ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a soros ülésén az energiaadóról szóló törvényt, és ott kisebbségi vélemény alakult ki. Elég élénk volt a vita, és azt hiszem, eléggé konstruktív is. Élénk volt a vita, hiszen egy új adónem bevezetése mindig megviseli azokat is, akik bevezetik és azokat is, akiknek ezt el kell viselniük, éppen ezért meglehetősen feszült hangulatban, de meglehetősen konstruktívan tárgyaltunk erről a kérdésről.
A kisebbségi vélemény két helyen csúcsosodott ki. Az egyik: amikor beszéltünk arról, hogy versenyképesség és a versenyképesség javítása, nekünk itt markánsan eltért a véleményünk a szocialista képviselőtársainkétól. Nem lehet igaz az, véleményünk szerint, hogy egy újabb kiadás versenyképessé tehet bárkit bármilyen piacon, egy olyan újabb kiadás, ahol nem hasznosul az a pénz közvetlenül abban a vállalkozásban, ahonnan ezt kivettük. Konkrét példával is szolgáltam: Hajdú-Bihar megyei képviselő vagyok, és az egyik szomszédos városban az egyik - néhány van összesen - nagyvállalat, amely képes annak a gazdaságnak az integrálására, kiszámolta a szakembereivel, őt ez úgy érinti, hogy 153 millió forint lesz a tiszta elvonás. Ennek a 153 millió forintnak a kivétele egy kasszából hihetetlen nagy terhet jelent. Most gondoljuk végig, 153 millió forintból lehetne technológiai felújítást végezni, utakat karbantartani vagy bármi mást, de ez nem fog hasznosulni abban a cégben, hanem bekerül a költségvetés nagy kalapjába. Tessék mondani, mitől lenne ez akkor versenyképesség-javító intézkedés? Ilyen nincs! Ezt csak úgy lehet kigazdálkodni, ha tovább faragnak az önköltségi árakon, de ez azon a technológiai szinten gyakorlatilag azt jelenti, hogy újabb embereket fognak vagy kiszervezni kft.-kbe vagy elbocsátani. Ez nem jelent semmiféle innovációt.
A másik tulajdonképpen kapcsolódott ehhez: az ellenzéki vélemények szerint ez az energiaadó villámgyorsan meg fog jelenni a fogyasztói árakban, hiszen ez a cég is sokkal nagyobb mértékben fogja növelni az árait, és ezt érvényesíteni is fogja. Ez megjelenik a hústermékekben, megjelenik a cukorban, megjelenik bármi más termékben, amit ezek a termelők előállítanak. Tehát ez nem pusztán ezt a 4 vagy 2 százaléknyi inflációt fogja generálni, hanem annál jóval többet, hiszen az ehhez kapcsolódó szolgáltatások tovább drágulnak. Tehát nem valós ez az állítása a kormánypártoknak.
Az utolsó érv, amin jót vitatkoztunk, az volt: de hát ez EU-s elvárás. Valóban van ilyen EU-s direktíva, de ez az emelés messze túlhaladja azokat az értékeket, amelyeket az EU bármely tagországában bevezettek. Hölgyeim és Uraim! Ez az adótétel sokkal súlyosabb, mint bármelyik más EU-s országban, ahol jelenleg sokkal fejlettebb piaccal, sokkal fejlettebb gépekkel, sokkal fejlettebb technológiával rendelkeznek hozzánk képest.
A vitában ezután már nem volt különösebb hozzászólás, hiszen teljesen markánsan különváltak az érvek és az érvrendszerek. Nem tudtunk megegyezni, konszenzus nem született, ezért a jelen lévő ellenzéki képviselőtársaimmal 5 nem és 2 tartózkodás mellett ellenszavaztuk, míg a kormánypártiak 15-tel megszavazták.
Köszönöm a türelmüket, és még egyszer köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)
