NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előterjesztett törvényjavaslat ötödik részében rögzíti a postai ágazat irányításának állami feladatait. Eszerint állami feladat a nemzeti postapolitika kialakítása, a végrehajtáshoz szükséges feltételek megteremtése.
Vajon a nemzeti postapolitikát a törvény benyújtása előtt kellene-e megalkotni, és amit itt olvasunk, vitatunk, maga a törvény, az már ennek a terméke kellene hogy legyen, vagy e törvény alapján, ennek keretei közt lehet, kell az állami koncepciót felvázolni? - ezen elgondolkozhatunk. De akár így van, akár úgy, a most tárgyalt törvényjavaslat szerkezetével, a benne szereplő hangsúlyokkal világos képet mutat a kormányzat postával kapcsolatos prioritásairól. Megtudhatjuk, hogy milyen sorsot szán a postának, a postásoknak, a szolgáltatást igénybe vevőknek. Ugyanakkor semmiféle konkrét, megfogható és számon kérhető állami szerepvállalást nem tartalmaz. A törvény néhány kérdést részletekbe menően szabályoz, amelyek alacsonyabb szintű jogszabállyal is rendezhetők lennének, más esetben fontos területek rendezését a mindenkori menedzsment szintjére engedi.
Fel sem tűnne, nem lenne gyanús mindez, ha lenne bizalom, ha lenne bizalom a kormánnyal szemben, ha lenne bizalom a Magyar Postával szemben. A hónapok óta folyó modernizációs programnak nevezett postai átszervezések és a most elénk terjesztett törvényjavaslat azonban világossá teszik a szándékokat. Úgy látom, hogy az a legfőbb feladat, hogy mindent alárendeljenek a postai szolgáltatás liberalizációjának. A tulajdonos arra kényszeríti a Magyar Posta Rt.-t, hogy lenyesegesse a veszteséges tevékenységeket, területeket, hogy a cég, annak szolgáltatásai többet érjenek majd a piacon. Biztosítja a postai piaci résztvevők szabadságát, jogaik érvényesülését, új szolgáltatók piacra lépését. Elősegíti a postai piaci résztvevők esélyegyenlőségét, de nem biztosítja a szolgáltatást igénybe vevők esélyegyenlőségét. Nem biztosítja valamennyi településkategóriában lakóknak, hogy a szolgáltatásokat az eddig megszokott színvonalon igénybe vegyék. Több száz magyar faluban szűnik meg a fix postai hivatal, és vélt gazdasági megfontolásból mobil postával kívánják helyettesíteni.
Sok szó elhangzott már a tisztelt Házban arról, hogy milyen veszélyt rejt magában, ha fajlagos gazdaságossági mutatókat számolgatunk a kistelepüléseken. Kiszámoljuk az egy köbméterre eső önköltségi vízdíjat, górcső alá vesszük az autóbuszjáratok gazdaságosságát, kiszámolnánk, hogy mennyivel költségesebb fenntartani a végeken a villany-, illetve a földgázhálózatot. De ettől már csak egy lépésre van, hogy kiszámoljuk, hogy egy főre vetítve a kistelepüléseken mennyivel többe kerül polgármestert fenntartani. Ennek egyenes következményeként aztán kitalálhatjuk a több települést ellátó mobil polgármestert is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ide vezet, ha csupán egy cég gazdaságosságát vesszük górcső alá, és nem a működő rendszer társadalmi hasznosságát vizsgáljuk. Talán az esélyegyenlőségi miniszternek is kellene hogy legyen ehhez néhány szava. Örömmel láttam azonban, hogy az informatikai miniszter úr kísérletet tett egy használhatóbb modell kialakítására. Őszintén sajnálom, hogy az elképzelésből a tárca kihátrált.
(13.10)
Nem tudni, hogy ez az ügy bekerült-e a kormánypártok kofaszerű alkudozásai közé, de hogy vereséget szenvedett a kisposták megmentése ügyében az Informatikai Minisztérium, az biztos.
Ha vizsgáljuk a kormánypárti interpellációk természetrajzát, akkor három csoportot különböztethetünk meg. Az első csoportba tartoznak azok az interpellációk, amelyek úgy kezdődnek, hogy “ugye, milyen gazemberek voltak ezek, és milyen jól csináljuk mi” - ez egy kategória. Aztán létrejött egy másik, a “rúgjunk bele a legfőbb ügyészbe” című; és van a harmadik, ez az örömteli. No, ebből az örömteli interpellációból hallottunk június 23-án, amikor Világosi Gábor képviselő úr “Hogy menthetők meg a kisposták?” címmel interpellációt nyújtott be miniszter úrhoz. Beszél arról, hogy az állandó hivatalokat úgynevezett mobil posták váltanák fel, az érintett kistelepülések önkormányzatainak, lakosságának felháborodása miatt azonban a posta a program végrehajtását három hónappal elhalasztotta. Kifejti azt, hogy a kormánynak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy az esetleges változások ne járjanak a lakosság komfortérzetének romlásával. Aztán hallunk arról, hogy az informatikai tárca tervei között szerepel a bezárásra ítélt kisposták egy részének megmentése, valamint ingyenes internet-hozzáférések kialakítása. Megkérdezi hát a miniszter úrtól, hogy mi az az e-Magyarország program, ez mennyiben segít a kispostákon, illeszkedik-e a postaszolgáltatáshoz.
És jön a pozitív válasz, amelyben hallhatjuk, hogy az elképzelések változtak, a kormány az európai felkészülés, az Európa-terv jegyében egy új fordulatot akar vinni a postaszolgáltatás modernizációjába. Az elképzelés - idézem - „összevág azzal a feladattal, hogy mentsük meg, őrizzük meg a kispostákat mint az információ, az információközlés modernizációjának egy-egy pontját faluszerte; szeretnénk, ha minél több postahivatalban ez a korszerűbb... - ezért 400 postahivatal informatikával való ellátásáról tárgyalunk, és ennek keretében a szolgáltatást szeretnénk odavinni.” Emellett a teleházakkal is elkezdődött a tárgyalás.
Egy hónap múlva érdeklődtem miniszter úrnál, hogy vajon választókörzetemben hány ilyen kispostát tetszik megmenteni. Nos, a válaszból kiderül, hogy bizony a koncepció időközben változott, mert már nem a működő Magyar Posta Rt.-hez tartozó kispostákba kerülnek az e-Magyarország pontok, hanem akkor azt mondta, hogy a közeljövőben - nem tudom, hogy hogyan értelmezhető ez a közeljövőben így október közepe táján, de a közeljövőben - pályázatot hirdet az önkormányzatok számára.
Nos, nagyon sajnálom, hogy ilyen módon alakult ennek a területnek a sorsa, és nem sok reményük adódik a kistelepüléseknek, hogy valamit is változzon. Azaz, talán mégiscsak egyfajta remény lehet, hiszen bár én próbáltam mindenütt a szolgáltatás bojkottálására fölhívni a településeket, próbáltam rávenni arra őket, hogy helyezzenek ki az önkormányzati utakon megállni tilos táblát, vessenek ki közterület-használati díjat, adják fel a csekkjeiket naponta külön-külön, vásároljanak naponta 2 forintos bélyeget, ne engedjék tovább ezeket az autókat. Úgy tűnik, hogy erre nincsen szükség, jó néhány területen a modell megbukott, nem működik például térerő hiányában a bankautomata, nem érkeznek meg az újságok csak a délutáni órákban, és ez a postát is elképzelései módosítására ösztönzi.
Azt javasolnám a kormányzatnak, fontolja meg, hogy ne a kistelepülések megsarcolásával teremtse elő a pénzt a modernizációra, hanem az a nem várt bevétel, amely a miáltalunk ugyan ellenzett Postabank-eladásból adódik, szolgálja ennek a szektornak is a megújítását, és a Magyar Postának ne csupán azt a sorsot szánja, hogy fizesse ki a könyv szerinti érték és az eladási ár közt levő jövedelem után levő adót.
Mindezekkel együtt ezért én magam és a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot nem fogja támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
