DR. JUHOS KATALIN
DR. JUHOS KATALIN
DR. JUHOS KATALIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársak! Valóban egy nagyon fontos törvénytervezet fekszik előttünk, nemcsak Budapest szempontjából, hanem szerintem minden magyar állampolgár szempontjából, az ország fővárosa szempontjából. Másrészt pedig egy fontos törvény, hiszen az elosztandó pénzek, amiről szól, nagyon nagy tételt tesznek ki, több száz milliárd forintot.
Az előttem szóló polgármester úr ugyanazt a passzust választotta a törvénytervezet indokolásából, amelyet én magam is szeretnék itt idézni, mert annak idején és most is őszintén szerettem volna ezzel a passzussal, ezzel a mondattal egyetérteni, miszerint “a javasolt normatív eljárások áttekinthetőek, alkalmazásukkal a forrásmegosztásból való részesedés kiszámíthatóvá válik, és stabil viszonyok segítik az önkormányzatok sok területen szükséges együttműködését”.
Ám amikor elolvastam ezt a törvénytervezetet, rájöttem, hogy mindennek pont az ellenkezője igaz, és teljesen más jelzők jutottak eszembe erről a törvénytervezetről. Általánosságban, amikor először olvastam, talán durvának hangzó kifejezések jártak az agyamban, hogy pilótajáték, gyáva félmegoldás, áttekinthetetlen, sőt erkölcstelen a budapesti polgárokkal szemben, míg azután a részletekben elmerülve valamivel talán finomabb, de semmivel sem kevésbé súlyos megállapításokra jutottam, miszerint ennek a törvénytervezetnek több passzusa értelmezhetetlen, rengeteg része végrehajthatatlan, több pontján törvényellenes, sőt néhány pontjában akár az alkotmányba is ütközik.
Önök is emlékeznek rá, többen említették is azt a tavaly év végi vitát, amikor az önkormányzati törvény módosításáról beszélgettünk, és itt, a parlamentben döntöttünk közösen úgy, hogy a forrásmegosztás szabályait törvényben fogjuk szabályozni. Akkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és én magam is több elvárást fogalmaztunk meg, és ezeket az elvárásainkat szerettük volna viszontlátni ebben a törvénytervezetben. Szerettük volna végre, hogy a főpolgármesteri pilótajáték helyett végre valahára legyenek racionális és okos gazdálkodási szabályok, hogy a budapesti polgárok az adott lehetőségeken belül természetesen mindannyian nyertesei legyenek a fővárosi forrásmegosztásnak.
Elvárásunk volt, hogy megragadjuk közösen ezt a lehetőséget, azt a lehetőséget, amelyik most adott lett volna, hogy a fővárosi finanszírozási rendszert akár teljesen újragondoljuk, széles körű egyeztetéssel a pártok, a polgármesterek, a képviselő-testületek, a főváros között. Elvárásunk lett volna, hogy a költségvetési leépítés, a normatív támogatások csökkenése mellett legalább ne legyen a jogalkotási színvonal és a jogbiztonság is leépítve. Sajnos, ez a törvénytervezet ezeket a fontos elveket is megsérti. Valódi, mély, komoly elvárásunk lett volna, hogy a források Budapest főváros és a kerületek között igazságosan legyenek elosztva, és se a főváros, se a kerületek, se külön, se együtt ne legyenek előnyben.
De ez a tervezet fővárospárti, s nem véletlenül, hiszen ahogyan ezt a bizottságban is elmondtam, és önök is pontosan tudják, ezt a tervezetet az eddigi forrásmegosztási rendelet beemelésével alkották, és nem a Belügyminisztérium egyébként felkészült és precíz köztisztviselői készítették. Ismerve a pénzek, a bevételek, a források szűkösségét, elvárnánk, hogy a budapesti embereknek, a polgároknak legalább ne legyen rosszabb egy új törvény, egy új jogszabály miatt. Ezek voltak az elvárásaink.
Ezzel szemben mit kaptunk ebben a törvényjavaslatban mi, képviselők a fővárosban, a fővárosi kerületekben dolgozó politikusok és a budapesti emberek egyaránt? Megkaptuk - ha szabad kicsit sarkosan fogalmaznom - Demszky Gábor ukázát, hiszen a “több pénzt az önkormányzatoknak” üres jelszava után a főváros több éve vitatott és a biztosítékok hiánya miatt elutasított helyi rendeletét emelték át ebbe a törvénytervezetbe.
Azért mondtam, hogy gyáva félmegoldásnak tartom ennek a tervezetnek a benyújtását, amelyet a Belügyminisztérium tett ide az asztalunkra, hiszen nemcsak hogy elfogadják azt a forrásmegosztási szisztémát, a fővárosi vezetés által kidolgozott irányelveket, számítási módokat, amelyeket eddig is alkalmaztak a fővárosban, hanem ezt most a törvény erejével a jogszabályok közé hosszú évekre, évtizedekre bebetonozzák, amennyiben a törvénytervezet módosítások nélkül kerül elfogadásra.
És vajon miért gyáva, miért megalázó mindannyiunk számára, és miért alkotmányellenes ez az előterjesztés általában is és részleteiben is? Többen is elmondták, hangsúlyozták, és nekem is fontos elmondanom, hogy azért is, mert a hiányt osztja el. Alapja a deficitarányos számítás, amely a konkrét bevételek elosztásánál véleményem szerint illegitim, és sérti az önkormányzatok önrendelkezési jogát éppúgy, mint a gazdálkodási szabadságát. Hiszen tudjuk, hogy a hiány elosztása ebben az esetben tulajdonképpen olyan, mintha a semmit osztogatnánk.
Sokkal törvényesebb és a magyar joggyakorlattal, jogalkalmazással koherensebb megoldás lett volna egy feladat alapú, egy valóban feladat alapú normatív finanszírozás, egy olyan feladat alapú normatív finanszírozás, ahol akár a feladatok ellátásában megjelenő kettősségeket is meg lehetett volna szüntetni. Gondolok itt például arra, hogy a kerületek kötelező feladata az általános iskolát fenntartó feladata, míg például a fővároshoz tartoznak alapvetően a középiskolai feladatok, mégis keresztfinanszírozásban mindkét típusú önkormányzat fenntart ilyeneket.
Másrészt azért is sérti a jogbiztonságérzetünket - legalább is a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőiét, meg talán azokét az állampolgárokét is, akik itt élnek Budapesten -, mert ez egy olyan jogszabály, magunk is mindannyian tudjuk, hogy vagy egy négydiplomás könyvelő vagy egy Atkári János nevű főpolgármester-helyettes legyen a talpán, aki az útmutató nélkül benyújtott törvénytervezet számítási módjaiban, metodikájában, a viszonyszámai között kiigazodik, és akár, mondjuk, már a központi költségvetés ismeretében saját kerületi költségvetést tud készíteni a súlyszámok és a viszonyszámok ismerete nélkül. Pedig talán éppen a törvényhozás méltósága és a jogszerű alkalmazhatóság lenne az, ami megkívánná, hogy egy átláthatóbb, világos, elvszerű, az emberek számára is érthető és ne politikailag zavaros forrásmegosztási szabályozás alakuljon végre ki.
Mindannyian tudjuk, fontosnak tartjuk ugyanis, hogy átlássuk, ki és mire fordítja adóforintjainkat, és ez - ahogyan önök is fogalmaztak - az általános elvárás még erősebb helyi szinten. Itt még inkább tudni akarjuk, hogy amikor kommunális adót fizetünk, amikor iparűzési adót fizetünk, amikor parkolási díjat fizetünk, bármit, akkor azt a pénzt az önkormányzatok, a helyi vezetőink mire fordítják, miért van még mindig kátyú az utcákon, miért kell tömött buszokon utazni, lesz-e játszótér vagy sem. Ez az elvárás, hogy tudjuk, lássuk, mire fordítódik a pénz, mindannyiunk számára még fontosabb, még nagyobb igény.
Ha már szóba került az Alkotmánybíróság 1051. számú, 2001-ben született határozata, akkor egy további meggondolandó felvetésem is lenne, hiszen ez a határozat és annak indokolása is utal a számítási metodika felülvizsgálati kényszerére, vagyis arra, hogy annak a számítási módnak, amit a forrásmegosztási fővárosi rendelet, illetve most már majd ez a törvénytervezet is tartalmaz, a felülvizsgálatára is szükség van.
Vajon miért használtam azt a nagyon erős és inkább a büntetőjog területéről ismert szót, hogy pilótajáték, hazárdjáték ez a törvénytervezet? Mindannyian tudjuk, több mint tíz éve folyik az a fővárosi eladósodás, amely most már beláthatatlan méreteket öltött, és azzal, hogy a főváros vezetése egyre több nagymértékű hitele fedezetének visszafizetésére, garanciájára működési bevételeket kell hogy produkáljon, ehhez a tényhez, ehhez az eljáráshoz kihasználta és kihasználja a forrásmegosztást mint eszközt, és kihasználja a kerületeket mint pénzforrásokat, ezért állandóan és folyamatosan nő a kerületek, a helyi önkormányzatok működési hiánya.
(20.40)
Mivel többségében polgármesterek ülnek itt a teremben, azt hiszem, ez az a pont, ahol kevéssé tudunk majd vitatkozni, hiszen tudjuk, hogy így van, nő a kerületek működési hiánya.
Nem beszélve arról, hogy ehhez a pilótajátékhoz szükséges pénzt egy büntetőpolitikával is egybeköti a fővárosi forrásmegosztási rendelet, illetve ez a tervezet, amikor azt mondja, hogy a szükséges forrásokat a Budapesten élőktől, a Budapesten adót fizető polgároktól kell megszerezni, hiszen gondoljanak arra, hogy ez a törvénytervezet, ha így, módosítás nélkül kerül elfogadásra, akkor azt fogja eredményezni - ahogy már egyébként több ízben is előfordult -, hogy minden kerületnek - ismétlem, minden kerületnek - válogatás nélkül meg kell emelnie a lakbért, van, amelyiknek csak 10 százalékkal, van, amelyiknek 50 százalékkal, de mindenkinek meg kell emelnie.
Minden kerület arra kényszerül majd, hogy bevezessen minden lehetséges adófajtát, kommunális adótól telekadóig, és ezeket maximális szinten tartsa, emelje meg, ha már az adott kerületben létezik. Hiszen tudjuk, hogy ez a tervezet azt mondja - ahogy eddig is történt -, hogy amennyiben ezt a kerületek nem teszik meg, akkor pénzelvonásban, büntetőpolitikában részesülnek a fővárosi forrásmegosztásnál. Ez az a rendszer, ami így általánosságban, első megközelítésben ebből a tervezetből kitűnik, és ezt a rendszert akarjuk most törvényi szinten elfogadni itt a parlamentben.
Hadd említsek meg néhány olyan részletet is ebből a tervezetből, amely talán kisebbnek tűnik, de mindenképen sarkalatos, és rávilágít arra az általános álláspontra, hogy valóban nem ezt vártuk decemberben, amikor közösen elhatároztuk, hogy forrásmegosztási szabályokat alkotunk. Nekem is utalnom kell az Állami Számvevőszék véleményére, hiszen ugyanazt mondja szó szerint, amit én is megfogalmaztam, hogy maximum annyi az előnye ennek a törvénytervezetnek, hogy a jelenlegi rendszert törvényi szintre emeli, de sajnos az átláthatóságot, a következetesebb számításbeli módszertant nem segíti.
Hadd mondjam azt, hogy éppen az a passzus, amit Kosztolányi Dénes is idézett, a tervezet 15. §-a, ahol a maximum 20 százalék és legfeljebb 10 százalékos eltérésekről szól, megmutatja nekünk, hogy tényleg nincs normativitás, tényleg nincs módszertan, és nincsen számszerűség - nem igazságosság - ebben a törvénytervezetben.
Az 5. § (3) bekezdésére is utal az ÁSZ véleménye, amikor azt mondja, ez az a passzus, amelyik az önkormányzati törvény kötelező szabályaival, annak is a 64. §-ával nincsen összhangban. Azokról az apró kis eltérésekről vagy hiányosságokról már ne is beszéljünk, hogy az indokolatlanul felvett összegek kamatát, visszafizetési módját, ennek a szabályait ez a törvénytervezet nem fejti ki, és így homályban maradnak.
Többször is mondtuk a biztosítékokat, az ellenőrzés lehetőségét, éppen ezért fontos lett volna és fontos lenne, hogy ez a törvénytervezet a könyvvizsgáló munkájáról, személyéről, lehetőségeiről is egy kicsit részletesebben szóljon.
Bizottsági ülésen is elmondtam, és a továbbiakban is fenntartom azt az álláspontomat, hogy szövegszerűségében is értelmetlen mondatok és passzusok vannak ebben a törvénytervezetben. Ilyennek gondolom én az 5. § (3) bekezdését, amely a deficitarányosan megosztandó bevételek bizonyos százalékáról szól, azoknak az elosztási módjáról, és egy többsoros, talán nyolcsoros mondatban próbál valamiféle kerek egészet varázsolni elénk, meghatározva, hogy melyek azok a bevételek, amelyeket el kell osztani, de ez nem nagyon sikerül. Én javaslom, hogy inkább az Ötv. pontos, szabályszerű, felsorolásszerű szabályaihoz kellene visszatérni.
Végrehajthatatlannak is érzem ezt a jogszabályt nagyon sok pontjában, hiszen nemcsak azt értjük végrehajtáson, hogy kerül-e majd elosztásra valamilyen pénzösszeg, hanem tudunk-e adatokat szolgáltatni, tudnak-e majd a kerületek ellenőrizhető, összehasonlítható adatokat szolgáltatni. Azt gondolom, mivel az ingatlanvagyon, illetve az ingatlanvagyon-kataszter elkészítése, illetve az abban szerepelő adatok még ma is hiányosak - van, ahol egyáltalán nincs ilyen ingatlanvagyon-kataszter, vagy ahol van, ott is az adatok összehasonlíthatósága sok kívánnivalót hagy maga után -, ezért mivel nagyon sok elosztásnak ez az alapja, mindaddig, amíg ez az ingatlanvagyon-kataszter egységes rendszerben nincs meghatározva, addig szabad játékteret ad a pénzügyi vezetők számára.
Nagyon fontos és régóta vitatott kérdés, talán ez az egyik legkeményebb pontja a törvénytervezetnek, és erre mondtam azt, hogy törvényellenesnek tartom, például a 13. § (2) bekezdése, ahol nemcsak hogy a tervezet olyan bevételekről is rendelkezik, amelyeket az Ötv. kifejezetten tilt, hogy a forrásmegosztás részévé tegyük, hanem ezeknek a bevételeknek azon részét is a forrásmegosztás részévé kívánja tenni, ami nem is folyik be, a be nem folyt lakbér, a be nem folyt bérleti díj is a forrásmegosztás részét képezné e szerint a tervezet szerint. Ez ellentmondásban van az önkormányzati törvény 64. § (3) bekezdés c) pontjával éppúgy, mint a 64. § (8) bekezdésével.
Alkotmányellenesnek is mondtam ezt a jogszabályt - ez sem véletlen. Több emberrel is beszélgettem, és volt köztük néhány szocialista polgármester úr is, akik szintén kifejtették azt a gondolatot, hogy a 18. § (9) bekezdésében meghatározott szankció alkotmányellenes, hiszen ez a szankció mondja azt, ha valamelyik kerületi önkormányzat határidőben vagy azt követően nem tesz eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének, akkor onnantól kezdve neki egyetlen fillér, egyetlen forint sem jár az egyébként a központi költségvetésben őt jogosan megillető bevételekből. Ez a szankció van benne ebben a törvénytervezetben.
Ez olyan mértékben sérti az önrendelkezési jogát az önkormányzatoknak, amelyet, azt gondolom, egyetlen parlamenti képviselő sem hagyhat szó nélkül. Nem beszélve arról a kis apróságról, hogy a teljes körű adatszolgáltatást ki igazolja vissza. Erről nincs sok paragrafus, nincs sok bekezdés ebben a tervezetben, vagyis, ha nagyon szélsőségesen akarnék fogalmazni, vagy szélsőséges helyzetre kerülne sor, akkor a Fővárosi Önkormányzat, illetve annak vezetése bármikor, bármelyik kerület számára mondhatja azt, hogy még mindig nem tartja elégségesnek és teljes körűnek az adatszolgáltatást.
Éppen ezért, amire utaltam itt az elmondott pár percben, az útmutató hiánya, az adatok összevethetőségének hiánya, a biztosítékok hiánya miatt azzal az önkormányzati bizottságban is kialakult véleménnyel, miszerint akár általános vitára is alkalmatlannak mondjuk ezt a tervezetet, magam is egyetértek. Tudjuk, hogy ez a vélemény azért alakult így, mert szocialista és polgári polgármesterek, képviselők és helyi polgárok is rossznak tartják ezt a tervezetet.
Arról volt szó, azt az ígéretet kaptuk annak idején, hogy majd lesz négypárti egyeztetés még az általános vita előtt. Sajnos, erre nem került sor. Ezek után, azt gondolom, felelősségteljes képviselői magatartás csak az lehet, hogy azt a javaslatot terjesszem elő, vonja vissza a Belügyminisztérium ezt az előterjesztést.
(20.50)
De éppen azért, mert magam is voltam fővárosi képviselő és polgármester is, valamint a főváros működésképessége miatt erősebben érvényesülnek bennem a kompromisszumra való hajlandóságok, ezért több módosító javaslatot adtunk be képviselőtársaimmal, és szeretném, ha ezeket a módosító javaslatokat az előterjesztő is és képviselőtársaim is érdemben áttekintenék, ha szükséges - a magam részéről annak tartom -, akár négypárti egyeztetésen, és ha utána támogatják, akkor mi is tudjuk támogatni ezt a tervezetet.
Nagyon szépen köszönöm, és elnézést kérek az időtúllépésért. (Taps.)
