DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A törvényjavaslat egyik előterjesztőjeként szeretnék nagyon röviden válaszolni a vitában elhangzottakra.
Azt hiszem, az itt elhangzott érvek és ellenérvek számunkra ismertek, hiszen magam '97-98 óta foglalkozom a kamara létrehozásának gondolatával, és a most előttünk fekvő - és köszönöm szépen a dicséretet - fontos törvénytervezetre ez körülbelül az ötödik vagy hatodik szövegváltozat, amiről jelenleg tárgyalunk.
Annak örülök, hogy Gógl Árpád képviselőtársam eljutott odáig, hogy elismerte azt, hogy a jelenlegi változó viszonyok között szükség van arra, hogy azoknak az egészségügyben dolgozóknak, akiknek képzettsége, döntési kompetenciája erre lehetőséget ad, valamilyen köztestületi szervezeti formája legyen, és ebben önállóan képviselhessék ennek a jelentős szakmai rétegnek az érdekeit.
Az, hogy az orvoskamarában, illetve a gyógyszerészkamarában tagozatként jelenjenek meg ezek a dolgozók, azért is nehéz, ami miatt magának ennek a törvénytervezetnek a további sorsa borzalmasan nehéz: a résztvevők számossága. Ha most ez a réteg a maga 67-70 ezres létszámával hozzáadódik az orvoskamara 30-valahány ezres létszámához, nagyon nagy létszámú kamara jönne létre. Így is gond a nagy létszám és a kötelező tagság miatt magának a kamarának a létrehozása, szervezeti felépítése, megalakítása, működése. De ha nem bíznánk a szakdolgozók rátermettségében, és már nem bizonyították volna az eddigi munkájuk során azt, hogy a dolgaikat, az érdekeiket meg tudják szervezni, tudják képviselni, akkor nem vágtunk volna bele ennek a törvényjavaslatnak a létrehozásába. Nem vágtunk volna bele, ha nem lett volna egy alulról jelentkező elementáris igény ezek között a szakmai szervezetek között, hogy létrehozzák a saját köztestületüket, a saját önkormányzatukat, és sajátos kamarai módon intézzék a további dolgaikat.
Az, hogy miért nem ápolói kamara az elnevezés, pusztán egy törékeny és mind a mai napig fennálló konszenzusnak az eredménye. Hiszen ha most egy szakágat kiemelnénk a kamarát konszenzussal létrehozó szakdolgozók közül, akkor felbomlana a jelenleg meglévő egyensúly, és felbomlana az a közös akarat, ami létrehozta ezt a kamarát. Kétségtelen, hogy a legnagyobb számban az ápolók vannak a kamarában, de ha őket valamilyen módon kiemeljük, privilegizáljuk a helyzetüket, akkor ez esetleg a többiek számára a konszenzus felbomlását jelentené.
Én mindig azt mondom azoknak, akik azt kérik, hogy legyen ápolói kamara, hiszen mindenütt a világon a “nursing”, az “ápolás” és a “nővér” szó jelenik meg az elnevezésben, hogy jöjjön létre a kamara, működjön, bizonyítsa be, hogy életképes - nem kis dolog lesz -, és utána lehet a néven, az elnevezésen és a meghatározó szervezeten vitatkozni, és megadni annak a szervezetnek az esetleges vezető szerepet, ami létszámánál is és az egész rendszerben elfoglalt helyénél fogva ezt megérdemli. De most álljon össze a kamara, jöjjön létre, működjön, és utána majd lehet arról beszélni, hogy hogyan tovább és milyen módon.
Nem hiszem, hogy a kamara megjelenése az egész rendszert szétzilálná, és valamilyen módon antidemokratikussá tenné ezt a rendszert. Az biztos, hogy az egészségügy a maga rendszerében - mindenféle jelzőt lehet mondani, én csak ezt mondom - túlhierarchizált. Ha azt nézzük, hogy egy angolszász modellben mennyivel demokratikusabb, mennyivel szabadabb az egészségügyi ellátás, akkor azt hiszem, helye van a kamarának. Mi túl feudálisak vagyunk ahhoz képest. Tudom, hogy minden rendszernek és minden példának van hátulütője és negatív oldala, de azt szeretnénk elérni, hogy ne ez a kemény feudális rendszer uralkodjon az egészségügyben, ami most van, egy picit szabadabb, picit demokratikusabb legyen az egész döntéshozatal és az egész légkör, ami az egészségügyben uralkodik. S ha ez a törvénytervezet ezt elősegíti, jobbítja, akkor nem történt meg hiába a benyújtása.
Én is azt kérem, amit Pettkó képviselőtársam az itt jelenlevőktől és a parlamenti pártok képviselőitől, hogy mutassunk konszenzust ennek a törvénytervezetnek a megszavazásával, mint ahogy konszenzust mutattak az egészségügyi dolgozók abban, hogy együtt, közösen akarják ennek a kamarának a létrehozását.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
