DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Pap János képviselő úr hozzászólása kapcsán nyomtam gombot. Egyrészt azt gondolom, hogy az energiaadóról szóló törvény kapcsán nem fogjuk tudni megvitatni a fenntarthatóság teljes problémakörét. Azt gondolom, hogy senkinek sincs a zsebében a bölcsek köve, így Pap János úrnak sem, és különösen méltatlannak tartom egy parlamenti vitához, hogy csak így en bloc, ahogy mondani szokták, közli, hogy mindenki más hülye ehhez a kérdéshez.
Azt gondolom, hogy a fenntarthatóság, annak a komolyan vétele legalábbis két gondolatot ugyancsak felvet, egyrészt: az ember nem uralhatja a természetet, másrészt: az ember ellenében nem lehet megvédeni a természetet. Azt gondolom tehát, amikor a képviselő úr azt állította, hogy ez a környezet- és természetvédelem arcul csapása, akkor legfeljebb azt tette, hogy arcul csapta azokat a zöld-, civil szervezeteket, amelyek üdvözölték, hogy ezt az irányt végre felvállalta a Medgyessy-kormány.
Azt gondolom, hogy sokkal plasztikusabban érdemes erről a kérdésről beszélni, különösen akkor, amikor anyagiakat is érint, hiszen olyan képet festett fel a képviselő úr, mintha a fenntarthatóság követelménye azonnali olcsóságot teremtene. Ha így lenne, akkor azt gondolom, könnyebb lenne a dolgunk, mert akkor a dolog gazdasági természetéből adódóan, a már létező érdekek mentén fenntarthatóan működne a társadalom és a gazdaság. A probléma éppen abból adódik, hogy a fenntartható fejlődés olyan többletkötelezettségekkel és olyan többletkiadásokkal jár, amelyek jelenleg se technikailag, se gazdasági érdekeltségi rendben nem működnek, ennek megfelelően a jövőért is felelősséget vállaló államnak meg kell próbálnia az ehhez szükséges többletforrásokat megteremteni. Azt gondolom tehát, hogy első lépésben az olcsóságról nyugodtan le kell mondani, ennek ellenére a lépéseket meg kell tenni, egyetértésben a zöldszervezetekkel.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
