BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hét nagy figyelmet kiváltó hírei között megjelent egy apró kis hír, amivel, úgy gondolom, a Parlament falai között is foglalkoznunk kell. Ijesztő volt ez a hír, és remélem, velem együtt sokan felkapták rajta a fejüket: meghalt tizenegy honfitársunk; nem betegségben, hanem méltatlan, embertelen körülmények között. Nem bajba jutott hegymászók voltak, akiket lakatlan vidéken ért utol a szerencsétlenség, itt fagytak meg, lakott területen, karnyújtásnyira tőlünk, karnyújtásnyira volt vagy lehetett volna a segítség is.
(13.30)
Újra és újra fel kell tennem magamnak a kérdést: miért fordul ez elő? Újra és újra fel kell tennünk közösen a kérdést: miért fordul ez elő évről évre? Erre a kérdésre nincsen válasz, nincsen jó válasz. Mert nem válasz az, hogy korán jött a tél; hogy október közepén nem szokott nálunk hó esni; hogy a hajléktalanellátó-rendszer november 1-jén vagy november 15-én készült kinyitni vagy bővíteni a férőhelyeket. Nem válasz az, hogy tulajdonképpen ki van építve az ellátórendszer, csak nem mennyiségi, hanem minőségi problémák vannak, ahogy ezen a szakma már évek óta vagy egy évtizede vitatkozik. Nem válasz az sem, hogy tulajdonképpen nem is hajléktalanok fagynak meg évről évre nagy számban, hanem olyan emberek, akik lakással, csak éppen fűtetlen lakással rendelkeznek, és szegénységben élnek, szegény, idős emberek. És végképp nem válasz az, hogy aki erre a sorsra jut, az maga tehet róla, hogy ide jutott.
Szabad demokrataként természetesen nem vitatom az egyén felelősségét az egyén sorsában. Az egyén felelősségét abban, hogy beindul egy rossz spirál; hogy a munkahely elvesztése összekapcsolódhat a család szétesésével, a hajléktalanná válással; hogy az alkohol sokszor szerepet játszik ezekben az életutakban mint az egyetlen vigasz. De az egyén felelőssége mellett van közösségi felelősség is. Van közösségi felelősség abban, hogy beindul-e ez a rossz spirál; hogy a munkahely elvesztése idején kap-e segítséget az ember; hogy sikerül-e megakasztani ezt a rossz spirált, amikor valaki krízishelyzetben van. Ez közös felelősségünk. Közös felelősségünk, hogy eléggé ki van-e feszítve az a bizonyos szociális háló.
Tudom, hogy a szociális tárca tett és tesz erőfeszítéseket azért, hogy a hajléktalanellátó-rendszer működjön. Tudom, hogy nagyon sok olyan kolléga dolgozik ezen a területen, akik velem együtt érzik a felelősségüket, és ilyen helyzetben szégyenkeznek. De ez a helyzet legkevéssé az ő szégyenük. Szégyen, hogy a XXI. század Európájában, Európa közepén az utcán megfagyhatnak emberek (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és hogy ez évről évre előforduló közös szégyenünk, amibe nem törődhetünk bele.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
