DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Azt hiszem, hogy itt a teremben, a patkó mindkét oldaláról felhangzó taps igazolja az ön szavainak helyességét. Kétségtelen tény, hogy a mai világban Magyarországon a sajtó, különösen az elektronikus média valóban olyan állapotban találtatik, amiben a Duna Televízió léte, szerepe és működése egy üdítő színfolt.
Azt gondolom, valamennyien osztozhatunk önnek abban a gondolatában, hogy hovatovább a Duna Televízió jelen pillanatban az egyetlen igazi közszolgálati médium, még akkor is, ha hozzávesszük, hogy a kereskedelmi csatornáknak amúgy lenne közszolgálati feladatuk. Persze, az egy külön kérdés és külön vizsgálat tárgya is lehetne, hogy ezek a televíziók ezt a közszolgálatiságot miként látják el.
Ha már közszolgálatiságról beszélünk, talán legyen szabad visszaigazolnom azt a szavát, ami arról szólt, hogy most, amikor az uniós csatlakozás folyamatát éljük meg, immáron biztos meghívottként, mennyi mindenről kéne beszélnünk, és mennyi mindenről kéne a közszolgálati médiának is beszélnie. Nekem fájó tapasztalat, hogy például ma reggel pont a Duna Televízió tűzte volna napirendjére az uniós csatlakozás kérdéskörének egyik-másik szeletét, ehhez képest megint - szerintem kicsi mondvacsinált - belpolitikai botrányok vitték el az egyébként roppant értékes műsoridőt.
Ez persze nem von le semmit abból, amit ön a 10 éves Duna TV kapcsán elmondott. Valóban, a magam tapasztalatából megerősíthetem, hogy ha külföldön vagyok, és reggel a szállodai szobámban hírek után kutatok, akkor azért mindig nagyon jóleső érzés, hogy a Duna TV-t meghallgathatom, és bár persze mi, politikusok, azért nyilván eltérően tudjuk értékelni a híreket és azok kommentárjait, de azért korrekt híreket hallgatunk.
(9.20)
Azt szeretném kérni, nemcsak öntől, frakcióvezető úr, hanem sok mindenki mástól is, hogy talán a tízéves jubileum, és a tízéves jubileum alkalmából levonható következtetések bázisán álljunk neki egy nagy munkának: ez a nagy munka pedig az, hogy tegyük végre rendbe a hazai médiaviszonyokat. Tegyük félre azt az ostoba acsarkodást, ami ennek a kérdéskörnek a környékén az elmúlt időkben történt, próbáljunk egy nagy levegőt venni, nézzük át, hol tartunk, nézzük át, mik a lehetőségeink, és ténylegesen álljunk neki annak a feladatnak, ami szerintem a politikának kötelessége is: hogy gondoskodjon azokról a keretekről, amelyek révén és amelyeken belül az emberek ténylegesen a valós, igazi hírekkel találkoznak, valós, igazi magyarázatokkal, nem pedig mindenféle félrebeszéléssel vagy hazudozással.
Én már egy ideje játszom azzal a gondolattal, hogy talán más országok mintájára érdemes lenne Magyarországon is egy nemzeti médiaintézetet tető alá hozni, amely nemzeti médiaintézet egyesítené az összes közszolgálati orgánumot, olyan értelemben is, hogy egy fedél alatt tudja ezeket az orgánumokat, mert ez biztosíthatná azt, hogy valóban mindazok, akik a közszolgálati médiában dolgoznak, igazából egy nyelven beszéljenek velünk, az ország lakosságával is.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
