PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként, Újpest és a főváros közel 1,8 millió polgárának érdekeit szem előtt tartva, kíváncsian és némi kétkedéssel fogadtam a forrásmegosztási törvényjavaslat elkészültét. Az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatos parlamenti vita során a hozzászólásomban már elmondtam, hogy a rendszerváltoztatás következtében kialakult önkormányzati rendszer miért nem tudta kezelni a helyi szükségleteket kielégítő, a szubszidiaritás elvét megkövetelő, közigazgatási és lakossági szolgáltatást ellátó feladatok gazdasági követelményeit.
A fővárosi önkormányzat kétszintűsége, a fővárosi és a kerületi önkormányzatok között a feladatok és a hatáskörök szétválasztásának rendszere az eltelt közel 13 évi gazdálkodás távlatából úgy ítélhető meg, hogy a kerületi önkormányzatok számára a költségvetési gazdálkodás törvényi szabályozása nem biztosított kellő garanciákat, a többségi elv alapján ugyan a köz érdekét szolgálta, de a helyi alapjogok védelmének csorbításával történt. Mondom mindezt azzal a lokálpatriotizmussal, amely minden Újpestért dolgozó, küzdő ember lelkületét jellemzi. Ezen véleményem továbbra is fenntartom.
Az önkormányzati törvénynek az elmúlt esztendőben történt változtatásával, amely az Alkotmánybíróság 47/2001. (IX.22.) határozatában megállapított, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet megszüntetését igyekezett rendezni, túl sok eredmény nem született, csak időhúzás volt. Annyit sikerült csupán elérni, hogy a fővárosi rendeletalkotás előtt a kerületek nemcsak véleményezési joggal, hanem egyetértési joggal rendelkeznek 2003. január 14-étől, a törvény hatálybalépésétől. Az MDF képviselőjeként úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy lépés volt, de nem szolgálta a teljes konszenzust.
A megosztást illetően nem született külön törvény 2003-ra, ezért továbbra is az MSZP-SZDSZ által vezetett fővárosi elképzelések szerinti, szövevényes, több helyen átláthatatlan, külön matematikai felkészültséget igénylő szétosztási rendszer működött. A helyi iparűzési adóból elkülönített keretek működtek, amelyek céltámogatásokra, kiegészítő támogatásokra nyújtottak lehetőséget. Ezek szépséghibája, hogy pályázati úton elnyerhető pénzeszközök voltak, és amennyiben nem kerültek kiosztásra, nem lehetett nyomon követni a sorsukat.
A korrekciós alap szolgált egyedül kiegyenlítő szerepet, a gazdálkodási tényadatok tükrében, a kerületek részére. Fontos lenne, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás elveinek meghatározásáról törvény intézkedjen. Fontos lenne, hogy egy kiszámítható és átlátható, normatív alapokra helyezett elosztás működjön. Az alapproblémát nem oldotta meg a jelen forrásmegosztási törvényjavaslat sem, hiszen az eddigi elveket konzerválva, a kialakult gyakorlatnak megfelelően kívánja gyakorolni továbbra is a források szétosztásának módját.
Ezt bizonyítja az is, hogy a javaslat elkészítése egyértelműen a főváros tollából származik. Hiszen szó szerinti ismétléseket lehet azonosítani a 2003. évi forrásmegosztás előterjesztésével és a jóváhagyott rendelettel. Több helyen azonban a szó szerinti ismétlés esetleges felfedezésétől tartva változtatásokra került sor, amely némi iróniával, erőltetett szövegszerkesztésnek tűnik. A törvényjavaslat több ponton tartalmaz a kerületi önkormányzatok kárára olyan meghatározásokat, amelyek változtatására, elhagyására elengedhetetlenül szükség van. Ezek a következők.
A tűzoltóság, a színháztámogatás és a tömegközlekedés normatívan elismert kiadási szükséglete a fővárosi kiadásokat nagyban növelik, ami a kiadási deficit szétosztásánál előnybe hozza a fővárost. Arról nem is beszélve, hogy a tűzoltóságra és a színházi támogatásokra van külön, kiemelt támogatás. A tömegközlekedés nettósított, normatívan elismert kiadási szükséglete ne jelenjen meg, hiszen ennek támogatására kormányzati pénzeszközöket kellene biztosítani. Az igazgatási normatíva meghatározása túl bonyolult, helyenként értelmezése zavaró.
A törvényjavaslat 2. számú mellékletében levezetett számításhoz, némi iróniával, matematikus képzettséggel kellene rendelkezniük a majdani jogalkalmazóknak.
(21.10)
A számított felújítási szükségletek meghatározása az ingatlanvagyon-kataszter adataiból indulna ki. Ennek az a hibája, hogy a nyilvántartások értékelési eltérései nem mutatnak valós értékeket. A becsült érték és az állagmutató olyan bizonytalanságokat visz a rendszerbe, amiből reális felújítási szükségletek aligha számolhatók. Már megfogalmazásában is hibás, hiszen egy becsült értéket nem szabad egy törvényi szabályozás alappillérének tekinteni, az állagmutató pedig még kevésbé tekinthető egzakt kiindulási pontnak.
Az értékbecslés úgy történik, hogy egy dolgozó kimegy, vizuálisan szemrevételez, majd beír egy értéket, azután megállapítja az állagot, a jogszabályban is százalékos határok közé tett módon. Amennyiben magas a becsült érték és alacsony az állagmutató, az magas felújítási szükségleteket eredményez. Ennek következtében lényeges különbségek mutatkozhatnak a belső és a külső kerületek között. Ezen mutatók alkalmazása a lakásgazdálkodás tekintetében még tovább fokozódhat, hiszen nem mindegy, hogy egy külső kerületi vagy egy rózsadombi lakásról van szó. Kimondhatjuk, hogy az említett mutatók alkalmazása teljesen eltorzítaná a számítható kiadási szükségleteket, ezért nem szerencsés, nem szakszerű ezek alkalmazása. A lakások tekintetében használhatóbb az azok területére azonos fajlagos normatíva alkalmazása.
A gazdasági társaságok üzleti terveiben szereplő, de az önkormányzati költségvetésekbe be nem fizetett lakbér- és bérleti díjbevételek is bevételnek minősülnek a forrásmegosztási számítás során. Ennek kivétele elengedhetetlen, mivel ezen bevételekkel szemben a számítás nem ismer el semmilyen működési és felújítási kiadást. A javaslat meghatározott százalékos korlátokat kíván szabni a forrásváltoztatás növekedésének, illetve csökkenésének. Ezt semmi nem indokolja, hiszen a törvényjavaslat eddig említett hiányosságai miatt a bázisév kiindulási alapja nagy szórást fog mutatni az önkormányzatok között, és ez a korlát tovább konzerválná ennek tényét. Lényeges lenne kiértékelni, hogy a lakásprivatizációt melyik kerület milyen mértékben hajtotta végre. Ott, ahol ennek kicsi a mértéke, komoly preferenciát nyújt a forrásmegosztásból való részesedés.
A törvényjavaslat szerinti határidők - 16. § (2) bekezdés - elfogadása esetén minden kerületi önkormányzat mulasztásos törvénysértést fog elkövetni, akaratán kívül. Hiszen a költségvetési rendelettervezet benyújtására az Áht. 71. § (1) bekezdése a polgármestert február 15-ig kötelezi, és amennyiben erről harminc napon belül az államháztartási információs és mérlegrendszernek megfelelően nem tájékoztatja a kormányt, a Belügyminisztérium a nettó finanszírozás keretében az önkormányzatot megillető összeg folyósítását felfüggeszti. A visszatartott összeg az információs szolgáltatást követően az év hátralévő részében illeti csak meg az önkormányzatot - Áht. 64/E. § (1) bekezdés. Ez minden egyes önkormányzatnál gondok eredője lehet.
A kormány által a jogalkotási kötelezettség teljesítésének szándékával benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban az eddig elmondottak alapján összegzésképpen a következőket szeretném kiemelni.
A törvényjavaslat nem tesz eleget az alkotmánybírósági határozatban előírt jogalkotási kötelezettségnek, hiszen konzerválja és ezzel továbbra is fenntartja a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés állapotát. Nem biztosítja a forrásmegosztás garanciális szabályait. A javaslat tehát rögzíti a főváros eddigi elosztási rendszerét, ami sajnos mindig hátrányos helyzetbe hozta a kerületeket.
Nincs kellő részletességgel meghatározva a normatív szétosztás rendszere, a javasolt számítási módszer áttekinthetetlen, szövevényes.
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja annak idején nem szavazta meg azt, hogy az elfogadandó, forrásmegosztásról szóló törvény kikerüljön a kétharmados törvények közül. Már akkor az volt a félelmünk, hogy a készülő törvény csak a főváros érdekeit fogja szolgálni a 23 kerülettel szemben. A kétharmados szavazatarány kikerülésével nem szükséges négypárti egyeztetés, mivel az MSZP-SZDSZ-megállapodás ennek elfogadásához bőven elég. Ettől függetlenül a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként kezdeményezem, hogy kerüljön sor négypárti egyeztetésre.
A beterjesztett törvényjavaslat nem minden részletében kidolgozott, nem biztosítja a kerületi önkormányzatok védelmét. A garanciális tételek hiányában nem felel meg az előírt kötelezettségeknek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a forrásmegosztási törvény vitája és a szavazás során a fővárosi, kerületi választópolgárok érdekeit tartsák szem előtt, és ne tegyék lehetetlenné a kerületi önkormányzatok működését. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja által benyújtott módosító indítványok ezt a célt szolgálják.
A törvényhozói hatalommal élni lehet, de visszaélni nem. Az elszámoltatás a választópolgárok kezében van. A kerületek többet érdemelnek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
