BIRKÁS TIVADAR
BIRKÁS TIVADAR
BIRKÁS TIVADAR, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, a bizottságban elég heves vita alakult ki a sporttörvény kapcsán. Az ellenzék részéről számos vélemény és aggály fogalmazódott meg, hogy az ellenzék nem egyszerűen csak, úgymond, kötözködni akar, és ilyen aggályokról van szó. Ezt jól bizonyítja az is, hogy az egyébként jelenleg is folyó parlamenti nyílt napon sportszervezetek, sportszövetségek vezetőitől, sportvezetőktől számos aggályt viszonthallottunk, ők is úgy látják, hogy komoly problémákat okozna a jelenlegi sporttörvény-tervezet elfogadása.
Egyrészt a bizottsági ülésen is felmerült, hogy nem jó az időpont, nem túl szerencsés időpontban van benyújtva ez a törvénytervezet, hiszen fél évvel vagyunk az uniós csatlakozás előtt, fél, körülbelül háromnegyed évvel egy olimpia előtt; talán jobb lett volna megvárni az uniós csatlakozást, hogy milyen szabályozásokra kényszerít majd minket az Unió. Jó lett volna talán előbb egy sportstratégiát kidolgozni, és ahhoz igazítani a sporttörvényt, nem pedig - ahogy ezt miniszter úrtól hallottuk - majd az olimpia után valami sportstratégiát kidolgozunk, hiszen akkor már nem lehet tudni; majd újra módosítva lesz a törvény, mondjuk, egy-másfél év múlva?
Konkrétan a törvényről. Egyrészt nagy várakozással tekintettünk elé, hiszen - ez is elhangzott tegnap a bizottsági ülésen - komoly lemaradásban van a sport, a sportlobbi a kormányzaton belül. Csak egy példát mondjak rá, ha ma egy szülő joystick-ot vagy gamepadot, tehát számítástechnikai játékhoz segédeszközt vásárol a gyermekének, ehhez adókedvezményt vehet igénybe, de ha ugyanez a szülő futball-labdát, futócipőt, teniszütőt vesz gyermekének, semmilyen kedvezmény nem jár hozzá.
Ugyanígy visszalépés is történt már a kormányzás alatt: a diáksport-normatíva, ami a polgári kormány idején kötött volt, bekerült a közös normatív alapba; az önkormányzatok, ha akarják, diáksportra fordítják, ha akarják, nem.
Egy pozitív dolog valóban van a sporttörvényben: áttekinthetőbbé, egyszerűbbé teszi - ezt az ellenzék is elismerte - a sport jogi szabályozását. Sajnos viszont ez az egyetlen pozitívum, ami megjelenik a törvény változásaiban. Itt, ahogy a bizottsági ülésen elhangzott, meg kellett volna állni, nem kellett volna továbbmenni.
A többi változtatás már vagy káros, vagy nagyon komoly kockázatai vannak. Érthetetlen például - tegnap miniszter úr sem tudott a bizottságban választ adni rá -, hogy a támogatási normákat mind a versenysport, mind a szabadidősport területén miért kell átalakítani. Miért kell elvonni például a Wesselényi Közalapítványtól a szabadidősport pályázatát, sőt a szabadidősport támogatása bent sincs a törvényben. Egy jól működő rendszert miért kell megváltoztatni, miért kell felborítani?
Ugyanúgy a Magyar Olimpiai Bizottságtól is vonnak el jogosítványokat, szintén érthetetlen, hogy miért, és nagyon komoly kockázatai vannak. Csak egy példát mondanék rá. Tudjuk, hogy miniszter úrnak nemrég vizsgálatot kellett indítania pályázati pénzek kifizetésénél. Ha ugyanez megtörténik az új finanszírozás alapján a sport területén is, akkor előfordulhat, hogy egy egyesület, amelyik nem jut időben a pályázaton elnyert pénzéhez, mondjuk, köztartozásra kényszerül, nem tudja rendezni, mert hónapokig nem érkezik meg a pénz - kizárják a versenyrendszerből, hiába tartozik neki az állam.
Nem lehet tudni és nem értjük, hogy mi szükség van a sporttanácsra, egy plusz vízfej létrehozására, egyáltalán hogyan fog felállni. Például a szponzorok küldöttje hogyan lesz delegálva a sporttanácsba, ki számít ma szponzornak? Az, aki egy győzelem után ad, mondjuk, 10 ezer forintot az egyik falusi futballcsapatnak, megtámogatva a srácokat, vagy az, aki több millió forint támogatással eltart egy egész sportegyesületet?
Ha igaz az, hogy azok lesznek a feladatai a sporttanácsnak, amelyeket miniszter úr tegnap elmondott, akkor vélhetően ez semmi más, mint a felelősség átruházása. A felelősség átruházása, hogy legyen mi mögé bújni. A miniszteri felelősség átruházása egy testületre, amire esetleges gondokat, problémákat majd át lehet hárítani.
A törvény tehát centralizál, pénzeket von be minisztériumi, miniszteri hatáskörbe, ezzel függőségi viszonyt teremtve egyébként sportszervezetek, sportszövetségek, sportegyesületek és a miniszter között. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy szoktuk mondani, hogy a sport a kultúra része, ugyanakkor a sporttörvény hemzseg a helyesírási hibáktól. Az egyik gimnázium, amelyik megkapta a törvényjavaslatot, azt mondta, hogy dolgozatként megbukna ez a sporttörvény.
Köszönöm szépen.
