KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Számvevőségi Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2002. év vízválasztó volt, csakúgy, mint a 2002. évről szóló költségvetési beszámoló. Azért mondhatom ezt, mert számos területen párhuzamosságok, illetve összevetések lehetőségére nyílik mód, hiszen az első hat hónap alapvetően az előző kabinet, a második félév pedig az új kormány tevékenységéhez köthető, így ezen időszakok párhuzamosságok, összehasonlítások lehetőségét vetik fel.
A költségvetés a 2001-2002. évről szól, így először mindenképpen ennek a kétéves költségvetésnek a magyar gyakorlatban újszerű helyzetéről kell egy zárógondolatot kifejteni. Úgy gondolom, hogy lezárható a korábbi évek, illetve a korábbi időszakok azon vitája, ami sokszor még a kétéves költségvetés jogszerűségét is feszegette, de most csak annak közgazdasági tartalmáról ítéletet mondva kimondható, hogy a jelenlegi világgazdasági és a jelenlegi hazai gazdasági helyzetben nemhogy ciklusokon átívelő, de egy évet meghaladó költségvetés készítésére sincsen mód, nem tudja visszatükrözni azokat a gazdasági folyamatokat, a gazdaságban nem tudja követni azokat a változásokat, amelyek évről évre költségvetés készítésének szükségességét indokolnák.
A 2001. évben egyébként az előirányzatok megalapozása megtörtént, ezt a számvevőség később majd pontosabban is kifejtett idevonatkozó álláspontjának elemzésekor még áttekintem, de megállapítható, hogy 2001-ben az inflációs prognózis túlteljesítése miatt 2002-re az előirányzatok önmagukban döntő mértékben már nem voltak elégségesek, dacára annak, hogy a 2002-re vonatkozó inflációs prognózis nagyjából az előirányzaton belül volt tartható.
(10.30)
Ennek következménye, hogy a költségvetés kiadási oldalából gazdálkodó költségvetési szervek, intézmények, gazdasági szereplők szerényebb költségvetéssel, szerényebb programokkal, reálértékben csökkenő mértékű összegekkel, pénzeszközökkel voltak csak képesek gazdálkodni. Ugyanakkor rögzíteni kell azt is, hogy az előző kormányzat, éppen az inflációs prognózis meghaladása miatt, ez évben is százmilliárdokkal, egészen pontosan 297 milliárddal több pénzt tudott az Országgyűlés jóváhagyása nélkül elkölteni, illetve még úgy is mondhatni, hogy az utolsó pillanatokban jelentős mértékű kötelezettségeket vállalni. Ezt a kormányváltáskor már az átadás-átvétel is rögzítette, hiszen az ekkor rögzített adatok szerint 170 milliárdot meghaladó többlethiány volt várható az esztendő végére, és ennek következménye, illetve ennek egy regisztrációs folyamataként már félévkor az egész éves, 511 milliárdos hiány 99 százalékban teljesült.
Az összehasonlítás a hiány tekintetében is megvonható. Az eredetileg tervezett, előbb említett összeg év végére majdnem 1500 milliárdos mértéket öltött, 1178 milliárddal haladva meg az induláskor tervezett mértéket. Ennek az időszakokra történő felosztása alapján megállapítható, hogy az előző kabinet időszakára 995 milliárdos többlethiány előidézése rögzíthető. Indokolt lenne felsorolni valamennyi olyan tételt, ami ebben a többlethiány-előidézésben szerepet játszott, azonban én most csak néhány tétel számbavételére vállalkoznék. Ezek is jól érzékeltetik a gazdasági folyamatokat.
A törvényi előírások szerinti illetményemelésre 123 milliárd forint betervezése hiányzott a költségvetésből, a nyugdíjkiadások, a nyugdíjemelések összegének 141 milliárddal kevesebb előirányzata volt a költségvetésben. A gyógyító-megelőző ellátások 50 milliárddal, a gyógyászati segédeszközök és a gyógyszerkassza mintegy 59 milliárddal kevesebb előirányzatot tartalmazott, mint amennyi szükséges volt az év folyamán.
Fikció maradt az ÁPV Rt. osztalékbevétele, ugyancsak elmaradt a harmadik generációs rádiótelefon-tender koncessziós bevétele, és mint tudjuk, az orosz államadósság sem ebben az évben realizálódott. Ezek is mintegy 112 milliárdos hiányt idéztek elő a tervezetthez képest.
A főbb tételek között azonban mindenképpen az autópálya-építésekkel kapcsolatos kérdéseket is elő kell venni, és itt kiemelném a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság és az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság adósságátvállalásával és részesedésvásárlásával összefüggő, a költségvetésbe év végén bekerülő tételeket, amelyek egy méter autópálya átadása nélkül is 353 milliárd forinttal terhelték meg a 2002. év büdzséjét.
Ugyanakkor zárótételként ezekhez a körökhöz még a Magyar Fejlesztési Bank mintegy 60 milliárdos szükségszerű tőkejuttatását is oda kell hogy soroljuk, amely döntő mértékben a szövetkezeti üzletrészek, köztük a felszámolás sorsára jutott szövetkezeti üzletrészek megvásárlásának kötelezettségéből és ennek folyományaként a szükséges tőkepótlásból eredeztethetők.
A hiány mértéke a második félévben is emelkedett, mintegy 184 milliárddal növekedett ebben az időszakban a hiány mértéke. Úgy gondolom azonban, hogy itt egy olyan szemléletváltozás eredményeképpen állt elő a hiány, mely mindenképpen kihangsúlyozandó. Általában a kormányok a teljesítmények, a hatékonyság és a versenyképesség növeléséhez, annak a realizálásához kötöttek bármilyen, a gazdaság szereplői számára javuló élethelyzetet. Az új kormány részben hitelessége megőrzése érdekében, részben a fordított szerepvállalás egyszeri, egy ciklusban való kipróbálása érdekében egy történelminek is mondható léptékű szándékot valósított meg: társadalmi méretű hitelezővé, befektetővé vált azzal, hogy a gazdaság szereplői, illetve a társadalom szereplői részére a nyugdíj-kiegészítés egyszeri összegében, a közalkalmazotti béremelés formájában, illetve az agrárhitelek, az agrárkonszolidáció meglépése tekintetében jelentős mértékű összeget biztosított.
Úgy gondolom, hogy ha ebben a ciklusban valóban tovább emelkednek majd a gazdaság szereplői részéről a teljesítmények, ez önmaga megteremti ezeknek az intézkedéseknek a fedezetét a jelenben és a jövőben is.
A 2002. év egyben a gazdaságpolitikai fordulat éve is volt. Az előző ciklus végén, 2001-től, tehát a kétéves költségvetéssel megindított keresletösztönző, így fogyasztásvezérelt fejlődés nem volt továbbvihető, váltásra volt szükség. Vissza kellett térni az exportvezérelt gazdasági növekedéshez, mivel a forint folyamatos reálfelértékelődése nemcsak ezt az exportlehetőséget szűkítette be, hanem már-már a helyi, magyarországi kis- és középvállalkozások számára is olyan importkonkurenciát okozott, amelyben még az uniós tagság előtt is nehéz gazdasági eredményt elérni.
Az építőipar 20 százalékos növekedése imponáló volt, de ez is csak 5,8 százalékra tudta feltornázni az ipar egészének teljesítményét, és a gazdasági növekedés a 2001. évtől folyamatosan romló gazdasági GDP-növekedési adatot is csak 3,3 százalékra tudta az év végére hozni. Év közben egyébként ennek trendje változott, hiszen az első hat hónapban érzékelhető csökkenés év közepétől megváltozva egy növekedést eredményezett év végéig, ami összességében így hozta ki a 3,3 százalékot.
Megjegyzendő itt, hogy sajnálatos, hogy az elmúlt időszak, így a 2002-es esztendő sem adott lehetőséget arra, hogy a különféle feszültségek, a különféle állami reformok - egészségügyi, közigazgatási, haderőreform - akkor, amikor megfelelő GDP-növekedés állt az ország számára rendelkezésre, nem indulhattak meg, és most olyan időszakban, amikor egy általános világgazdasági pangás tanúi, illetve részesei vagyunk, kell ugyanezeket a folyamatokat továbbvinni.
A költségvetés év végére mintegy 1500 milliárd forintos összegben produkált hiányt, ami - mint már hallottuk az expozéban - 9,2 százalékos hiányt eredményezett, bár - és akkor megint csak visszaidézném - ennek jelentős része, mintegy 3 százaléka az egyszeri tényezők hatása, és a 6,2 százalék, ami a folyamatosan jelen lévő tényezők hatása, szintén csak mintegy 1 százalékponttal második, és 5,2 százalékpont, ami az előző kormányzati ciklus intézkedéseihez köthető.
Az ország adósságállománya 9224 milliárdra nőtt, ez 54,3 százaléka a GDP-nek, és bár nem örülünk ennek a korábbi időszakhoz viszonyítva emelkedő számnak, de azért megnyugtató, hogy még mindig jelentős mértékben alatta marad az erre az értékre vonatkozó maastrichti kritériumnak.
(10.40)
A költségvetési bizottság feladata a Házszabály alapján, hogy mind a többségi, mind a kisebbségi álláspontokat az Országgyűlés bizottságai részéről összegezze. Áttekintve a többi bizottság véleményét megállapítható, hogy fő tendenciájában, lényeges megállapításaiban egyező a költségvetési bizottság többségi álláspontjával. Ugyanakkor néhány tételt, melyet ők maguk saját szakterületükön lényegesnek tartanak, szeretnék összegezni, illetve kiemelni.
Az oktatási bizottság elégedetten vette tudomásul, hogy éppen abban a szektorban, ami a jövőbe való befektetés leglényegesebb területének nevezhető, lényeges költségemelkedés realizálódott. Ez 16 százalék a terület egészére vonatkoztatva, a személyi jellegű juttatások területén pedig 23 százalék, ami jellemzi azt a dinamizmust, ami szükséges az ország egésze számára a fejlődés tekintetében.
Az önkormányzati bizottság kiemelésre fontos szempontnak tartotta azt a szektornak állandó problémát jelentő gondot, hogy folyamatosan nincs összhangban a feladat, illetve a forrás ezen a területen. Az önkormányzatok 47,6 százaléka szorul valamilyen kiegészítő támogatásra, illetve szorult 2002-ben. Megjegyzendőnek tartotta még, hogy romlott a cél- és címzett előirányzatokhoz mint támogatásokhoz a törvényi feltételek teljesítésében érzékelhető megfelelés.
A rendészeti bizottság a rendőrség saját bevételeivel kapcsolatban észlelte, hogy ennek csökkenő a mértéke. Ez mindenképpen abból a szempontból jelentős, hogy egy ilyen fontos területét az államigazgatásnak, az államháztartásnak a jövőben sem - és lám, már a 2002. évben sem - terheljük olyan kényszerekkel, olyan sajátbevétel-előállítási kötelezettségekkel, amelyek elvonják a figyelmüket azokról a feladatokról, amik egyébként költségvetési pénzekből kell hogy megvalósuljanak.
A szociális bizottság a jóléti kiadások 11,5 százalékkal való emelkedését tartotta kiemelésre méltónak. Ez a GDP-hez viszonyított arányban egy 1,5 százalékos növekedést, 28,5-ről 30 százalékra történő emelkedést jelent, ami jól jelzi a második időszakban, a második félévben a kormányzat idevonatkozó viszonyát. A megosztás kedvéért azért jelzem, hogy az első félév mintegy 15 százalékos, a második félév mintegy 85 százalékos szerepet vállalt ebben az emelkedésben, és a szociális és jóléti támogatások 37-38 százalékkal emelkedtek az év egészére vonatkoztatva.
A területfejlesztési bizottság kedvező jeleket észlelt a területi egyenlőtlenségek tekintetében megtett intézkedések hatására, ugyanakkor először észlelte, hogy deficitessé vált az önkormányzati szektor.
Gondként említette, hogy az uniós előcsatlakozási alapok vonatkozásában a keretfelhasználások rendkívül alacsony szinten teljesültek, és ezek természetesen majd az Unióban is, már nem az előcsatlakozással, hanem a különféle strukturális és kohéziós alapok kihasználásával kapcsolatban is előrevetíthetnek egy nem túl jó kihasználási mutatót.
Az egészségügyi bizottság legjelentősebbnek az évközi 50 százalékos közalkalmazotti béremelést tekintette, elsősorban és hangsúlyosan is a szektort jellemző pályaelhagyás megakadályozása, illetve a visszaáramlás elősegítése érdekében.
A gazdasági bizottság észrevételezte, hogy a Központi Nukleáris Alap pénze két esztendő óta nem kamatozik, és ez 4,5 milliárdos hiányt, veszteséget okozott lényegében. Bizonyos aggályokat vet fel, hogy az energiaszektor, az energiaárak erre a helyzetre hogyan fognak reagálni.
A gazdasági bizottság volt a leghangsúlyosabb kifejezője annak a problémának, amit az államháztartáson kívülre kerülő pénzeszközök felhasználása, nyomon követése mint kérdést felvet. Ebben a tekintetben szomorú az a helyzet, egyfajta csapdahelyzet, hogy végül is itt a zárszámadás alkalmával ezeket a nem megfelelő, nem követhető pénzeszközöket, pénzfelhasználásokat az Országgyűlésnek - éppen a működőképesség megteremtése, fenntartása érdekében - mégis mintegy tudomásul kell venni, jóvá kell hagyni. Azt reméljük, hogy a 2003. évi XXIV. törvény - én jobban szeretem a nyilvánosságtörvény nevet - megfelelő lehetőséget ad majd az Állami Számvevőszék részére, hogy nyomon tudja követni ezen, államháztartáson kívülre kerülő pénzeszközök felhasználását is.
Az ifjúsági és sportbizottság, érzékelve azokat a megállapításokat, azoknak a megállapításoknak a súlyosságát, melyek a területet érintik, különösen a minisztérium első féléves gyakorlatát, önálló albizottságot hozott létre ezen kérdések tisztázására, ezért így külön megállapításait nem fejtette ki. Ez azonban mindenképpen egy megemlítendő lépés a részükről.
Az informatikai bizottság az Informatikai Kormánybiztosság és a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az In-Forrás Kht. közötti kapcsolat miatt keletkezett visszafizetési kötelezettséggel kapcsolatban állapította meg azt, hogy ez rossz képet vet a területre. A 13 milliárd forintos elvonásra vonatkozó javaslat pedig az egész informatikai szektort hozná olyan helyzetbe, ami tulajdonképpen egyfajta ellehetetlenülést is eredményezne.
A mezőgazdasági bizottság a szükséges átcsoportosításokra hívta fel a figyelmet, amelyek a második félévet érintették, és a kormányzati tartalék növekedésével olyan korábbi feszültségek enyhítését tették lehetővé, mint a családi gazdaságok további 8 milliárdos támogatását, a piaci feszültségek kezelését 6 milliárd forinttal.
A hitelkonszolidáció 60 milliárdja szempontjából kiemelésre méltónak tartják, hogy ez mintegy 38 ezer őstermelőnek, 1600 egyéni vállalkozónak, 6400 családi gazdálkodónak és 1600 gazdasági társaságnak adott alkalmat a tevékenysége jobb keretek közötti folytatásához. Kiemelendőnek tartotta a 12 állami gazdaság privatizációjának ÁSZ által kifogásolt törvénysértő módját is. Lényegesnek tartotta, hogy az EU-s támogatások fogadására, illetve elosztására létrehozandó infrastruktúrát, intézményrendszert a második félévben gyorsított menetben tette meg a kormányzat, s ennek hatására az első SAPARD-pályázat kiírásra is kerülhetett.
Az Állami Számvevőszék jelentését áttanulmányozva megállapítható, hogy az ÁSZ kissé javuló költségvetési gazdálkodási fegyelemről számolt be; azonban egyetértve, hogy szükséges a költségvetéssel, a pótköltségvetéssel és a zárszámadással kapcsolatos szabályozottság növelése, az is megállapítható, hogy a hosszú időn keresztül kifogásolt metódus, mely a költségvetés évközi módosítását, illetve a pótköltségvetés benyújtásának szükségességét kifogásolta, az ÁSZ által jogszerűnek minősíttetett. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy azt a gyakorlatot folytatni kell, ami a törvényi, jogszabályi feltételeknek való megfelelőség érdekében a 2002. évben történt, de az év rendkívülisége a mi szemünkben mindenképpen indokolja ennek a lépésnek a megtételét.
(10.50)
Sajnálatos, hogy ismét 2003-ra tolódik - és hiányzik - az állami vagyonnyilvántartás létrehozása, de nem szerencsés az önkormányzati vagyonkataszternek a mechanikus, esetenként az értéknövekedést formálisan tartalmazó megújítása sem. Ellentmond egymásnak az önkormányzatok százszázalékos vagyonnövekedése és hitelállományuk mintegy 50 százalékos emelkedése. Az ÁSZ által is kifogásolt előirányzat-képzés korábbi módszerét szintén megerősíti, jelzi annak a kockázatát, különösen az európai számviteli sztenderdeknek való megfelelés tükrében. S mint mondtam, visszás az államháztartáson kívülre kerülő pénzeszközök felhasználása is.
Szomorú példaként még megemlíteném, hogy a vizsgált előirányzatok tekintetében 25 százalékban elutasító, 9 százalékban korlátozó, tehát összesen egyharmadában nem megfelelő a számvevőség minősítése, és még a megfelelőnek ítélt előirányzatok teljesítése vonatkozásában is 39 észrevételt fűzött a Számvevőszék a gazdálkodáshoz. Ugyanakkor érzékelhető, hogy ezek jelentős része az első félévre vonatkozik, ilyen például a martinsalakos épületek kezelése vagy a K 600-as kormányzati hírrendszer.
Tisztelt Országgyűlés! A 2002. évről készült zárszámadási törvénytervezettel kapcsolatban az önkormányzati, a társadalmi szervezetek, a területfejlesztési, az európai integrációs ügyek, a külügyi, valamint a nemzetbiztonsági bizottság egyhangú, a többi bizottság pedig többségi álláspontjával az általános vitára való alkalmasságot állapította meg, a költségvetési bizottsággal egyetértésben. Véget ért egy esztendő, zárjuk le, de tanuljunk belőle, ne felejtsük el.
Elnök asszony, köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
