ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többször elhangzott már ez a szó, hogy racionalizálás. Nos, én Hajdú-Bihar megyében egy olyan területről származom, amelyik gazdaságilag erősen depressziós. Akik ott most gazdálkodnak, gazdaságilag depressziósak; énvelem nincsen baj, higgye el. De azok a vállalkozók lesznek depressziósok, akik meglátják ezt, amit önök most odatesznek elébük. Ugyanis az a vállalkozó, aki nem racionálisan működteti a vállalkozását, higgyék el, azon a helyen két perc alatt tönkremegy. Ezeket egy újabb adóval, újabb sarcolással okosabb gazdálkodásra ösztönözni egyszerűen nem lehet. Oda vagy technológiai megújítás kell, vagy valami olyan varázslat, amiről ezek szerint csak önök tudnak, de ezt egyszer talán majd elmondják.
A másik dolog: mit csinálhat egy ilyen vállalkozó, aki gyakorlatilag csúcson járatja a vállalkozását, és ez a csúcs azt jelenti, hogy eltart egy, két, három, x embert magán kívül és a családján kívül? Bezár, azt csinálja, hogy elköltözik máshová, elmegy, vagy elküldi a munkásai egy részét. Ez a dolog egyik része.
A másik, pedig itt már említésre került, tisztelt képviselőtársaim, hogy még az is rendben lenne, hogy jó, legyen ez az adó, amely nem érzékeny erre, nincsenek prioritásai; ez arról szól, hogy pénzt kell beszedni. De könyörgöm, megjelenik-e ez a pénz a zöld tárca költségvetésében? Melyik soron? Tessenek rábökni! Megkaptuk a költségvetést, mutassák meg, hogy ez a 15 vagy 20 milliárd forint, legyen akármennyi, innen jött, és ide fog kerülni. Nincsen meg! Önök ezt nem a zöld célokba forgatják be. Akkor meg miféle racionalizálásról van szó? Ez sarcolás!
(Dr. Orosz Sándor felé:) A másik pedig: Sándor, ne haragudj, ez a maratoni futás, a 42 kilométer meg 195 méter. Igaz, hogy most háttal álltok, de még egy dolgot elfelejtettél; azt felejtetted el, hogy ez a pálya most fölfelé lejt. Így nagyon macerás előremenni, hidd el.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
