BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A sport szabad akarton nyugvó, önkéntes tevékenység. Miért kell akkor, hogy törvény szabályozza? Nem lenne egyszerűbb a sport ügyét a sportolókra, esetleg a profi sportot mozgató üzleti érdekekre bízni? A válasz: a sport nemcsak szórakoztatás, nemcsak önfejlesztés. A sport a kultúra része, a nemzet egészségének, önértékelésének egyik letéteményese, közösségformáló erő és nem utolsósorban üzlet. Alapvető közérdek tehát, hogy mindenki sportolhasson, aki akar, és ezt nem lehet pusztán civil kezdeményezésekkel elérni, olyan fontos területeket is érinteni kell, mint a sajátos és sajnálatosan terjedő sporthuliganizmus; az egymástól látszólag távoli területeket egységes szabályrendszernek kell összefognia.
A Magyar Szocialista Párt szerint a sport több mint szórakoztatás, több mint üzlet, a nemzeti öntudat és összetartozás egyik fontos építőköve. A sport milliók egészsége, önkifejezés és az önépítés eszköze, az egyéni teljesítmény és az egymás iránti tisztelet iskolája. Az MSZP célja, hogy minden iskolai tanuló, felnőtt és nyugdíjas rendszeresen, élethosszig sportolhasson.
Ami a diáksportot illeti, az állam feladata a feltételek megteremtése és fejlesztése, a szükséges pénzügyi források biztosítása. Egyetértünk a testnevelő tanárokkal és a szülőkkel, hogy mindennapossá kell tenni a tanulók iskolai testnevelését. Ehhez több tornaterem, tanuszoda, több tanár és több pénz kell, ezért újraindítjuk a tornaterem-építési programot, növeljük a diáksportkörök támogatását.
Az új törvény mindazonáltal lényegesen egyszerűsíti a mai nehézkes szabályokat, és ezen a területen is a demokrácia minél erőteljesebb érvényesülésére törekszik. Annak ellenére, hogy új szabályok is kerültek a törvénybe, a paragrafusok száma 101-ről 79-re csökkent.
Csökken az állam és növekszik a társadalmi szervezetek szerepe. A sport hosszú távú stratégiáját ezentúl nem a mindenkori sportminiszter, hanem a sportélet szereplői határozzák meg. Először fordul elő, hogy az élsporttal azonos hangsúlyt kap a szabadidősport, a fogyatékos emberek sportja és a jövő generáció testi és lelki egészsége szempontjából alapvető fontosságú diáksport.
Jó törvényt csak az érintettek véleményének megkérdezése után lehet hozni. A tervezet elkészítése széles körű társadalmi vitán alapult. A több mint hat hétig tartó, harminc különböző alkalommal megrendezett társadalmi vitában a négy jelenlegi köztestület, a megyei önkormányzatok, a megyék és a megyei jogú városok sportigazgatási szervei, a sportági szakszövetségek, a Sportegyesületek Országos Szövetsége, a sportközalapítványok, a sporttudomány és sportszakemberképzés intézményei, illetve más szakértők vettek részt.
Itt megjegyezném, hogy sor került egy négypárti egyeztetésre, ahol a négy pártból három megjelent - sajnos, az MDF-nek nem sikerült alkalmas időpontot találnia. Ezen a megbeszélésen a Fidesz sem jelezte, hogy bármiféle kifogása lenne a sporttörvény szakmai kérdéseivel kapcsolatosan.
Milyen a magyar sport rendszere? A magyar sport három egyenrangú területre osztható: az első az iskolai testnevelés és az ehhez kapcsolódó diáksport, a második a szabadidősport, míg a harmadik a versenyszerű élsport.
A diáksport a versenysport felől nézve is elsőrendű fontosságú, hiszen az utánpótlás-nevelés révén ebből a közegből kerülnek ki a jövő élsportolói.
(14.30)
A szabadidősport esetében az államnak főként az intézményes keretek és az infrastruktúra biztosítása a feladata.
A versenysport, élsport sportszervezetek, -egyesületek, sportvállalkozások keretei között működik, finanszírozásában sportáganként eltérő mértékben vesz részt az állam és a magánszféra. Az önmagukat eltartani képtelen, de nemzeti értékeket jelentő sportok fenntartásában az államnak továbbra is döntő szerepe van. A piaci alapon működő látványsportokat az állam a sportbarát jogi környezet kialakításával támogatja.
Verseny a pályán és a pályán kívül. Egy demokratikus országban a sport szervezeteinek alulról felfelé kell épülniük. Az állam csak a demokratikus működés garanciáit állapítja meg, és a sporttevékenység feltételeinek biztosításához járul hozzá. A verseny nemcsak a pályán, hanem a támogatások elnyeréséért is folyik, ami hatékonyabb és igazságosabb elosztást tesz lehetővé. Erősödnek a sportolók és sportszervezetek jogvédelmi lehetőségei.
Vitás kérdésekben a megnövelt hatáskörű sport állandó választottbírósághoz lehet fordulni, amely a szükséges gyorsasággal hozza meg a döntését. Csökken a joggal való visszaélés, például az indulási jog átjátszásának lehetősége is; egy rossz sportteljesítményt nyújtó csapat nem kerülhet vissza többé a bajnokság magasabb osztályaiba pénz és jogi húzások segítségével.
Az új törvény szerint a sportiskolák és diáksportkörök közvetlenül is részt vehetnek a sportszövetségek versenyein, ehhez nem szükséges többé sportegyesületet alakítaniuk. Az utánpótlás-nevelés fontosságát és az egyesületek szerepének növekedését mutatja az is, hogy az állam nemcsak a szakszövetségeken keresztül, hanem közvetlenül is nyújthat pénzügyi támogatást a sportegyesületeknek.
A vagyoni értékű jogok jogtulajdonosa a sportszervezet, a sportolók. A válogatott mérkőzések tévés bevételei a sportszövetséget, a bajnoki és kupamérkőzések közvetítési joga a sportszervezetet illeti meg. A szakszövetség magához vonhatja ugyan a közvetítésekből származó bevételek feletti rendelkezés jogát, de csak arányos ellenérték fejében.
Új szervezetként jön létre a nemzeti sporttanács, amely a magyar sport stratégiai tervező, koordináló szerve lesz. Javaslatot tesz a sport rövid, közép- és hosszú távú stratégiájának megalkotására. Meghatározza a sport három fő területére fordítható költségvetési források arányát, véleményezi a sporttal kapcsolatos kormányintézkedéseket, szervezi és segíti a sport szereplőinek együttműködését.
Az állami támogatások szabályai egyszerűsödnek, a leglényegesebb vonás az egycsatornás finanszírozási rendszer kialakítása, vagyis annak biztosítása, hogy a köztestületek által elosztott támogatások közvetlenül juthassanak el a címzetthez. A döntés-előkészítői jogkört több szervezet együttesen gyakorolja, ez garantálja a nagyobb hatékonyságot. A tanulmányi és a szűkebb értelemben vett sportösztöndíjak egységesülnek, Gerevich Aladár sportösztöndíj néven a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány működtetésében.
Megszűnnek a sporttevékenységet kifejtő kötelező kft.-k és bt.-k, a hivatásos sportolókat 2007-től csak munkaszerződéssel lehet majd foglalkoztatni. A sportoló védelmét szolgálja, hogy amennyiben a sportszervezet valamilyen okból nem indulhat a bajnokságon, illetve abból kizárják, a sportoló a munkaszerződést rendkívüli felmondással megszüntetheti, és a felmondás után azonnal igazolhatóvá válik.
A szakszövetségek feladatai egyszerűsödnek. Csökkennek az eddigi megkötések. Az autonómia elvét szolgálja az is, hogy a jövőben nem kell 150-es taglétszám ahhoz, hogy a közgyűlést küldöttgyűlés helyettesítse. Közgyűlés ezentúl külső személyt is beválaszthat az elnökségbe. A szakszövetségek törvényességi felügyelete teljes mértékben az egyesülési törvény szerint alakul; ügyészség, illetve bíróság. Az eltérések és ebben a körben a GYISM részére biztosított többletjogosítványok szükségtelenek, ezért megszűnnek. A törvény hatálybalépése után sportszövetséggel szemben csődeljárás nem indítható. Sportági szövetség ezentúl közvetlenül is részesíthető állami támogatásban.
A sportköztestületek és a sportközalapítványok fejezet a hatályos törvény szabta struktúrán alapvetően nem változtat, azonban összhangot teremt az azonos jogállású köztestületek feladat- és hatáskörei között.
A MOB a saját működéséhez továbbra is állami támogatást kap, és közreműködik az olimpiai mozgalom céljaira biztosított támogatás felhasználására vonatkozó döntés meghozatalában.
A javaslat az esélyegyenlőség megteremtése jegyében önálló köztestületté teszi a Magyar Paralimpiai Bizottságot, így a fogyatékosok sportjának szervezeti rendje az épek sportjának szervezeti felépítését követi.
A Nemzeti Sportszövetség a továbbiakban a nyitott tagság elve szerint működik, vagyis az alanyi jogon taggá váló szakszövetségek mellett tagja lehet az a szakszövetség is, amelyet a Nemzeti Sportszövetség közgyűlése kétharmados döntéssel beválaszt. Ugyanakkor a versenysportban az állami támogatáshoz jutásnak nem feltétele a nemzeti sportszövetségi tagság. Az olimpiai sportágak jelentőségét emeli ki ez a szabály, amely szerint a Nemzeti Sportszövetség elnöksége tagjainak legalább a felét olimpiai sportágakat képviselő tagok javaslata alapján kell megválasztani.
Az egyéni teljesítmény elismerése. Az olimpiai járadékrendszerben pozitív változás, hogy a három, illetve ötnél több első helyezést szerző sportoló emelt szintű járadékban részesül. Olimpiánként, paralimpiánként, speciális világjátékonként az érmes által elért helyezés után csak egy edző részesülhet járadékban, ami alól a szövetségi kapitány kivétel.
A javaslat létrehozza “a nemzet sportolója” címet, mellyel életjáradék is jár. 12 ilyen cím adományozható a magyar sport kimagasló egyéniségeinek.
Az Európai Unió eredetileg csak a sport üzleti vonatkozásaival foglalkozott. Az utóbbi tíz évben megváltozott a helyzet, az Európa Tanács kibocsátotta az Európai Sport Chartát, és a sport társadalmi jelentőségét az európai gondolat szempontjából az Európai Unió is egyre jobban felismerte.
Az új sporttörvény jól előkészített és hatékony. Demokratikus szabályozást tesz lehetővé ott, ahol erre szükség van. A jelen problémák orvoslásán túl a sport hosszú távú érdekeit is szolgálja. Fontos, hogy az új, modernizált törvény az olimpia évében megjelenhessen, hiszen a sportszférának időre van szüksége az új jogszabályi környezethez történő alkalmazkodáshoz. A sportfinanszírozási rendszer módosulása nem akadályozhatja a támogatások gördülékeny folyósítását ebben a sport szempontjából kiemelt jelentőségű évben.
Mindezek alapján javaslom az Országgyűlésnek, hogy támogassa az új sporttörvény elfogadását.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.)
