SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Arról, hogy mi sok és mi kevés, hosszan lehetne vitatkozni - egyikünk se tudja egyébként, hogy a média finanszírozásában most mi a sok és mi a kevés, elég szomorú, hogy nem tudjuk, előttünk áll a feladat, hogy megtudjuk. Egy azonban biztos: a rendszert nem így tervezték annak idején a törvényalkotók, beleértve minden párt felelősségét, és nem akarom ezt én itt senkinek külön a nyakába varrni. Amikor az előfizetési díjjal kalkuláltak, és eredetileg tervezték a bevételek oldalát, akkor nemcsak azzal számoltak, hogy ki hajlandó fizetni és ki nem, hanem adó jellegű befizetésként a befizetettre.
A hirdetésbevételeknél is sokkal nagyobb szeletre számított annak idején a törvényhozó, mint amennyi jelenleg van, és most korrupciógyanúsan még azt is hol értékesítik, hol nem a Magyar Televízió esetében, a többieknél nem fordul elő. És ugyanúgy a koncessziós díjaknál is volt egy tervezett, kiszámíthatóan tervezhető mértéke, ez megváltozott. Tehát ha csak ezt a három elemét nézem, mind a három csökkent valamennyivel.
Ettől függetlenül én is azt mondom, hogy nem tudjuk, hogy ez sok vagy kevés, de az biztos, hogy az eredeti tervekhez képest teljesen más a mostani bevételi struktúra, mint akkor a jogalkotók sejthették volna.
Én azt gondolom - és a számok is és a terv is azt mutatja Pető Ivánnal ellentétben -, hogy nem elegendő az ORTT finanszírozására ez a költségvetés, hiszen elvesz a Műsorszolgáltatási Alaptól, hogy fenn tudjon maradni, jelentős összeget vesz el a Műsorszolgáltatási Alaptól, és sajnálom, hogy más funkciók emiatt csorbulnak.
És végül Szabó Zoltán képviselőtársamnak azt tanácsolnám, hogy az Alkotmánybíróságnak fizessen egy sört, de mindegyik tagjának.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)