JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Azt hiszem, hogy a parlagfű-mentesítésről szóló bizottsági jelentés és maga a határozattervezet azért nagy érdeklődést váltott ki, hiszen az sem véletlen, hogy a mezőgazdasági miniszter is figyelemmel kíséri, a környezetvédelmi államtitkár, Kis Zoltán, és az Egészségügyi Minisztérium államtitkára is.
Az sem véletlen, hogy ennek a fűnek a magyar neve az, hogy parlagfű. Ez a magyar nyelv egy csodálatos dolog, ennek a leíró jellege, hiszen az azért igaz, kiderült itt, hogy mégiscsak azok a fő élőhelyei, amelyek parlagon vannak hagyva, és ez teljesen független attól, hogy ez most külterület vagy belterület, teljesen független attól, hogy ez út vagy csatornapart.
Egy dologra azért szeretnék néhány gondolat erejéig kitérni: néhány képviselőtársam a parlagfűvel kapcsolatban egy picit megint elverte a port a kárpótláson. Azt szeretném mondani, hogy Magyarországon a parlagfű mint gyomnövény megjelenése azért a '60-as évek tájékára írható, hogy egyáltalán megjelent, és az elterjedését egy kicsit segítette azoknak a kukoricatermesztő rendszereknek a megjelenése és külföldi kukoricafajták nagy mennyiségben való behozatala Magyarországra, ami gazdaságilag szerintem nem vitatható. De mint ahogy az lenni szokott, minden jónak van egy kis árnyoldala is. Tehát akkor, amikor az IKR vagy Nádudvar vagy a KSZR-rendszerek megalakultak és hoztak be új fajtákat, ezzel bejött ez az új gyom is, és azzal sem árulok el nagy titkot egyébként, hogy a kukorica mellé természetesen be fog jönni a kukoricabogár is, vagy már bent is van. Ez a dolog a kultúrnövények velejárója.
Az viszont igaz, hogy a '90-es évekre nagyon felszaporodott a parlagfű, és van egy érdekes jelenség, a '90-es évektől lehet is beszélni a parlagfűről, ezt is hozta magával a demokrácia. Ez viszont nem jelenti azt, hogy én ezzel fel akarom menteni magának a földtulajdonok számának a növekedését, mert igen, az is hozzájárult.
Azt a dolgot - mivel itt konszenzusról beszélünk -, hogy ez csak a '90-es évektől jelentős, és ez a kárpótláshoz köttetik, nem tartom helyesnek, hiszen ugyanúgy kivették ebből a részüket a '60-as években megszületett nagyüzemi modellek, és az akkor működő, állami kézben lévő növényvédő állomások nem kellő időben ismerték fel ezt, vagy nem kellően tudtak védekezni, tehát bejött ez a gyomnövény a magyar gazdaságba is.
Azt is el kell mondani - és nagyon sokszor és sokan beszéltek ennek a gyomnövénynek a mezőgazdasági vonatkozásáról -, hogy nemcsak ez az egy gyomnövény van, amellyel igen nagy harcot kell vívni a termelőknek, hanem hogy csak néhányat mondjak még mellé, például a vaddohány, a szerbtövis, a csattanó maszlag vagy a selyemmályva. Például ezek közül a csattanó maszlag, amelyik igen intenzíven terjed és nagyon nehéz védekezni ellene, egyértelműen a paradicsomtermesztés elterjedésével jelent meg, hiszen kiskorában alig megkülönböztethető a csattanó maszlag, palánta nagyságúan, mint a paradicsom. Az aztán egy más kérdés, hogy a paradicsomtermelés Magyarországon területileg visszaszorult, de a csattanó maszlag maradt, és más kultúrákban is megjelenik. Tehát nagyon sok ilyen összetevője van ennek a dolognak.
Azt hiszem, amit még érdemes végiggondolni és érdemes megbeszélni, az, hogy a környezetünkhöz kapcsolódva mi a viszonyunk. Tehát a környezettel kapcsolatban az első az, hogy az egészséges legyen; egészséges legyen az ember számára, az ott élő állatok számára és a növényi flóra számára; hogy az ember számára egészséges legyen, most a parlagfűről beszélünk, hiszen a parlagfű károsítja az egészséget s a többi. De ha azt megnézzük, hogy a vizeink szennyezése kapcsán a vadon élő állatállomány száma milyen mértékben apad, nem is beszélve a madárvilágról, akkor kétségbeejtő dolgokat fedezhetünk fel. De ha azt nézzük, hogy a növényi flóra szempontjából milyen kétségbeejtően nagy változások vannak, mondjuk, a savas esőzésből és egyéb olyan jelenségekből, amelyek hatnak Magyarországon is, és ha már a természet átalakuló folyamatát nézzük, akkor nézzük meg ezt az elsivatagosodási jelenséget, amely Magyarországon van, és amely a talajvízszint csökkenéséhez erősen kötődik, hiszen ma Magyarországon talajvizes, vizes élőhely már gyakorlatilag nincs.
(15.10)
A talajvízszint szerintem indokolatlan mértékben való csökkentése művi úton - amely a '60-as, '70-es évekre tehető - gyakorlatilag megfordítja a biológiát, megfordítja egy picit a növényi flórát is. Hiszen azok a növények kerülnek előtérbe, amelyek kevesebb vízzel meg tudnak lenni, és azok az állatok, amelyek a száraz időszakhoz jól alkalmazkodnak. Ezért bármilyen hihetetlen, ma az ősgyepterületek - amiről Karakas képviselőtársam is beszélt - állatvilága is átalakult az utóbbi 30 évben. Nem a gázlómadarak vannak ma már a gyepterületeken, hanem a pocok. Ahol pedig a mezei pocok megjelenik - ugyanis nincs víz szinte az év egyetlen időszakában sem ezeken a területeken, mert levezettük -, ott kitúrja az ősgyepet, és meghonosodnak azok az évelő, mélyen gyökerező növények, amelyek a természetes állapotot teljes egészében megfordítják. Ugyanez a jelenség egyébként megfigyelhető az utak mentén, megfigyelhető a vasúti töltéseknél és egyéb ilyen helyen is, mert alkalmazkodik a növényzet, a növényi flóra, és át is alakul. Éppen ezért én minden esetben, amikor ennek a dolognak a mezőgazdasági vonatkozásáról beszélek, mindig a jó gazdálkodók oldaláról közelítem meg, hiszen vélhetően ők többen vannak.
Szántóterület önmagában nem létezik. A jól gazdálkodott szántóterületről nem terjed a parlagfű, mindig a széléről megy befelé, és nemcsak a parlagfű, minden növény. A szántóterületnek határa van, a határán a következők fordulnak elő: dűlőutak, ami önkormányzati tulajdon; közutak, ami a közútkezelő kht. tulajdona; vasutak, ami, nem tudom, a MÁV vagy kinek a kezelésében van; csatornák vannak a földterületek szegélyén, ami lehet vízműtársulatok kezelésében és vízügyi igazgatóságoknál; és van még egy nagyon fontos és első számú terjesztő góc, maguk a földnyelő helyek, földbányák. Jó lett volna, ha a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumból is van itt valaki, hiszen a fölnyelő helyekből, földbányákból - amely területek egyébként sokszor a bányatulajdonos kezében vannak - széthurcolászott földterület biztos, hogy az esetek nagy részében igen fertőzött parlagfűvel, és ahogy az autópályák mennek, mint egy csík húzódik a parlagfű terjesztése Magyarországon. Érdemes volna erre a területre is odafigyelni, hiszen ez is egy terjesztő forrás.
A határozati javaslattal kapcsolatban, nem feltétlen ahhoz a véleményhez kapcsolódom; nem feltétlen pénzügyről, pénzről van itt szó, hiszen elsősorban felelőst kell ennek az élére keresni. Hogy ez a felelős egy tárcaközi bizottság, vagy annak van egy olyan vezetője, aki ki van nevezve, hogy ez kormánybiztos, miniszteri biztos vagy egyáltalán valakinek oda van testálva ez a feladat, akin számon lehet kérni, mert sok bába között elvész a gyerek, mégis jobb, ha van felelőse... - ezt a felelőst konkrétan meg kellene nevezni véleményem szerint. Én most nem akarok ezzel politizálni, lehetne. Ha a tisztelt kancelláriaminisztérium létszáma oly mértékben meg tudott gazdagodni, hogy ennyi százról annyi százra - hogy most ne mondjak számot -, akkor ebből a sok száz személyből legalább már egy, aki felelős azért, hogy koordinálja a parlagfű elleni védekezés munkáját, biztos kikerülhetne egyébként. Biztos, lehetne egy ilyen szervezést tenni, és nem is feltétlenül kellene újabb köztisztviselőt vagy közalkalmazottat megkeresni erre. Én ennyiben kívántam összefoglalni.
Még egyszer, a végén is szeretnék a gazdák védelmében szólni, hiszen ha a gazdákat meg lehet büntetni, hogy parlagfű van az ő területeiken, akkor azt mondjuk, hogy helyes, ezt meg kell tenni. De az nem járható, hogy a szántóterülettel határos közút mellett lehet parlagfű, és nem büntetünk; a vasúti töltésen lehet, és nem büntetnünk; a csatornaparton lehet, és nem büntetnünk; az önkormányzati tulajdonban lévő földutak mellett lehet, és nem büntetnünk. Ez visszás eredményt fog szülni, és jól lehet vele politizálni: lám, a kisembert bántjuk, a nagy állami szervek kibulizzák maguknak, hogy őket már föl se jelenti az a határjáró szemle, amelyik egyébként a gazdáknál megteszi.
Köszönöm szépen. (Taps.)
