DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Rendes felszólalásra szerettem volna bejelentkezni, nem a vita összefoglalására, ugyanakkor a dolog természetéből adódóan elkerülhetetlen, hogy ne érintsem a tegnapi vitában elhangzottakat. Már csak azért is, mert igazán sajnálom, hogy a költségvetési törvény szavazásának furcsa rendje miatt kicsit ilyen szétszórtan kerül sor ennek a törvényjavaslatnak a vitájára. Tegnap szerettem volna felszólalni, de erre már nem nyílt lehetőségem. Ha ezt tegnap tehettem volna meg, akkor azzal kezdtem volna, hogy Lévai Katalin miniszter asszony távollétét megvédjem, már csak azért is, mert a törvényjavaslat kidolgozásában a két tárca folyamatosan együttműködött és együtt is működik. Másrészt pedig annyira kiszámíthatatlan volt az egész napra elhúzódó költségvetési szavazás, hogy azt gondolom, senkitől nem várható el, hogy egy adott pillanatban kitalálja, éppen mikor fog a parlamentnek ebben a speciális ülésrendjében éppen ez a törvény napirendre kerülni. Tudom, hogy miniszter asszony szeretett volna részt venni a vitában, de nem csoda, hogy nem ült itt huszonnégy órán keresztül, és várta, hogy vajon mikor kerül sor rá.
Érdekes észrevételek hangzottak el tegnap, amelyek egy részéről tudok pozitívan is véleményt formálni, néhányukkal kapcsolatban azonban sajnos kénytelen vagyok azt mondani, hogy elég jelentős elemi információk és ismeretek hiányáról tanúskodnak a megszólalások, persze azoknak csak egy része. Örülök annak, ha vitázunk dolgokról, és természetesen egy pillanatig sem gondolom azt, hogy az igazságügyi tárca által előterjesztett törvényjavaslat már a lehető legjobb, ilyet nem is ismerek, soha nem is láttam még ilyet, nyilván mindegyik törvényjavaslat javítható, némelyik jelentősen, némelyik kevésbé a színvonalát tekintve. Szívesen vesszük azokat a módosító javaslatokat, amelyek szakmailag megfelelőek, és illeszkednek abba a koncepcióba, amelyet határozottan képvisel a kormányzat, mind miniszter asszony, mind pedig az igazságügyi tárca mint előterjesztő.
Farkas Flórián képviselő úr több dolgot is említett, amelyekre szeretnék reagálni. Egyrészt azt mondta, hogy szerinte tizennyolc érintetti kört tartalmaz a törvényjavaslat, és ezek a nagyon szerteágazó diszkriminációs területek nem rendezhetők egy törvényben. Nos, a diszkriminációval kapcsolatos jogi szabályozásnak a világon szinte mindenhol az egyik legfontosabb eleme az - ha egy törvényben kívánja rendezni ezt az egyébként nem könnyen rendezhető dolgot -, hogy természetesen a teljesség igénye nélkül, de az eddigi ismereteink szerint leginkább jellemző, leggyakrabban megjelenő diszkriminatív formákat, azok területeit megpróbálja egybegyűjteni. Ez a törvényjavaslat is ezt teszi. Azt gondolom, az, hogy egymástól nagyon eltérő dolgok szerepelnek egy javaslatban, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy törvényben rendezni mindezeket.
A jogegyenlőség fogalmát hiányolja a képviselő úr az esélyegyenlőséggel szemben. Nos, azt kell mondjam, ha ezt a kitételt használja, akkor éppen a törvényjavaslat lényegét nem érti. A jogegyenlőség egy jogállamban megvalósul, az esélyegyenlőség ettől még messze nem. Ahol a jogegyenlőség véget ér valahol, és formálisan valami jogegyenlőségnek tűnik, onnantól kezdve jelenhetnek meg az esélyegyenlőségnek nagyon finoman, nagyon ügyesen és nagyon óvatosan, de nagyon hatékonyan megfogalmazott, megformázott lehetőségei. Éppen arról van szó, hogy a jogegyenlőség önmagában nem elegendő, esélyegyenlőséget kell tudnunk teremteni.
A következő kitétele volt az, ami a leginkább furának számított, hiszen azt mondta, hogy Észak-Magyarországon egész régiók nem tudnak munkát vállalni, ott a legnagyobb a munkanélküliség, ezért a kormány a felelős, és ahelyett, hogy azt oldanánk meg, ilyen törvényeket terjesztünk az Országgyűlés elé. Nos, ez megint arról tanúskodik, hogy éppen a dolog lényegét nem értette meg a képviselő úr. Sajnos egy ilyen törvény természetszerűleg nem képes eleget tenni annak, hogy gazdasági egyenlőtlenségeket globálisan, mondjuk, országos szinten, régiókra bontva kiegyenlítsen - a napi apró, finom megkülönböztetések kezelésére alkalmas.
Itt szeretném talán a leglényegesebb dolgot megjegyezni ennek kapcsán a felszólalásomban. Úgy gondolom, a legfontosabbnak azt kell tekintenem, ha arra utalok, hogy önmagában egy törvény biztosan nem lesz alkalmas arra, hogy ezeket a problémákat és mindazokat, amelyeket mások is említettek, megoldja. Egyrészt nem létezik olyan törvény, amit ne lehetne kijátszani, és bármennyire is fog javulni a módosító javaslatok elfogadásával, valamilyen szinten ez is egy kijátszható törvény lesz. Azt hiszem, az a legfontosabb feladatunk, nekünk azzal kell egy jelentős lökést adni, hogy szemléletváltozás valósuljon meg Magyarországon is, ahogyan az egyébként sok országban régóta napirenden van, és bizony a szemlélet tekintetében Európa sok-sok országában előttünk járnak. Ez a törvény alkalmas lehet arra, hogy ehhez a folyamathoz hozzásegítse a társadalmi gondolkodásmód átalakulását, adjon egyfajta normatív szabályozást, de teljes egészében természetesen nem lesz képes megoldani ezt a problémahalmazt, és ez nem is lehet célja.
A kormány felügyelete alatt álló nagyhatalmú hatóság felállítását többen is kifogásolták, de ezt először Farkas Flórián képviselő úr tette. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nincs okuk aggodalomra a tisztelt képviselőknek. Ennek a hivatalnak, ennek a hatóságnak úgy kell tudnia tevékenykedni, hogy az objektivitása, különösen a kormánytól való ilyen jellegű függetlensége, amire a képviselők utaltak, egyértelműen meglegyen, azaz ne legyen függő viszonyban.
(13.40)
Mint minden hatóság, mint minden közigazgatási szerv, az intézményt tekintve valahova kell hogy tartozzon, hiszen önmagában a levegőben nem lebeghet egy ilyen intézmény. De, hogy a tevékenységében, a konkrét ügyek elintézésében ne lehessen befolyást gyakorolni az adott hivatalra, az teljesen természetes igénye a képviselőknek. Egyébként van már olyan módosító indítvány, amely ezt célozza. Egyet is tudunk vele érteni. Azt hiszem, ebben elvileg meg fogunk tudni majd egyezni; ha itt lehet javítani a normaszöveg minőségén, a garanciák kiépítésén, akkor ezt szívesen veszem.
A kétharmadosságra utalás Szászfalvi képviselő úr részéről: nem akarok mélyebben belemenni, de teljesen egyértelműen 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain világosan kialakult az a kör, amely az alkotmányban rögzítetten a kétharmados szabályozási kört magába foglalja. Abban nem szokott lenni vita közöttünk, hogy ez a kör egyelőre úgy tűnik, hogy nem fog megváltozni, a kétharmadosság köre hosszabb ideje adott. Természetesen adott időpontban, egy jelentősebb alkotmánymódosítás esetén napirendre kerülhet a dolog, de azt hiszem, hogy semmilyen szükség nem utal arra, hogy ennek a törvénynek kétharmadosnak kell lennie.
Az ombudsmani intézmény alá helyezné a képviselő úr magát a hatóságot és az egész tevékenységet. Én ezt egy hibás gondolatnak tartom. Hibás gondolatnak tartom azért, mert ha az elmúlt tíz-egynéhány éves parlamenti képviselői munkám során bármelyik felszólalásomat vagy módosító javaslatomat most elővenné valaki a képviselők közül, akkor meg lehetne állapítani, hogy minden alkalommal nagyon nagy jelentőséget tulajdonítottam annak, hogy az ombudsmani intézmény egy erős és fontos garanciális intézmény legyen Magyarországon, amely az állampolgári jogokat védi, de ebben a hivatali apparátusban meggyőződésem szerint nem helyes, ha az ombudsmani intézményben gondolkozunk, vagy egy hivatali apparátussal kapcsolatban, mert mások az ombudsman feladatai.
Az egész alkotmányos berendezkedésünket, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vagy a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának egész törvényi szabályzását kellene újragondolni ahhoz, hogy ha számára hatósági jogkört kívánnánk biztosítani. Kétségtelen tény, hogy az adatvédelmi biztosnak a létrejöttétől kezdve van hatósági jogköre, az azonban nagyon korlátozott mértékű, kizárólag egy területre terjed ki, és annak a módosítása a nemrég hatályba lépett európai uniós irányelv miatt volt szükséges. Tehát kétharmados törvényeket kellene megváltoztatnunk, és az ombudsmani intézményről kialakult fogalomrendszer egészét kellene újraszabályoznunk, ha ott valamit szeretnénk megváltoztatni, én ezért ezt nem támogatnám.
A reklámtörvény módosítása kapcsán azt gondolom, hogy ez nem ennek a törvénynek a feladata, nem vállalhatja fel. Úgy egyébként egyetértek Bernáth Ildikó képviselő asszonnyal az egyéb tekintetben felháborító reklámok minőségében, igaza volt ebben. Azt gondolom, hogy mindannyiunkat irritálnak azok a reklámok, amelyeket ő konkrétan megemlített. Ebben nincs közöttünk nézetkülönbség. Talán ez a törvény egy kicsit a szemlélet módosulásában is hozzásegítheti a reklámötletek kidolgozóit. Én is tisztességtelennek, megalázónak, elfogadhatatlannak tartom ezeket, és még sok-sok negatív jelzőt el tudnék mondani mindazokra a reklámokra, amelyeket ő konkrétan említett, de nem feltétlenül függ össze ezzel a törvénnyel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Horváth Balázs képviselő úr pedig azt említette meg, hogy miért alakítunk ki egy új hatóságot, amikor a közigazgatás reformja kapcsán ilyet már nem lenne szabad. Azt hiszem, hogy a közigazgatás reformja nem zárja ki azt, hogy ha szükséges, akkor létrejöjjön egy hatóság. Én ezt ilyennek gondolom.
A vitában még talán később is megszólalok, ha nyílik rá lehetőség. Köszönöm szépen a figyelmet, és elnézést, elnök úr, az időtúllépésért.
