcsán tehát először arról szeretnék beszélni, hogy mi volt a célja a magyar gazdaságpolitikának, az előző kormány a 2002-es esztendőt milyen környezetben helyezte el.
Három célt tűztünk ki magunk elé a polgári kormány időszakában. Fenntartható növekedés jöjjön létre, amely nem jár az egyensúlyi mutatók megborulásával, azaz sem a külső, sem a belső egyensúly nem borul meg. Másodsorban a gazdasági növekedésből egyre szélesebb csoportok, rétegek tudjanak részesülni, azaz mindenki számára észrevehető legyen az életminőség javulása. Ezt az átlagember úgy fogalmazza meg, hogy jobb legyen, és a gondolat mögött az fogalmazódik meg, hogy minden gazdasági tevékenységnek végül is az az értelme és iránya, hogy valóban jobban éljünk.
A harmadik célja pedig az volt, hogy a magyar gazdaság szereplőinek lehetőséget teremtsen a megerősödésre, különösen az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt, azaz a magyar kis-, közép- és nagyvállalkozások támogatást kapjanak a gazdaságpolitikától, hogy aztán majd az Unión belül a versenyt állni tudják.
Nos, nézzük meg, hogyan és milyen mértékben teljesültek ezek a célok! Azt gondolom, ezt önmagunk számára, az ellenzéki vagy a polgári oldal számára is meg kell fogalmaznunk.
Az első cél tehát a gazdasági növekedés fenntartása az egyensúly megteremtése mellett. Igen, úgy ítéljük meg, hogy ezt a célt teljesíteni tudtuk, hiszen 1998 és 2002 között 4 százalék fölötti átlagos növekedési ütem valósult meg, ami még a ciklus végén is, egy romló világgazdasági környezetben 3 százalék fölötti növekedést eredményezett. Az export mértéke jelentősen megugrott, hiszen '98-ban 18 milliárd dollárral indult ez a volumen, 30 milliárd fölé jutott a polgári kormány időszakában. Örvendetes volt, hogy épült az ország, hiszen beruházások valósultak meg. Különösen örültünk annak, hogy a lakásépítkezések elmozdultak a holtpontról, és megindult a lakásépítkezések növekedése. Ez nem járt az egyensúly megborulásával, hiszen az infláció mértékét csökkenteni tudtuk, a pénzromlás egyre kisebb és kisebb mértékű lett. Csak emlékeztetnék rá, hogy '98-ban ez még 14 százalék fölött volt, és 6 százalék alá került a ciklus végére. Az államadósság mértéke szintén kisebb lett.
Magyarország egyetlen olyan mutatója, amelyet a maastrichti konvergenciakritériumban teljesíteni tud, az államadósság aránya a bruttó hazai termékhez, ez 53 százalékra csökkent. A tőkebeáramlás a ciklus egészében folyamatos volt, évente 1,5-2 milliárd dollár érkezett az országba. Az első célunk tehát teljesült.
Mi volt a második cél? Mindenki számára a gazdasági növekedés érezhetővé váljon, azaz egyre szélesebb csoportok érezzék azt, hogy a gazdaság jól teljesít. Nos, nőtt a foglalkoztatottság aránya az előző időszakban, hiszen míg az első szocialista kormány időszakában 48 százalékról 46,7-re csökkent ez az arány, addig a polgári kormány időszakában az első három évben már 236 ezer új munkahely jött létre, 2001 után pedig 50 százalék fölé került ez az arány. Államtitkár úr rátüsszentett, tehát ez valóban így volt.
Tudtuk azt is, hogy a munkához tisztességes bért is kell nyújtani. Az előző szocialista kormány időszakában a segélyből közel ugyanannyit lehetett kapni, ugyanannyihoz lehetett jutni, mint a munkából vagy a minimálbérből. A minimálbér növekedése az előző ciklusban éppen a legkisebb jövedelemmel rendelkezőket érintette a legnagyobb mértékben. 2001-ben ez 40 ezer forint, 2002-ben 50 ezer forint volt, és a közszférában ez 185 ezer embert érintett.
Tudtuk azt is, hogy csak a tisztes nyugdíj nyújthat tisztes öregkort, és amit az előző szocialista kormány elvett, azt a ciklus egészében vissza tudtuk adni a nyugdíjasoknak. Sőt, tudatában voltunk annak, hogy nemcsak a nyugdíj összege számít egy nyugdíjas háztartásnál, egy idős embernél, hanem az is számít, hogy ehhez még milyen támogatásokat tud igénybe venni. A gyógyszerár-növekedés megállítására egy hároméves megállapodást kötöttünk, és ez korlátozta a gyógyszerek árnövekedését. Ingyenessé vált az időskorúak számára az influenza elleni védőoltás, 170 ezer időskorú kapott közgyógyellátást. És az energiaárak növekedése - hiszen ez is nagyon fontos egy nyugdíjas háztartásban - az infláció szintje alatt maradt.
(11.40)
Ezt nagyon fontos hangsúlyozni, ez így volt 2002 első félévében is. A családok kiemelt támogatást kaptak a ciklusban, alanyi jogon járt a gyes, a gyed, a családi pótlék és az iskoláztatási támogatás - éppen az első szocialista kormány vette el ezeket a jogosultságokat a családoktól. Ezeket visszaállítottuk, a támogatásra szoruló családok kiegészítő családi pótlékban részesültek, és újra visszaállítottuk a családi adókedvezmény intézményét, amelyet szintén az első szocialista kormány szüntetett meg. 1999-től ez is járt a családok számára. 2002. január 1-jén tehát, abban az esztendőben, amiről tárgyalunk, ez az összeg már egy gyermeknél 400 ezer forintot, kettő gyermeknél 685 700 forintot, és három gyermeknél 1 millió 410 ezer forintot jelentett, azaz eddig nem kellett a családoknak adót fizetniük.
Végül a harmadik terület, amit célként tűztünk ki, a magyar vállalkozások támogatása. Itt el kell ismerni, hogy nem tudtuk befejezni azt a munkát, amit elkezdtünk. Hiszen elkezdtük a terhek csökkentését, bevezettük a vállalkozások számára, hogy beruházási célú felhasználásnál először 10 millió forint, aztán 30 és 50 millió forintos adókedvezményt kapjanak. Elindult a járulékcsökkentés folyamata, 39-ről először 33-ra, majd 31-re és 29 százalékra csökkent a járulékteher. (Kuncze Gábor közbeszólása.) Örömteli volt számunkra, hogy emellett támogatást is tudtunk nyújtani. Itt csak szeretném idézni, hogy a Széchenyi-terv keretén belül már 2001-ben 13 700 vállalkozó pályázott, és ennek több mint a háromnegyede kapott támogatást ebből a keretből. 2002 elejére közel 30 ezer új munkahely létesült ennek a programnak a keretében, és 7 ezer bérlakás építése valósult meg. Azt gondolom, ezek a célok, ezek a számok önmagukért beszélnek.
Nos, nézzük, hogy mi történt 2002-ben, hiszen mint utaltam rá, az esztendő a kormányváltással járt együtt. Eleinte úgy tűnt, hogy a gazdaságpolitikai céljaink azonosak, tehát hogy nem lesz törés a gazdaságpolitikában, és a jelenlegi kormány folytatni fogja azokat a megkezdett programokat, amelyeket az előző elindított. A középtávú gazdaságpolitikai program - amely 2002 augusztusában készült el a Pénzügyminisztérium vezetésével, és a kormány jóváhagyta ezt a programot - ezeket a célokat fogalmazta meg. Brüsszel az akkori jelentésben erről a programról még azt is írta le, hogy a magyar gazdaságpolitikában törésre, váltásra nem lehet számítani.
Hittünk abban is, azoknak az ígéreteknek, hogy a sikeres és jó programokat az új kormány nem fogja leállítani. Nézzük, ehelyett mi történt! Ehelyett az történt, hogy szinte az összes gazdaságfejlesztési programot az új kormány leállította. Kezdte a Széchenyi-tervvel. Emlékszünk még 2002 augusztusából a gazdasági miniszter egy elhíresült nyilatkozatára, amikor ennek a programnak a leállítását fogalmazta meg egy Nógrád megyei napilapban. De nézzük a konkrét tényeket! Itt van előttem, hogy az új kormány milyen programokat állított le. A közel 30 programból a kereskedelmi szálláshelyek bővítése, a vendéglátás feltételeinek javítása, a kis- és középvállalkozás gépjárműparkjának fejlesztése, a mikro-, kis- és középvállalkozások technikai korszerűsítését jelentő gépbeszerzése, műszaki berendezések beszerzése leállításra került, az ipari parkok fejlesztése és kiépítése szintén leállításra került. Az új kormány leállította a lakossági energiamegtakarítási programot, ugyancsak leállította a közvilágítás korszerűsítését, a tanyavillamosítási programot. Azt kell tehát látnunk, hogy az új kormány a Széchenyi-tervet leállította.
Hogy mit hozott helyette, arra most csak két rövid elemben hadd utaljak. Ugye, az hangzott el, hogy ha ezek a programok leállításra is kerülnek, bár az ígéret még a választási kampányban ezzel ellentétes volt, tehát hogy nem kerül leállításra a Széchenyi-terv, de ha le is állnak, majd új programok fognak elindulni. Nos, szeretnék idézni két napilapot. Az egyik az Európa-hitelről és az Európa-tervről szól: az Európa-tervből eddig 96 kérelmet bíráltak el. 2003. szeptember 12-ei cikk, tehát elég frissnek és hitelesnek tekinthető egy gazdasági napilapból. De nézzük a Smart Hungary programot! A Smart Hungary programból eddig 14 cég kapott támogatást. 96-ot bíráltak el az Európa-tervben, 14 kapott támogatást a Smart Hungaryből. Nem tudjuk egyébként, hogy a 96-ból hányat bíráltak el pozitívan, tehát azt kell mondanom, hogy a korábbi tízezer fölötti pályázathoz képest száz körüli pályázat van ma a Széchenyi-terv programjai helyett.
Az új kormány ugyancsak leállította az ígéretekkel ellentétben a gazdahitelprogramot. Ma a gazdák beruházási-fejlesztési célú hitelhez már nem tudnak jutni, a szövetkezeti üzletrészek vásárlásának leállítására szintén sor került. A gátak építése a Tiszán szintén felfüggesztésre került 2002-ben, és az új kormány, valljuk be őszintén, az autópálya-építéseket is leállította a sajátos egyéni szempontjai miatt. Emlékezzünk vissza, a Gazdasági Minisztériumnak hosszú fejtörés után sikerült egy olyan tenderkiírást megfogalmaznia, amelyből a magyar céget kizárták, és csak a külföldiek számára tették lehetővé, hogy autópálya-építésben részt vegyenek. Ennek ma már szerves folyománya az, hogy a gazdaságdiplomáciában, amikor a miniszterelnök Kínában jár, akkor azt tapasztaljuk, hogy nem azért lobbizik a magyar miniszterelnök, hogy esetleg Kínában magyar munkaerő építsen autópályát, hanem ezzel ellentétesen azért lobbizik, hogy a kínai állami autópálya-építő cég Magyarországon autópályát építhessen. Egész egyszerűen hajmeresztő, ami a gazdaságpolitikának ebben a szegmensében történik. Ma ilyen időket élünk.
Még egy programot hadd emeljek ki, mert azt gondolom, itt is az ígéretek másra vonatkoztak, ez pedig a lakáshitelezési program. Ebben aztán teljes a káosz. Tavaly augusztus óta egymásnak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot. Az emberek nem tudnak tájékozódni és kiigazodni, mi fog most történni: hitelfelfüggesztés, adókedvezmény-megvonás, a kamattámogatás csökkentése, vagy mi lesz egészen pontosan? És ez a bizonytalan helyzet azt okozza, hogy az emberek tömegesen hozzák előre a lakásvásárlásaikat vagy lakásépítkezéseiket, mert nem tudnak eligazodni az új kormány szándékain. (Babák Mihály: Nehéz is!) Ennyit tehát az ígéretekről. Még egyszer mondom, biztatóan indult elvi programszinten az új kormány tevékenysége, majd aztán a gazdaságpolitikában ennek vagy mindennek az ellenkezőjét láttuk, a gazdasági növekedést megteremtő programok leállítására került sor.
2002-ben tehát azt fogalmazhatjuk meg, hogy a gazdaságpolitikában az új kormány nem csinált semmit. 2002-ben nem történt semmi, hacsak azt nem tekintem gazdaságpolitikai tevékenységnek, hogy a pénzügyi felügyeletek elnökét és a jegybank elnökét támadás alá vette mind a szocialista frakció, mind pedig a kormánykoalíciós pártok. (Kuncze Gábor: Tarafás Imre. Surányi György.) Azt gondolom, hogy ennél azért a magyar gazdaság többet érdemelt volna, pláne, ha a korábbi ígéreteket is figyelembe vesszük.
Semmit nem tettek tehát azért, hogy a magyar vállalkozók felkészülten tudjanak majd az európai uniós versenytársakkal versenyezni, leálltak azok a programok, amelyek a gazdasági növekedést a beruházási oldalról segíteni tudták volna.
Odalett az az ígéret is, ami arra vonatkozott, hogy kicsi, hatékony és takarékos állam fog megvalósulni. Ennek éppen az ellenkezőjét látjuk, 2002-ben olyan irdatlan méretű hiány alakult ki az államháztartásban, ami még a kormányt és a kormánypártokat is meglepte. Emlékezzünk vissza, ma már erről volt itt szó a parlament falai között, Kékesi Tibor szocialista képviselő beszélt is erről; azt fogalmazta meg, hogy - a kormányváltás pillanatában ezt az apparátus ténylegesen papírra is vetette - 170 milliárd forinttal nagyobb hiány fog megvalósulni év végére. De tisztelt képviselőtársaim, nem 170, hanem 900 milliárddal lett több a hiány az esztendő végére! Emlékezzünk vissza a tavalyi évre, amikor hónapról hónapra módosították a prognózisokat, amikor először azt mondták, hogy 5,5 százalék, aztán 6,4, 7,2, 8,4 és végül 9,2 százalékos hiányt ígértek év végére - de még ezt sem tudták tartani, a decemberi prognózist! (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Dr. Veres János: Ahogy a szekrényből a hullák hullottak ki!) 9,4 százalékos hiány valósult meg, 1500 milliárd forintos hiány jött létre az államháztartásban 2002-ben.
Itt ma már hallhattunk arról a szocialista változatról, hogy - persze ismerjük ezt - ezért is minden felelősség az előző kormányt terheli. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van!) Ezt sokszor elmondták már képviselőtársaim, olyan sokszor elmondták, hogy talán már maguk is elkezdik hinni.
(11.50)
Engedjenek meg azért néhány számot. Emlékezzünk vissza arra, hogy a kormányváltáskor viszonylag nagy személycsere történt az államapparátusban. Ez, mondjuk, kisebb mértékben érintette a Pénzügyminisztériumot, tehát az az apparátus számolta ki önöknek a költségvetés legfontosabb számait, amelyik egyébként még az előző kormány időszakában is kiszámolta. Önök ennek az apparátusnak a számításait sem hiszik most már el vagy fogadják el, és ne is fogadják el, mert önök okoztak olyan mértékű hiánynövekedést különböző tételek államháztartási hiányba vonásával, amire nem lett volna szükség. Nézzék meg a vasút százmilliárdos reorganizációs programját, nézzék meg, hogy a mezőgazdaság 60 milliárdos támogatásáról ki döntött, és nézzék meg, hogy a száznapos programnak bizony milyen intézkedései voltak, amelyek több száz milliárd forinttal növelték ezt a hiányt.
Azt gondolom tehát, hogy ezért a hiányért elsősorban önöket terheli a felelősség, és ha megnézik, hogy 2003-ban hogyan alakulnak a számok, akkor jól látható, hogy nemcsak 2002-ben volt ilyen irdatlan méretű hiány, hanem 2003-ban is ez lesz. (Babák Mihály: Tetszik hallani?!) A 2003-as havi költségvetési hiány mértéke meghaladja a 2002. év hasonló időszakában mért hiány mértékét. 2003-ra már azért ne mondják azt, legyenek szívesek, hogy még ezért is a Fidesz-kormány a felelős (Gőgös Zoltán: De bizony!), mert ezt már az emberek nem hiszik el önöknek.
Nos, nézzünk néhány példát arra, hogy ez a kormányzati hitetlenség milyen területekre terjed ki. Itt van a tőkebeáramlás kérdése. Szóltam arról, hogy Magyarország folyamatosan veszíti el pozícióját a tőkevonzó képességben. Az előző ciklusban 1,5-2 milliárd dollár között volt a tőkebeáramlás mértéke, átlagban a közép-kelet-európai országok vonatkozásában Magyarország az ideérkező működő tőkének 9,5 százalékát tudta idevonzani az ország területére. Ez az arány 3 százalék alá csökkent az önök időszakában. És most fogadjanak el két olyan objektív kutatói jelentést, amelyet nem az ellenzéki pártoktól, nem valamelyik hazai kutatóintézettől, hanem két külföldi kutatóintézettől fogok idézni.
Márciusban jelent meg az előző kormányzati ciklusban az akkori ellenzék által sokat idézett Economist Intelligence Unit jelentése. A jelentés szerint folyamatosan romlik a magyar tőkevonzó képesség, idézem szó szerint: “Magyarország pozíciója a működő tőkéért folytatott versenyben romlik.” Egyik idézet.
A másik idézet. Ennél is rosszabb képet fest sajnos az országról az ICEG Európai Központjának az elemzése, amit a Napi Gazdaság közöl a szeptember 11-ei számában: “A jelentés világosan és egyértelműen megfogalmazza, hogy a magyar gazdaság problémái a világgazdasági folyamatok mellett az inkonzisztens gazdaságpolitikából adódnak.” Inkonzisztens gazdaságpolitika - azaz egymással össze nem függő, össze nem rakható, követhetetlen, kapkodó, átláthatatlan gazdaságpolitikából származik. De idézem a kutatóintézetet: az elemzők szerint a jövő évi lépések nemhogy javítanának a magyar gazdaság helyzetén, hanem tovább súlyosbítják a válságot. Szó szerinti idézet: “A tervezett kiigazítás felpörgeti az inflációt, torzítja az adórendszert, nem csökkenti az állami újraelosztást, rontja a gazdaság versenyképességét, és kérdésessé teszi az euró 2008-ban történő bevezetésének lehetőségét is.” Ha már nekünk nem hisznek, ha már a saját kutatóiknak nem hisznek, akkor legyenek szívesek legalább a külföldi intézetek véleményét elfogadni, mert azt gondolom, ők legalább elfogulatlanul látják ezt a helyzetet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt fogalmazhatom meg itt a beszédem végén, hogy egyfajta csodavárás jellemezte már 2002-ben és jellemzi 2003-ban is a kormány gazdaságpolitikáját. Úgy gondolják, hogy majd a növekedés megoldja ezeket a problémákat, a növekvő államadósságot, a felpörgő inflációt, megoldja majd a tőkebeáramlás problémáját vagy a gyenge növekedés kérdését. Nem fogja megoldani. Hadd idézzek a beszédem végén egy német közmondást az önök számára: aki hajlítani akarja az igazságot, az eltöri.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
