IVANICS FERENC
IVANICS FERENC
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én úgy számoltam, hogy én vagyok az utolsó, nem tudom, hogyan lett, de nyilván másképpen megy.
A vita mindig érdekesen alakul ilyenkor az Országgyűlésben, a kétpercezésekből következően nem feltétlenül szinkronban vitatkozunk egymással. Én még mindig Kuncze Gábor beszédének a hatása alatt állok, és egészen meg vagyok döbbenve, hogy a harmadik évezred elején hogyan lehet egy új időszámítást megint bevezetni, és újra és újra bevezetni.
Azt hiszem, ha körbenézünk Magyarországon, és beszélgetünk vállalkozókkal, akkor az agitációs propagandával ellentétben a vállalkozók láthatóan egyre rosszabb helyzetbe kerülnek, egyre kevésbé fejlődik a vállalkozásuk, elindultak a körbetartozások, amelyek mind-mind komoly gondot jelentenek, és ez bizony a tavalyi évben indult el, a tavaly évi költségvetés módosításával indult el.
Én elhiszem, hogy az előző kormányt jó dolog szidni a mostani kormánypártoknak, és jó dolog visszamutogatni, de mégis, ha a valós folyamatokat nézzük, akkor bizony annál kellene maradni, ami 2002 májusától történt, annál is inkább, mert ezt maga a számvevőszéki jelentés írja le a 23. oldalon, amikor azt mondja: a 2002. évi költségvetési előirányzatok az évközi módosítások következményeként jelentősen változtak. Mindannyian emlékszünk arra a nyári vitára, ami itt, a parlamentben volt, ami kapcsán önök olyan nagy irányváltást tettek.
Tehát én azt szeretném, ha azon gazdasági folyamatok kapcsán, amelyeket Kuncze Gábor is összerakott a beszédében, figyelembe vennék azt, hogy 2002-től jelentős iránymódosítás történt, és azóta az ország egészen rossz úton halad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit elképzelhető, valami sötétüvegzseb-programon keresztül kellene megvizsgálnunk, mert máshogyan nem látjuk.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
