SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A parlagfű kiszorításával, kiirtásával kapcsolatosan a legfontosabb kérdés, hogy valóban meg akarjuk-e oldani ezt a problémát.
Az elmúlt hetekben, hónapokban kiderült, hogy mind a politikai pártok, és természetesen mind a civil és szakmai szervezetek egyértelműen azt a választ adják erre a feltett kérdésre, hogy igen, ezt a problémát meg kell oldani.
Nézzük meg röviden, hogy mi történt az elmúlt időszakban! Ha önkritikusak, őszinték vagyunk, akkor bevallhatjuk, hogy a rendszerváltozás óta igazából egyik kormány sem vette komolyan ezt a problémát, és egyik kormány sem tudott érdemben eredményt elérni, bármennyire is szerette volna, de nem tudott érdemben eredményt elérni a parlagfű okozta problémák megszüntetése kapcsán. Aztán jött a 2002. évi kampány. Elhangzottak elszánt ígéretek, elteltek hosszú hónapok, felállt a parlamentben az eseti bizottság, amely jó munkát végzett. Picit késve állt fel az eseti bizottság, de ezt már ne hozzuk elő, a lényeg az, hogy milyen munkát végzett.
Örömmel konstatáltuk azt, hogy az az átfogó koncepció, az az átfogó javaslat, amelyet fideszes képviselőtársaimmal letettünk a bizottság asztalára, szinte teljes egészében, szinte százszázalékosan támogatást nyert a bizottságban. Hiszen elfogadták azt képviselőtársaim, hogy helyezzük új megközelítési alapra a parlagfűproblémát. Ez nemcsak növényvédelmi kérdés, nemcsak mezőgazdasági kérdés, nem önmagában környezetvédelmi kérdés, hanem sokkal komplexebb probléma. Minden politikustársam erről beszél, hogy szinte a kormányzat minden egyes részét érinti, beszéljünk egészségügyről, népegészségügyről, idegenforgalomról, gazdaságról: szinte minden tárca érintett ennek a problémának a megoldásában.
Azt is tudjuk, elhangzott számtalanszor, hogy a parlagfű által okozott allergiás megbetegedések 2-2,5 millió honfitársunkat érintik. Ha belegondolunk, szinte az egész társadalmat érinti, hiszen ha csak egy allergiás van egy családban, már mindenki érintett ebben a problémában. És ne csak a felnőtt emberekről beszéljünk, akik hosszú hetekig-hónapokig küszködnek augusztus-szeptemberben az allergiával, hanem beszéljünk bizony a gyerekekről. Azt mondják az orvosok, a hozzáértők, hogy kis korban, gyermekkorban sokkal érzékenyebb a szervezet: ha egyszer allergiás lesz, ha egyszer kiváltja a parlagfű vagy bármilyen más gyomnövény pollenje ezt a ronda betegséget, akkor azt már csak tünetileg lehet kezelni, a problémát igazából megszüntetni csak a pollenkoncentráció csökkentésével vagy teljes megszüntetésével lehet.
Beszéljünk arról is, hogy milyen problémával néznek szembe a kismamák: nincs kilenc tünetmentes hónap. Mindenféleképpen azzal a rettenetes kérdéssel áll szemben egy kismama, hogy vagy az asztmájára, az allergiájára olyan gyógyszereket szed, amelyek károsítják a magzatot, vagy pedig nem szed, akkor viszont az asztma által olyan oxigénhiányos állapotba kerül, hogy ez szintén károsítja az ő és gyermeke, a magzat egészségét.
Azt hiszem, hogy ma, ebben a vitában nem is arról kell beszélnünk, nem is arról kell egymást meggyőznünk, hogy mekkora problémát okoz a parlagfű, hiszen ezt mindannyian elmondtuk a bizottsági ülésen és itt, a parlament plenáris ülésén. A fő kérdés az, hogy meg lehet-e oldani ezt a problémát, és ha igen, akkor hogyan és mennyi idő alatt.
Ezért tegyük föl újra a kérdést: meg akarjuk-e oldani a parlagfű által okozott problémát Magyarországon? Az idei szezon már elszállt. Igazából idén semmit nem tudtunk tenni érdemben a parlagfű pollenjének koncentrációja csökkentése érdekében. Tehát nem elég beszélni róla, nem elég bizottságot felállítani. Sőt, azt mondom, hogy önmagában az sem elég, hogy egy országgyűlési határozati javaslatot fogadunk el, hanem most már tennünk kell valamit, cselekednünk kell.
Mi a feladat? Véleményem szerint törvényt kell alkotni a parlagfű kiszorításáról. Ezt a törvényt egyébként több tucat képviselőtársammal egyetemben benyújtottuk a bizottságok elé. Kicsit szomorúan mondom, hogy sajnos a bizottságok nem támogatták ezt a törvénytervezetet, holott ez a törvényjavaslat pontosan azon a koncepción alapul, amit már hónapokkal ezelőtt letettünk a parlament elé, illetve a parlagfű eseti bizottság elé, és ezt jónak tartották. Tehát a koncepció jó, ebből kidolgoztunk egy törvénytervezetet, és nem értjük igazából, hogy miért nem jó. No, tehát szerintünk törvény kell.
Aztán: a törvény folyománya, hogy kell egy alapos, részletes szakmai program arra, hogy hogyan lehet kiszorítani, kiirtani a parlagfüvet. Számos pontot írtunk össze ennek kapcsán. Egyetértek Karakas képviselőtársammal abban, hogy nem arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy mondjuk, a mezőgazdasági kistermelőket különböző szankciókkal sújtsuk, ezért mi azt mondtuk, hogy az ösztönzésre, az ösztönző módszerekre kellene elsősorban a hangsúlyt helyezni. Ebbe a nagy átfogó programba bele kell venni azt, hogy a közmunkaprogramot szélesíteni kell, hiszen számos településen egyébként ezt csinálják, jók a tapasztalatok, mindenféleképpen az önkormányzatok belterületén közmunkaprogramok szélesítésével lehetne visszaszorítani a parlagfüvet.
Vegyük a külterületet, a mezőgazdasági művelés alá eső területeket. Itt van egy egészen elképesztő adat, amit az eseti bizottság ülésén hallottunk: 6 millió hektár mezőgazdasági területből 5,4 millió hektáron regisztráltak fertőzöttséget 2002-ben, és azt mondja ez az anyag, hogy 1 millió hektárból majdnem 700 ezer hektár erősen fertőzött. Egészen elképesztő Magyarországon a fertőzöttségi szint. Mi erre azt mondjuk, hogy művelési támogatást kell adni annak érdekében, hogy ezeket a parlagfűvel szennyezett területeket mezőgazdasági kultúrák váltsák föl.
(14.10)
Aztán egyetértek többi képviselőtársaimmal abban - és ezt is leírtuk a javaslatban -, hogy az erdőtelepítést támogatni kell a külterületeken. Hozzáteszem, hogy a belterületekre pedig új zöldfelület-növelő pályázati rendszert kell kidolgozni, mert minden hasznos kultúra, mezőgazdasági kultúra kiszorítja a parlagfüvet, elvesszük a parlagfűtől az esélyt, hogy tovább erősödjön.
Természetesen gondoltunk a hatósági eszközökre, szankciókra, mindenféleképpen ezeket a szankciórendszereket át kell gondolni, ezt meg is tette a bizottság, és javaslatokat is fogalmazott meg, hogy mi a feladat ezzel kapcsolatban. Én is kiemelném, hogy az állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezeteknél - MÁV, autópálya-kezelők, erdőgazdaságok, mezőgazdasági területi társaságok - a tulajdonosi eszközökkel kell megoldani, hogy a parlagfű-mentesítés megtörténjen minden évben az előírásoknak megfelelően.
Fontosnak tartjuk azt is, hogy minden önkormányzat készítsen el a környezetvédelmi stratégiai programján belül egy parlagfű elleni operatív programot, hiszen e program alapján lehet majd kiszorítani a parlagfüvet, és lehet majd támogatásokat igényelni. Nagyon fontosnak érezzük a propagandát, a reklámot, a tájékoztatást, a média szerepét, és nemcsak a média szerepét, hanem ezzel kapcsolatban mindent, ami arra szolgál, hogy már diákkorban, kisgyermekkorban megtanítsuk a fiatalokat, hogy hogyan néz ki a parlagfű, és mi a teendő vele. Itt hadd emeljek ki egy-két önkormányzatot, igazán hasznos tevékenységet folytatnak, versenyeket szerveztek annak érdekében, hogy - ez nagyon fontos - a még virágzás előtt lévő parlagfüvet kiirtsák. Ezért cserébe nagyon sok helyen például virágokat adtak, versenyt szerveztek, és bevonták ebbe az iskolákat és a diákokat, már nevelve őket arra, hogy hogyan nézzen ki a házuk tája, hogyan kell a haszontalan gyomnövényeket kiirtani, és - nem mellékesen - fel is virágoztatták ezeket a településeket; ilyen volt egyébként például a paksi önkormányzat.
Mindahhoz, hogy megvalósuljon ez a jó cél, ez a jó program, még minimum két dolog szükségeltetik. Az egyik, hogy legyen rá pénz, hiszen pénz nélkül hiába találjuk ki a jó programokat, hiába fogunk egyetérteni abban, hogy mi a teendő, nem lesz elvégezve a feladat. Ezért, és most felhívom a képviselőtársaim figyelmét erre, előttünk a következő évi költségvetési törvény, mindenféleképpen figyeljünk oda, hogy a költségvetési törvényben legyen fedezet a parlagfű-mentesítésre. Ez éves szinten 8, azaz nyolcmilliárd forint, ebből már akár levonhatjuk az 1 százalékos személyi jövedelemadóból befolyt összeget, tehát elég már csak 7 milliárd forintot tervezni; és higgyék el nekem, hogy minden feladat akkor van elvégezve, ha nemcsak pénz van rá, hanem van a munkának felelőse. Ezért egyszemélyi felelős kell, akármilyen tárcaközi bizottságot hoz létre a parlament, annak az élére, aki a programot koordinálja, kidolgoztatja, és még egy nagyon fontos dolog: ellenőrzi, hogy végre legyen hajtva a feladat, a munka.
Én mindannyiunk számára azt kívánom, hogy a továbbiakban is értsünk egyet abban, hogy a parlagfüvet Magyarországon hogyan szorítsuk ki, és további jó munkát kívánok majd a költségvetési vitában ahhoz, hogy meg is legyen a pénzügyi fedezete ennek a nemes programnak és célnak.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
