DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az eddigi vitából azt a következtetést kellett leszűrnöm, hogy a koalíció képviselőinek az a kényszerképzete támadt, hogy ha ezt a költségvetést dicsérik, akkor ez a költségvetés ettől jobbá válik. Nekem az jut az eszembe, amikor a gyerek este az erdőbe megy, és nagyon fél, ezért elkezd fütyülni, hogy a füttyszóval eloszlassa a félelmét. Hát az nem fog eloszlani, ahogy a költségvetés sem fog megjavulni attól, hogy ezt önök dicsérik.
Ez a költségvetés nem tud megjavulni több szempontból. Egyrészt, mert olyan környezetből kellett építkeznie, mint a hihetetlenül nagy mértékű költségvetési hiány, a folyó fizetési mérleg soha nem látott hiánya, és az ezzel párosuló, ezt kiegészítő állami eladósodás kérdése. Hölgyeim és uraim, ezek a folyamatok együttesen elindították azt, hogy a magyar gazdaság olyan mélyrepülésbe kezdett, amiből a kilábalás borzalmasan nehéz, és erre eszközöket a 2004. évi költségvetés nem tartalmaz. Nem tartalmaz, és nem is tartalmazhat azért, mert önmagában a költségvetést alapvetően meghatározó számokban, így a GDP-ben és az inflációban alapvetően téved, mint ahogy tévedett a 2003-as költségvetésnél is. Ugyanis ezek a számok, a tervezettek és az alakuló tényszámok köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Nem örömteli ez a helyzet, képviselőtársaim, mert megingott a magyar gazdaság szereplőinek bizalma a magyar gazdaságot irányítókban, és még nagyobb baj, hogy megingott a külföldi tőke befektetőinek a bizalma is a magyar gazdaságban. Soha nem fordult még ilyen elő, Csillag miniszter úr dicsekvő állításaival szemben sem, a magyar gazdaságban először fordult elő, hogy negatív tőkehiány jelentkezett, tehát a kimenő tőke lényegesen nagyobb, mint a bejövő aktív tőke.
Hölgyeim és Uraim! A helyzetet súlyosbítja, hogy hét hónapra vagyunk az európai uniós csatlakozástól, és úgy gondolom, ilyen rövid idő alatt egy kormánynak egy költségvetés előterjesztésekor kutya kötelessége lenne, hogy az állampolgárok biztonságáról gondoskodjon, hogy a gazdasági élet szereplőinek, a vállalkozásoknak, vállalatoknak azt a versenyképességi feltételt biztosítsa, amely a csatlakozás időpontjában az állampolgárokat és ezeket a vállalkozásokat érni fogja.
Sajnos, átgondolt gazdaságpolitika hiányában ennek nyomait sem lehet megtalálni, ezért el kell mondjam, hogy tulajdonképpen három dolgot kellett volna megtenni. Az egyik, hogy olyan központi támogatási rendszert kellett volna életbe léptetni, amire a mai, többször megdicsért gazdaságfejlesztési programok alkalmatlanok. A másik, hogy egy ágazatspecifikus, az európai uniós csatlakozást közvetlenül szolgáló pályázati rendszert kellett volna kidolgozni. A harmadik, hogy mindenféleképpen meg kellett volna kezdeni az európai uniós csatlakozás technikai feltételeinek oktatását a magyar vállalkozók számára. Természetesen ez sem történt meg.
Ebből az következik, hogy bár Magyarország osztja a többi tíz országgal a sorsát, amelyek csatlakoznak az Európai Unióhoz, abban a helyzetben van, hogy sikeresen csak akkor tud csatlakozni az Unióhoz, ha saját fejlesztési alapokkal rendelkezik, és olyan modernizációs beruházási programokat tud megvalósítani, amelyek adekvátak a jelenlegi európai uniós országokkal. Természetesen ennek nyomait sem látjuk, annak ellenére, hogy a velünk együtt szereplő kilenc másik országban, illetve ezek döntő többségében ezek a programok, ezek a távlati célokat szolgáló, fejlesztési alapú beruházások elindultak; annak ellenére, hogy ezekben az országokban a GDP és általában a gazdasági közérzet lényegesen jobb, mint Magyarországon, holott két-három évvel ezelőtt büszkén mondtuk ki, hogy Magyarország élen jár nemcsak a tőkebehozatalban, hanem ezen a területen is. Ez a büszkeségünk most már legfeljebb csak az MSZP-s, SZDSZ-es képviselők szavaiban jelenik meg, a valóságban sajnos már nem.
Hölgyeim és Uraim! Nézzük, a gazdaság szereplői hogyan állnak ma. A gazdaság szereplői azok a vállalatok és vállalkozások, amelyek tulajdonképpen a javakat megtermelik. Ezek döntő része tőkeszegény és eladósodott. Nagyon egészségtelen átrendeződés ment végbe a mikro-, kis-, közép- és nagyvállalatok között. Hozzá kell tegyük, hogy a legérzékenyebb réteg, a kis- és középvállalkozói réteg 60 százaléka hitelképtelen, ugyanis nem tud olyan ingatlan- és egyéb fedezetet fölmutatni, hogy a bankok számára érdemes lenne hitelezésre. Ez meg is jelenik a banki hitelezési politikában, ugyanis ezek a kis- és középvállalatok az össz kihelyezett hitelnek 7 százalékát kapják Magyarországon.
Szembe kell néznünk két olyan ténnyel, amiről soha nem esik szó, de ez a költségvetés nagyon alkalmas lenne arra, hogy erről beszéljünk. Nevezetesen: nem igaz, hogy a magyar export azért esett vissza, mert különböző árfolyam-politikai ingadozások voltak Magyarországon. A magyar export azért esett vissza, mert azokba az ágazatokba, nevezetesen a könnyűiparba vagy a gépgyártásba, ahol a magyar export húzóágazat volt és döntő részt képviselt, a Távol-Kelet betört, és a ma már fejlett technikájával és technológiájával, a lényegesen olcsóbb munkaerővel megelőzte a magyar exportőröket. Hozzáteszem, arra sincs intézkedés, ami ennek a fordítottja, hogy ugyanúgy szivárog be a Távol-Keletről, különösen a könnyűipar területén, olyan árudömping, amely a magyar ipart tönkreteszi, és erre a kormánynak semmiféle elképzelése nincs, hogy a magyar ipar védelmében bármiféle érdemi intézkedést tudjon tenni. Mi következik ebből? Egyértelműen az következik, hogy olyan iparágak mennek tönkre, amelyek Magyarországon tradicionális, hosszú évszázadokra visszanyúló hagyománnyal, és főleg, ami nagyon lényeges, a foglalkoztatás zömét megoldó lehetőségekkel rendelkeztek. Ide soroljuk a már említett könnyűipart, feldolgozóipart, ezen belül is a textil-, textilruházati ipart, a bőr- és cipőipart, a bútoripart.
Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-frakció három határozati javaslatot nyújtott be az elmúlt időszakban, amelyek ezeket a kérdéseket akarták rendezni. A kormány mind a hármat elutasította, úgyhogy ezekre nem kerülhetett sor. Szeretném elmondani önöknek, hogy nem tudja a kormány kezelni ezeket a problémákat, nem tudja kezelni azokkal a programokkal, amelyeket Csillag miniszter úr az előbb elmondott. Szeretném felvilágosítani önöket, hogy a kormány által nagyra tartott gazdaságfejlesztő programok úgy működnek, hogy a Smart Hungaryből eddig kifizetésre került 3,6 milliárd forint, és 19 cég kapta ezt meg. Az Európa-hitel felhasználása, amit a miniszterelnök úr nagy örömmel jelentett be itt, a Házban, jelenleg 5,6 százalékos, és ha az összes gazdaságfejlesztési programot veszem, leszámítva a mikrohiteleket és a Széchenyi-kártyát, akkor tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy ezek abszolút kudarcot vallottak, nem működnek. És ezek azt a szomorú tényt vetítik előre, hogy Magyarországon a vállalkozások, vállalatok csatlakozása nagyon nehéz lesz az elkövetkezendő időben.
Szeretném elmondani, nem igaz, hogy a társasági adó csökkentésével és egyéb kedvezményekkel a vállalkozásokat segítették volna az uniós csatlakozásban. Ugyanis 70 milliárddal több az a teher, amit a vállalkozásoknak egyéb úton kell fizetniük, így az energiaadó, a környezetterhelési díj, az energiaárak emelése, jövedéki adó, és így tovább, és így tovább. Tehát tulajdonképpen gesztus értékű intézkedéseket tettek, ugyanakkor a vállalatok helyzetét lényegesen nehezítették, és nagyobb terheket róttak rájuk.
Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy az adókon és a versenyképességet szolgáló intézkedések hiányán túl még egy dologról kell beszéljünk. Nemcsak azokat nem valósította meg a kormány, ami pénzbe került volna, és lehetett volna arra hivatkozni, hogy nincs pénz. Hiszen gondolom, a gazdasági programok nagyon gyenge igénybevételét három dolog determinálja: az egyik az, hogy nagyon rossz pályázatok vannak, a másik, hogy nagy az érdektelenség, és a harmadik az, hogy megingott a kormány gazdaságpolitikájában a bizalom. De nem tette meg azokat a lépéseket sem, amelyek az európai uniós oktatást, tehát a csatlakozási oktatást szolgálták volna. Nem fogják elhinni: eddig 20 ezer vállalkozót részesítettek a Gazdasági Minisztérium által is elismert oktatásban, 800 ezer vállalkozóból! Úgy gondolom, ehhez különösebb kommentárt nem kell fűzni, mint ahogy ahhoz sem, hogy ha megemlíteném, hogy Ausztriában az európai uniós fölkészülést bizonyítvánnyal zárták le a vállalkozók 65 százalékánál.
(14.10)
Úgy gondolom, itt megállhatok, és azzal a szomorú ténnyel kell hogy befejezzem, hogy sajnos Ausztriában is a csatlakozás azt hozta, hogy 5-10 százalék körül a kis-, középvállatok megszűntek, mert nem bírták azt a kiélezettebb versenyt, amit az Unió hozott. Ezzel a felelőtlen és kötelességtudatot mulasztó kormányzati magatartással, ami egyrészt a támogatásokban, másrészt a felkészítésekben megmutatkozik, könnyen elképzelhető, hogy a magyar vállalkozói, vállalati réteg mint nagy vesztes úgy fog kikerülni ebből, hogy 15-20 százalékos arányban fog megszűnni ezeknek a vállalkozásoknak a száma.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
