DR. KARSAI JÓZSEF
DR. KARSAI JÓZSEF
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden azzal kezdjem, jóformán egy tréfával, amikor elmegy a gazdálkodó a rabbihoz, hogy az utolsó libám is elpusztult - erre mondja a rabbi, hogy pedig de sok jó tanácsom lett volna még. Körülbelül most ott tartunk, de mondhatnám a másik példát is, hogy tizenhárom-tizennegyedik éve nézem a parlamentet vagy közvetlen itt vagyok, s mindig azt látom, hogy parlamenti bizottságok jönnek létre, vizsgálódnak, nézegetik, vagy félbeszakad, vagy lesz valami, vagy nem. Erre is van egy jó közmondás: ha valamit nem tudsz megoldani, hozzál létre egy bizottságot!
Talán ez az első, amit úgy érzek, hogy ezt a bizottságot - amennyiben eredménnyel fog járni, de ez nemcsak a bizottság munkáján múlik - nagyon fontosnak tartom két szempontból is. Az egyik az, hogy tulajdonképpen az én szakmámban vágó, saját magam, jómagam is gazdálkodó vagyok, nem beszélve arról, hogy a hattagú családomból négyen kifejezetten allergiásak nemcsak a parlagfűre, mert itt most csak a parlagfűről beszélünk, sajnos ebben az időszakban nagyon sok egyéb más növény is virágzik, sőt rengeteg embert láttam, aki a kukorica pollenjára is allergiás. Tehát ez egy nagyon összetett dolog, nem beszélve arról, hogy ezekre a pollenokra a környezetből, a levegőből a legkülönbözőbb anyagok rákerülnek. Én láttam olyan parlagfű-allergiást, aki közvetlenül a szinte fólia alatt tartott parlagfűre még nem allergiás, de abban a pillanatban, hogy már a levegőbe került, és különböző szennyező anyagokkal telítődött, már az allergiája lényegesen nagyobb volt, és jelentkezett nála a légúti megbetegedés.
Egy nagyon fontos dolgot szeretnék itt elmondani. 13 milliárdról beszéltünk, és ez igaz. Természetes, hogy van egy gyógyszerlobbi, mert rendkívül szeretik a gyógyszertárosok ezt az augusztus-szeptemberi hónapot, amikor a rendkívül elmaradott, hátrányos térségekben, ahol meg se veszik, még ott is napi 100 ezer forintos bevétel volt az allergiás gyógyszerekből. Ahol bizony egy kicsit fejlettebb a térség, ki tudja, mennyivel több. Ez az egyik.
A másik összetevője, ami nagyon fontos, hogy tulajdonképpen senki igazán még nem mérte föl, hogy mit jelent ez munkakiesésben, nemcsak az emberek bosszantásában, mert az a 2,5 millió ember nagyon sok, mert szinte minden családot érint, és ez az utóbbi időben, az utóbbi hat, talán inkább négy évben jelentkezett ennyire jellemző módon az egész társadalomban. Rendkívül örülök annak, hogy nagy az egyetértés a pártok közt, de véleményem szerint nem is lehet más, hiszen elvileg az emberekért vagyunk, tehát nekünk kell megtenni mindent ennek a megoldásának az érdekében.
Ha megnézzük, hogy hol terem a parlagfű, itt nagyon sok minden elhangzott: természetesen a külterületen. Véleményem szerint nem döntő a kinn, a 4 vagy 4,5 millió hektáron megtermett pollen és parlagfű. Nagyon-nagyon jelentős, több településen végignéztem, az ország tíz megyéjében, bizony Budapesten is igen jelentősek azok a területek, amelyek apróparcellásak, közös tulajdonban van, nem tudja, hogy kié. Még ha ki is menne kiirtani a parlagfüvet, nem megy oda, mert nem tudja, hogy melyik 50, 100 vagy 200 négyzetméter az övé, és bizony ennek következtében rendkívül szennyezett a különböző települések belterülete, és a belterületen az úgynevezett ruderális helyek, ahol már lassan egy évtizede bizony nagyon komoly mennyiségű pollen kerül a levegőbe.
Közismert dolog, hogy ott tartunk már, hogy egy szemétszállító vagy egy vízgazdálkodási társulatnak fizetendő pénz, ami tulajdonképpen sokszor el sem végzett munka, adók módjára behajtható. Tessék már mondani, miért nem lehet megoldani azt, és ha kell, akár törvénymódosítással, hogy akik nem végzik el a parlagfű vagy egyáltalán a különböző karantén vagy veszélyes gyomoknak az irtását, igenis lehessen az önkormányzatoknál adók módjára helyette elvégeztetni a munkát, és akár 15 ezer ember dolgozhatna évente abban a három, négy vagy öt hónapban, annak terhére, aki nem végzi el ezt a munkát. Kérem, minden területnek meg lehet találni a gazdáját! Amikor beszéltek az ellenzék képviselői, teljesen egyetértek vele, de nyolcat soroltak föl az érintett minisztériumok közül: én még hozzátenném a Honvédelmi Minisztériumot. Rengeteg olyan elhagyatott terület és egyéb van, volt lőterek, laktanyák környéke - sajnos nem az a fegyelem már, mint régen -, hogy bizony ott van a parlagfű. Elhagyott, főleg a ki nem adott, önkormányzatnak vissza nem adott területeken, például a Környezetvédelmi Minisztériumnak át nem adott területeken, a volt, elhagyott lőterek területein, hisz mindenütt jártam, néztem, egyértelmű, hogy ezek megvannak, és ezekben komoly lépéseket kellene tenni.
A szankciók természetesen mindig nagyon fontosak, elrettentő erővel is, de most is azt mondom, hogy a háttérintézkedés a legfontosabb, mégpedig az, hogy itt a parlagfüvet ki kell irtani. Ez az egyetlen megoldás. Nem százszázalékosan, de ha 90-95 százalékát kiirtjuk, visszaszorítjuk, akkor az a pollenmennyiség nem éri el a levegőben azt a mennyiséget, nincs meg az úgynevezett infekciós küszöb ahhoz, hogy egy komoly betegség vagy egy nagyon komoly allergia fellépjen. Tehát mindenképpen nagyon fontos cél kell legyen az, hogy visszaszorítsuk a parlagfű elszaporodását, illetve elérjük a kiirtását.
Kihagytuk a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumot. Véleményem szerint rendkívül fontos, hogy a mostani közhasznú, közcélú és a legkülönbözőbb munkákat egyértelműen még most is tudjuk abba az irányba terelni, hogy az elmaradott térségekben vagy akár a fővárosban, ahol még tudunk közmunkát vagy közcélú, közhasznú munkát végeztetni, nagyon komoly pénzeket kell elkülöníteni, mert ennek a problémának a megoldása rendkívül fontos feladat. Mivel tulajdonképpen szinte már minden elhangzott, a legfontosabbat hagyva utoljára, elmondanám, hogy azt hiszem, sok beszédnek sok az alja: egyetlen dolgot kell megoldani. Tehetünk mi, parlamenti képviselők bármit, ha ennek a végrehajtásában nem lesz meg a konkrét intézkedés, ha nem hajtja végre a kormányzat azt, amit most itt mi parlamenti határozatba adunk.
(14.40)
Kérem szépen, rendkívül fontos - és teljesen egyetértve, azt kell mondjam, az ellenzékkel -, ki kell nevezni a tárcaközi egyeztető akár kormánymeghatalmazottat, akár kormánybiztost arra, aki összekoordinálja, hogy így mondjam, ennek a tíz minisztériumnak a munkáját, mert ez nemcsak egy minisztériumé. Nem beszélve arról, hogy a legkülönbözőbb vízügyi területeken, sőt a vízgazdálkodási társulatok területein, a meliorációs csatornáktól kezdve mindenütt ott vannak azok a ruderális helyek. Ehhez pedig egyetlen dolog kell, hogy legyen egy ezt koordináló csapat és annak egy vezetője, aki teljeskörűen felel azért, hogy tökéletesen végre tudja hajtani azt a feladatot, amit itt a parlamenti határozati javaslatban elmondunk.
Azt hiszem, ha ennek a végrehajtása valóban megtörténik kormányzati szinten, akkor el tudjuk érni azt, hogy három-négy éven belül annyira szorítsuk vissza a parlagfüvet, hogy egyötöde legyen a gyógyszer, egyötöde legyen a foglalkoztatásból kiesett munkaerő.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
