KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki politizálásban teljesen új szemléletű törvénymódosító javaslatról vitatkozunk, de inkább más-más szempontból mondunk véleményt, hiszen az ellenzék és a kormánypártok egyaránt támogatják az előttünk fekvő alkotmánymódosító javaslatokat. Az ellenzék új szemléletét tükrözi, hogy a kétharmados többséget igénylő döntéseket a kormány hatáskörébe utalja, utólagos parlamenti beszámolási kötelezettség mellett. Tehát az ellenzék hozzájárul az Országgyűlés ellenőrző szerepének korlátozásához, a kormány jogosítványainak szélesítéséhez.
Szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt már hasonló nagyvonalú gesztusra sor kerülhetett volna. Az akkori ellenzék a kormány iránti bizalmatlansággal indokolta, hogy a már aláírt többpárti egyezséget felrúgva nem támogatta az alkotmánymódosítást. Az előző öt év sok változást hozott a magyar és a nemzetközi politikában, de az ellenzék és kormány közötti bizalmatlanság nem változott. Mi is elutasíthatnánk minden, a magyar kormány működését gyorsító, egyszerűsítő kezdeményezést azzal, hogy - idézem - ”Az alkotmánymódosítás nem szükséges, hanem célszerű. Mondhatnánk, a bizalomhiány miatt a kormány működését könnyítő eljáráshoz nem kívánunk hozzájárulni.” - mint mondta 1998. december 2-án a szocialisták akkori vezérszónoka, a jelenlegi külügyminiszter, Kovács László, akinek korábbi minisztersége idejéből kellett volna tudnia, hogy a nemzetközi együttműködésben, ha egyszerűsítjük, gyorsítjuk a magyar kormány működését, azzal Magyarország megítélését javítjuk.
A jelenlegi ellenzék új szemlélete abban áll, hogy a biztonságpolitikát, a védelempolitikát nemzeti konszenzust igénylő politikai területnek tekinti, és az alkotmányban is megfogalmazott szövetségesi feladatainkat prioritásként kezeli. A mi felfogásunk szerint a szövetségi kötelezettségekből adódó feladataink végrehajtása nem lehet függvénye a kormány iránti bizalmatlanságnak, vagy ami még rosszabb, nem lehet elodázni egy ilyen döntést, mint történt 1998-ban egy Simicska-ügyre hivatkozva.
A NATO-tagországok túlnyomó többségében a szövetségesi felkérés, döntés gyors, határozott teljesítése érdekében a kormányok döntenek a saját fegyveres erőik országon belüli és külföldi alkalmazásáról, állomásoztatásáról, békefenntartói tevékenységéről, humanitárius akcióban való részvételükről. Az előbb felsorolt tevékenységi módok az alkotmányunk 19. §-a (3) bekezdésének j) pontjában vannak rögzítve. A 6719. számú előterjesztés szerint, ha NATO-felkérés érkezik, a kormány gyors döntésével pár napon belül sor kerülhet a felkéréshez történő hozzájárulásra vagy elutasításra.
Összefoglalva: egy kis terjedelmű, de nagy fontosságú törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek négypárti előzetes egyeztetése egy új szemléletű ellenzéki politizálást tükröz. A törvényjavaslat elfogadása után elmondhatjuk, hogy biztonság- és védelempolitikánk nemzeti konszenzust mutat, javítva Magyarország nemzetközi megítélését, hitelét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy majd szavazatukkal támogassák az alkotmánymódosítást. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
