DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kisebbségi vélemény ismertetésekor több kérdést feltettem, amelyek a bizottsági ülésen több oldalról elhangoztak, és arra gondoltam, hogy itt majd megkapom a választ a kormánypárti képviselőktől, vagy részben kapok rá választ.
Főleg számítottam arra, hogy Gy. Németh Erzsébet, fővárosi frakcióvezető asszony fog válaszolni, aki az önkormányzati bizottság vitájában nem vett részt, de ígéretet tett arra, hogy itt majd kifejti a véleményét. Meghallgattuk, kedves képviselő asszony, azt a tízperces felszólalását, amiben úgy festette le a helyzetet, hogy minden szép, minden jó, és minden nagyon rendben van.
Úgyhogy most kénytelen vagyok mások szavával megválaszolni azokat a kérdéseket, amik a bizottságban elhangoztak. Arra a kérdésre, hogy a törvényjavaslat hozott-e valami újat, a Belügyminisztérium válasza a következő volt: “A kormány benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amelyre az Alkotmánybíróság határozata is kötelezte.” Majd később: “Ez a törvényjavaslat az eddigi gyakorlaton alapul.” - idézet a Belügyminisztérium álláspontjából.
Tehát tudjuk azt, hogy nem az volt a Belügyminisztérium szándéka, hogy új alapokra helyezze a forrásmegosztást, pedig itt lenne az alkalom, hanem miután az Alkotmánybíróság kötelezte a benyújtásra a Belügyminisztériumot, a régi alapot most törvényi szintre fogja emelni. Ebből olyan konfliktus lesz, hogy amit eddig sikerült egyeztetések útján valamilyen formában rendezni a fővárosban, most majd csak a bíróságon fogjuk tudni rendezni, hiszen a törvény előírásaival szemben a bírósághoz kell hogy forduljunk.
Kérem szépen, szó szerint kívánok idézni azokra a kérdésekre válaszokat, amelyekre Bőhm képviselő úr egyszerűen azt állította, hogy alaptalan vádaskodások Idézet következik: “A másik dolog, hogy a normativitás és a módszertan irányába haladnak, ugyanakkor törvényben szerepel olyan, hogy maximum 20 százalék pluszban, és legfeljebb 10 százalékkal el lehet térni. Milyen normativitás, milyen módszertan és milyen számszerűség alapozza meg azt az igazságot, amelyet behatárol egy törvény ezen korlátokkal?” - kérdezi az Állami Számvevőszék.
Kérdezi továbbá: “Mit nevezünk független könyvvizsgálatnak? Aki kvázi hitelesíti ezt a gyakorlatot? Nagyon kérem, és javasolom ezt; egyrészt az állam a könyvvizsgálótól elválasztja, de igazából nem minősíti.”
Egy másik helyen: “A törvényjavaslat szerint az indokolatlanul felvett összeg fogalmára és a késedelmi kamat számítására ma konkrét szabályok hiányoznak.” Magyarul: azt, hogy mit nevezünk indokolatlanul felvett összegnek, jó lenne törvényi szinten behatárolni. Más oldalról pedig milyen kamat? A jegybanki kamat? Milyen kamattal volna szerencsés a szankciókat érvényesíteni? - kérdezi az Állami Számvevőszék bizottságban részt vett képviselője. A törvényjavaslat után is meg fogja kérdezni az Állami Számvevőszék, de jobb lenne, ha mi tennénk fel ezeket a kérdéseket hamarabb, lehetőleg az Alkotmánybíróságnak.
A piaci érték és a becsült érték közötti komoly torzító hatás elbagatellizálására megint idézem az Állami Számvevőszék képviselőjét: “A becsült és a piaci érték korrelációját szeretném csak megerősíteni.” - mondja. 2002-ben 3200 milliárdról 6300 milliárdra nőtt az önkormányzati vagyonérték.
Kérem szépen, egy év alatt 3100 milliárd forintot torzult az a viszonyítási alap, amivel a Belügyminisztérium dolgozni szeretne.
Úgy gondolom, a kérdésekre az Állami Számvevőszék felvetései is megadják a választ, hogy a törvény nem úgy van, Bőhm képviselő úr, ahogy ön mondja, hogy jó lenne, és alaptalanul vádolnánk, hanem úgy van, hogy a törvény nem jó, semmit nem tett annak érdekében, hogy a helyzet javuljon.
Kérem szépen, ma akár ünnepi pillanat is lehetne. 10 óra lesz 10 perc múlva; kérem szépen, méltatlanul kései időpontra van téve a forrásmegosztás, ma ugyanis ünnepnap van Budapesten. Százharminc éve egyesült Budapest. Az egyik bulvárlapunk azt írja: ma a főváros napja van, és több politikai napilap szentel vezércikket ennek az eseménynek.
Én körülnéztem, és vártam, hogy talán a forrásmegosztási törvénynél nemcsak a fővárosi képviselők és a frakcióvezetők - szinte kizárólag csak a két frakcióvezető van itt a fővárosból -, talán szíveskedik megjelenni itt, a Parlament épületében Demszky Gábor és a főváros többi vezetője, mondjuk, ha nem is főosztályvezetői szintig bezárólag, de, mondjuk, főpolgármester-helyettesi szintig itt illene lenni akkor, amikor arról van szó, ami, Bőhm képviselő úr, igenis politika. Budapest-politikáról beszélünk; és ön azt szeretné most elérni, és a mondandója első öt perce arról szólt, hogy a Fidesz megint a fővárost támadja.
Bőhm úr, ne tessék félni attól a három Fidesz vezette kerülettől! Ha ön attól tart, hogy a XII., az I. kerület és Zugló polgármestere harmadmagával majd a másik 20, nagyrészt MSZP-s polgármestert föl fogja tudni lázítani vagy föl akarja lázítani a neves főpolgármester ellen, akkor ön téved. Erre semmi szükség nincs. Ön látja rosszul!
Nem fővárosellenesek vagyunk, amikor a 23 kerületért emelünk szót, mert a forrásmegosztásnak a 23 kerület elsősorban kedvezményezettje és célzottja. Nem a főváros! A fővárosnál mégis megmarad egy rettenetes nagy összeg.
(21.50)
Ön említette a BKV-t - minden problémát manapság eltolunk a BKV-ra. Ott voltam azon a prezentáción, amit Aba Botond úr tartott. Önök 2006-ra - vagy 2007-re inkább - 57 milliárd forint hiányt terveznek a BKV-nak, ennyi lesz a hitelfelvétel és a támogatás elvonása. Önök úgy szeretnék majd átadni valakinek valahogy 2006-ban a fővárosi önkormányzatot, hogy a BKV teljes, totális csődben van az 57 milliárdos hitelállományával.
Tehát itt arról van szó, Bőhm képviselő úr, hogy politizálunk, a kerületek oldaláról próbáljuk meg a Belügyminisztériumot rávenni arra, hogy fogadja el azt az álláspontot, hogy ez a törvénytervezet rossz, és nem tölti be azt a feladatot, azt az elvárást nem teljesíti, hogy legalább végiggondolták volna, hogy a deficithiányos elosztással szemben normatív elosztást vagy vegyes rendszert alkalmazzunk, hogy ezeket végigtárgyalták volna. Kérem szépen, kilenc hónapja késlekednek ennek a törvénynek az előterjesztésével! Most, a költségvetési vitának a derekán, ahol most működik, és önök működtetik elsősorban ezt a törvénygyárat, ezt a forrásmegosztási törvényt este tíz órakor, általános vita lezárása mellett keresztül akarják erőltetni.
Én említettem azt, hogy talán térjünk vissza ahhoz a kiinduló alapelvhez, amit az Ötv., az önkormányzati törvény megfogalmaz: a fővárosi és a kerületi önkormányzatok egyenjogúak, és kölcsönös előnyök alapján együttműködnek. Mi ezt komolyan gondoljuk. Én nem engedhettem volna meg magamnak azt a luxust, hogy fiatal, elsőéves polgármester létemre minősítsem a saját irányításom alatt lévő II. kerületet - Horváth Csaba képviselő úr ezt megtette. Innen is látszik, hogy nem is érti a szocialista képviselő úr, hogy egyenrangúak, egyenjogúak, nincs sorrend a kerületek között, nem különb egyetlen budai kerület egyetlen pesti kerületnél sem, és a fővárosi önkormányzat sem különb, mint a huszonhárom kerület külön-külön és együttvéve.
Én azt szeretném mindehhez hozzátenni végezetül a számok tükrében, hogy a XII. kerületi önkormányzat is végiggondolta, hogy mi várható. A kormány által közzétett költségvetési javaslat szerint 2004-ben a normatív alapon tervezhető központi támogatás összege mintegy 204 millió forinttal marad el a 2003. évi támogatástól. Ez az összeg az előző évekhez hasonlóan nem fedezi a központi bérfejlesztés hatását, amely a 2003-as bérszinttel számolva éves szinten mintegy 1,3 milliárd forint volt, nem tartalmazza az inflációt, a személyi juttatások tényleges összegét, és az évek óta növekvő működési forráshiányt sem ellentételezi.
Nem ismerjük a forrásmegosztás számait, de kétlem, hogy ezt a 204 millió forintot a forráshiány a javunkra pótolni fogja. Én attól tartok az eddigi tapasztalat alapján, hogy ez a hiány csak növekedni fog, a kerület egyéb büntetésén kívül, amire most már peres utat voltunk kénytelenek igénybe venni - talán emlékszik az államtitkár úr a Nagyenyed utcai tömbrehabilitációval kapcsolatosan.
Szóval, ha Bőhm képviselő úr jól emlékezne a kilencvenes évekre, akkor az ottani forrásmegosztási vita után vendetta következett Budapesten. Hol van már Sebes Gábor? Hol van már Mihályi Gábor? Egyedül Gegesy polgármester úr élte túl az SZDSZ részéről azt a polgármesteri eltávolítást, ami a kerületekért történő szóemelést követte. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem várunk mást, nem reménykedünk a főváros részéről mostan sem jobb hozzáállásban, de legalább itt, a parlamentben értsünk abban egyet, hogy még van remény a forrásmegosztás megoldására.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
