DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban úgy van, ahogy ön elmondta: a kormány, vállalásának megfelelően, múlt heti ülésén elfogadta az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programját, és úgy döntött, hogy ezt a tervezetet az Országgyűlés elé terjeszti, képviselőtársaim a javaslatot a hét végi futárpostával megkapják.
Támogatom, hogy a tavaszi ülésszak kezdetén, az illetékes parlamenti bizottságok szervezésében, nyílt nap keretében találkozzunk a program végrehajtásában érdekelt szereplőkkel, szakmai és civil szervezetekkel, önkormányzatok képviselőivel, az egészséges életmód térhódításában közreműködő üzleti csoportokkal, már csak azért is, mert a program sikere azon múlik, hogy lesz-e koalíció Magyarországon az egészség érdekében. Mert ezt nem mindig sikerült megtenni; emlékezzünk arra, tisztelt Országgyűlés, hogy tizenöt esztendő alatt ez a mostani már az ötödik nekirugaszkodás lesz. Azonban talán biztathat bennünket az a körülmény, hogy szemben az előző kormányokkal, amelyek ciklusaik végére tudtak összehozni népegészségügyi programokat, mi igyekeztünk az első félévben összeállítani az egészségjavító stratégiát, természetesen alapozva a korábbi tervekre és megfelelő kontinuitást is vállalva.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány fontos elemet hangsúlyozni a programmal összefüggésben. Egyrészt a program van, létezik, és most már a lehető legsürgősebben elkezdhetjük megvalósítani. Másrészt a program felnőtt emberként akar érintkezni, kommunikálni az állampolgárokkal és közösségeikkel. Nem szeretnénk fenyegetőzni a megbetegedések okaival, hanem emberi kommunikációt és segítséget szeretnénk kínálni. Azt szeretnénk mondani az embereknek, hogy nézd, kérlek, ilyen és ilyen kockázatokkal kell szembenézzél, különösen, ha ezt meg ezt teszed. Nem muszáj ezt megtenned, élhetsz másképpen is, teheted a dolgodat másképpen is, figyelhetsz olyan körülményekre is, amelyekre eddig nem figyeltél, és ha megszületett benned az elhatározás, hogy változtatni akarsz, akkor mi ebben és abban, így és úgy segítünk neked, hogy változtatni tudj.
(9.10)
Azt gondolom, hogy ebből a szempontból szemléletváltást hoz majd a program, minden más korábbi - lássuk be, nem minden tekintetben sikeres - népegészségügyi programhoz képest. Lehet, hogy így többre jutunk.
Harmadrészt a program nem tekinti az egészségügy ágazati belügyének sem a lakosság egészségi állapotát, sem a népegészségügyi feladatokat. Azt a szemléletet szeretnénk képviselni, hogy az egészségesebb élet szempontjait a közszolgálatok teljes körében, minden olyan helyen és helyszínen végig kell gondolni, ahol az emberek megfordulnak, ahol esély van arra, hogy rongálják az egészségüket, vagy éppen nem teszik meg mindazt, amit meg lehetne tenni az egészségesebb életfeltételek megteremtéséért. Nekem meggyőződésem, hogy ebben támaszkodnunk kell a civil szervezetekre, a közösségekre, az egyházakra és mindenkire, akit szövetségre tudunk hívni az egészség érdekében.
És úgy van, képviselő asszony, ahogy ön elmondta: ezzel a programmal tudunk kapcsolódni az Európai Uniónak a közelmúltban elfogadott népegészségügyi stratégiájához is.
Tisztelt Országgyűlés! Biztasson bennünket az a körülmény is, hogy az elmúlt 8 évben a halálozások száma 12 százalékkal, gyakoriságuk 10 százalékkal csökkent, a születéskor várható élettartam több mint 3 esztendővel emelkedett. Tehát változás van a halandósági viszonyokban, és óvatosan, de kimondhatjuk, hogy elkezdtük a felzárkózást e tekintetben az Európai Unió átlagához.
Mindazonáltal sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy ezt az átlagot elérjük, de úgy gondolom, hogy ebben a tevékenységünkben segíthet bennünket ez a népegészségügyi stratégia, amelyhez majd februárban kérjük a tisztelt Országgyűlés támogatását is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
