DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Tényleg öröm olyan pillanatokban itt lenni, amikor az Országgyűlésben ellenzék és kormánypárt egy ügy érdekében megpróbál szakmai konszenzust kialakítva úgy együttműködni, hogy szorítja és presszionálja a kormányt arra, hogy tegyen is már valamit. Mert kétségtelen tény, hogy a parlagfű elleni küzdelem a hathatós jelszavakon és aprópénzeken és bár látványos, de kis hatékonysággal bíró akciókon túl mind ez idáig olyan haj, de nagy eredményeket nem tudott mutatni.
Egyetértek, sőt kívánatosnak tartom, amit a bizottság a jelentésében leír, nevezetesen a pénzügyi források koncentrálását, és nem is biztos, hogy bizottságban gondolkodnék, mert az, hogy még csináljon a kormány is tárcaközi bizottságot, meg ezt, azt, amazt, mindig hajlamosítja az embert arra, hogy jó, van egy probléma, megpróbáljuk megoldani, most már bevontunk 10-12 tárcát, van bizottság, aztán a munkát majd a másik elvégzi, és egyszer csak összejövünk, és rájövünk, hogy bizony nincsenek megoldva a gondok.
Felvetődött a pénzügyi forrás háttere, és nézegettem azt a kimutatást, amit a bizottság tett le - nem is biztos, hogy pénzügyi probléma ez, ha megnézzük. Nem hatékonyan felhasznált pénzekről van szó. A 2003-as kimutatásban a GKM-mel, az FMM-mel, a KVVM-mel és az SZCSM-mel együttesen - és ebben az FM pénze, ami ez irányban mozdítható, még nem is szerepel, bár ők is költenek rá - ötmilliárd felett vagyunk; tehát most ötmilliárd. Ha hozzátesszük az FM pénzét, tehát a földvédelmi bírságok, valamint a talajvédelmi járulék erre a célra fordítható részét, akkor már közelítjük azt az összeget, amiről beszéltünk.
Tehát igenis megoldható a pénzügyi finanszírozás, helyes, ha a költségvetésben ezt nevesítetten parlagfű elleni védekezés címszó alatt futtatjuk, mert hisz a mi minisztériumunknál is a zöld falu programban - igaz, nemcsak parlagfűre, ez a szelektív hulladékgyűjtést és a helyi környezetvédelmet is magába foglalta - másfél milliárd forint került szeptember 30-áig kiosztásra. Sajnálom, hogy egy-két nagyon jó program, így Sisák Imre települése is, amely parlagfűre indult, már forráshiány miatt nem tudott ebben részt venni. Tehát igencsak bővítendő ez. Aztán van egy célorientált program is a KVVM-ben, ami 63,1 millió forinttal az allergén növények kifejezetten ebbe a csoportba jutását célozza meg.
Tehát azt hiszem, ha tényleg akarunk valamit, akkor az elszántság megvan, a hatékony közreműködés a kormányon belül kialakítható, a pénzügyi források megvannak. A szemléletváltás és az ismeretterjesztés egyébként nagyon helyes; Borkó Károly előadását élvezettel hallgattam, és most tudtam meg Vojnik államtitkár asszonytól, hogy a birkák nem is nagyon szeretik a parlagfüvet, mert tettek rá kísérletet, hogy megegyék, valószínűleg a méretkülönbség se mindegy, hogy mekkora a parlagfű, amikor legeltetünk. De a megoldásban olyan programok nagyon sokat tudnak segíteni, amit agrár-környezetvédelmi programnak hívunk, és ami egyre inkább a tájgazdálkodás irányába mozdul el. Borkó Károly úr képviselői körzetében és a tájegységében fokozott problémát jelent, mert hiszen a művelésen kívüli úgynevezett parlagföldek aránya eléggé számottevő.
Hogy megvan-e a jogszabályi háttér? Megvan a jogszabályi háttér. Tudunk-e vele élni? Ha komolyan vesszük azt, hogy mit mond a földtörvény földvédelemre vonatkozó része, akkor bizony itt keményen a földvédelmi bírságot lehetne kiróni. Azt mondják: nem tudjuk, kié a föld. Dehogynem tudjuk, hogy kié a föld! A földrendező, földkiadó bizottságok összes anyaga megvan a helyi településeknél, a földhivatalok már földolgozták, de a legegyszerűbb az, ha ilyen csúnya parlagterületet látunk, hogy megkérdezzük a szomszédot, kié. A szomszéd tudja, mert szerencsétlen nagyon sok kárt szenved amiatt, hogy az ő megművelt földjére odaviszi a szél azokat a gyommagvakat, amelyek között a parlagfű is nagyon jól érzi magát. Tehát ha maguk az erre hivatott, a végrehajtásban részt vevő személyek, FM-hivatalok, földhivatalok, jegyzők, önkormányzatok komolyan gondolják ezt a dolgot, akkor lehet azért ebben eredményre jutni.
És még egy, ez egy érdekes dolog, hogy a személyes példa mit jelent. Járvás képviselő úrra nézve, ismerjük a Jászságot, hogy milyen eltérő különbségek vannak település és település között. Hála istennek, én olyan településen lakom, ahol egymást figyelik az emberek, hogy hogyan néz ki a másik udvara. És ez egy húzóerő, hogy ott például nem kell a jegyzőnek azzal foglalkozni, hogy kötelezzen valakit arra, hogy vágja már le, vagy kaszálja le a füvet az udvarában, vagy a háza előtti árokparton, mert megcsinálják, mert kirekeszti magából a helyi közösség azt, aki gondozatlanul tartja a területét. A közterületet meg az önkormányzat a saját közhasznú munkásaival megfelelően el tudja látni. És aztán van másik település, ahol meg nem nagyon adnak erre a dologra, ami bizony látszik is az adott lakosság hozzáállásán: a másik se csinálja, akkor miért csináljam én?
Ezek akkora erőt jelenthetnek, egy-egy jól szervezett és valóban jól indított akció, ez a “Virágos faluért” mozgalom, egészen pici dolgok, például Jászárokszálláson láttam, meghirdeti a település ezt az akciót, összességében van rá 300 ezer forint. Ez a jutalmazási keret, szóval, nem egy tétel egy városban, és azt mondják, hogy utcák versenyeznek, és amelyik utca a legszebb, az a 300 ezer forintból - első díj, második díj, harmadik díj - kap egy összeget, amit aztán továbbra is infrastruktúrára fordítanak, tehát járdát csinálnak belőle, virágágyásokat, és érdekes, hogy ez meg tudja mozgatni a települést. Nem egy nagy díj, nem azért csinálják, hogy most milliókat kapjanak a saját utcájuknak, hanem van egy ilyen jól kialakult verseny, és augusztus 20-án szokták átadni ezt a díjat, örömmel megy oda az ember, és ott be lehet nézni, meg lehet mutatni egy az egyben, hogy mit alakítottak ki, és milyen szép dolgokat csinálnak.
Tehát amikor itt ilyen akciókat indítunk, akkor nyilván azt is figyelembe kell venni, hogy milyen a visszajelzés a társadalomban, milyen irányba tudunk elmenni, és én szeretem inkább a meggyőzést, és szeretem inkább a támogató hangot, ahol viszont nem megy, ott meg a törvény teljes szigorával kell eljárni. Én annak idején Orosz Sanyi barátommal, amikor a földtörvényt tárgyaltuk, igaz, ő nem volt benne ebben a módosítóban, de egy olyan szigorú rendelkezést próbáltam behozni, hogy akit legalább kétszer már jogerősen földvédelmi bírsággal sújtottak, mert nem gondozza a saját földjét, vagy nem gondoskodik róla, annak a földje árverésen értékesíthető legyen.
Aztán lett is ebből probléma, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy a frissen szerzett földet itt elárverezzem. Csakhogy ez a jogintézmény nem idegen Európában, Németországban van ilyen, Hollandiában van ilyen, a franciáknál nincs, ott a nemzeti földalap veheti állami tulajdonba. De ez egy olyan fenyegetettsége a földtulajdonosnak és a földhasználónak is, ha bérlőként van ott, hogy eszükbe nem jut a termőképes állapot, mert itt nem arról van szó, hogy termelj rajta, hanem a területet tartsd tisztán, a talajerő-utánpótlást add meg neki, és ahogy Borkó képviselő úr mondja, a tájnak és a talajnak a legmegfelelőbb gazdálkodást végezd. Mert a gyepek, ősgyepek föltörése és kényszerművelése sem tett ám jót ennek az állapotnak.
Most akkor próbáljuk meg, és az agrár-környezetvédelmi rendszeren belül a tájgazdálkodás irányába próbáljunk meg az eredeti, valóban a gazdaságföldrajzhoz leginkább igazodó és szociológiailag is megfelelő eltartóképességet jelentő extenzív irányba elmenni, és az is már ennek a problémának az egyik kezelése. Nem mindenütt, Járvás képviselő úr, természetesen ott, ahol az adottságok és az érzékeny természeti területek ezt megkívánják. Nem lehet 3 millió hektárt most visszarakni az extenzívbe, de ez az ország egymillió hektárt bizony elbír abból a 7-ből, ami most intenzív művelés alatt van.
(15.00)
Tehát megoldási javaslatok vannak, úgy látom, hogy fogékony közönség is ehhez, a kormányból pedig tessék - ellenzéki és kormánypárti oldalról is - kiszorítani ezeket az intézkedéseket, hogy ez működőképes rendszert és fogható eredményeket hozzon.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
