DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten lezárultak a tárgyalások az európai uniós csatlakozásunk tárgyában, amely a belpolitikai életben kinek-kinek vérmérséklete és hovatartozása okán különböző indulatos és néhány helyen euforikus kijelentéseket is eredményezett.
Az egyik legkritikusabb a tárgyalások kapcsán a fejezeti összesítőből a magyar agrárium és ezen belül a magyar gazdák helyzete. Ellenzéki oldalról halljuk, hogy ez egy sikertelen tárgyalás volt, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a magyar gazdák, és semmiféle esélyük nincs arra, hogy az Európai Unióban versenyképesen életben tudjanak maradni. Kormányzati oldalról felelősséggel állíthatjuk, hogy ezek a tárgyalási eredmények, amelyek megszülettek az elmúlt héten az agrárium vonatkozásában is, az elérhető legjobb eredmények voltak. Lehettek volna jobbak? Igen, ha az alapok mások.
Mi volt a célkitűzése Magyarországnak 1992-ben? 1992-ben megfogalmazódott, hogy az előcsatlakozással, az előcsatlakozási tárgyalások során Magyarország igyekszik majd az 1988-as kvótaszintet kiharcolni az Európai Uniónál. Ezzel szemben nemhogy az 1988-asat nem tudtuk, hanem sajnos az 1997-est sem, hisz a termelési adatok nyilvántartása, valamint az a regisztráció, amely a termelési adatok alapján igazoltan bemutatta volna azt a termelőt, aki joggal számított európai uniós támogatásra, bizony, nem működtek. 1997-ben tettünk egy kísérletet arra, hogy a magyar mezőgazdasági termelőket egy olyan nyilvántartásba vigyük be, amely egyértelműen igazolja a termelési volumenét, minőségét, és tartalmazza az eredetigazolást. Óriási tüntetések voltak az akkori és a mostani ellenzék szervezésében, mondván: a parasztok megsarcolására kerül sor.
1999-ben Torgyán József tett egy kísérletet arra, hogy a regisztrációt bevezesse. Pillanatokon belül abba is hagyta, nem is folytatta tovább, így ezek az igazolt, bemutatásra képes termelési mutatók, lebontva a gazdákig, nem készültek el.
Tüntetésre hívott az akkori ellenzék a föld vonatkozásában, hogy külföldiek ne szerezhessenek földet, majd a tárgyalások során a tőke szabad áramlása fejezetének lezárásával büszkén mondták, hogy hét évet elértek, hét évig külföldi nem szerezhet tulajdont. Most ezek a tárgyalások a védzáradékkal együtt hét plusz három, tehát tíz évet érnek el. Erről nem szól a fáma, pedig az egyik legfontosabb követelése volt az ellenzéknek, és egyik legfontosabb nemzeti érdeke az országnak, hogy a földvásárlás akkor indulhasson be, ha a magyar gazdák megfelelő tőkéhez jutnak, hogy maguk is vehessenek, illetve a földárak az Európai Unióhoz közelítenek. Nos, ez bekövetkezett.
Februárban nyilvánosságra hozták, hogy 25 százalékát kapja a magyar mezőgazdasági termelő annak, amit egy európai uniós gazda. Számos televíziós vitában szerepeltünk akkor - az akkori kormánypárti képviselők -, és egy dologban egyetértettünk, egyetlenegy dologban: hogy ezt a 25 százalékot, bizony, kevésnek tartjuk. Emelni kellene, de ha ez nem sikerül, akkor érjük el azt, hogy legalább ennyit a magyar központi költségvetésből is hozzátehessünk. Ehhez képest mi következett be a tárgyalások lezárásával? Nem ennyi, hanem több: 25 plusz 30 százalék az adható támogatás, majd a következő évben ez 35, majd 40 százalékig megy föl, és hat év alatt az európai uniós támogatás 100 százalékát elérjük. Megjegyzem, ez a 25 plusz 30 százalékos támogatás majd kétszerese annak, mint amit most egy magyar termelő kap.
Font Sándor rám néz: ővele is szerepeltünk egy ilyen műsorban. Abban is megállapodtunk, hogy ha a tárgyalások során el tudjuk érni, hogy a magyar támogatásokat hozzátehessük átmeneti időszakban ezekhez az európai uniós támogatásokhoz, akkor ez az adott helyzetben egy jó és kívánatos tárgyalási pozíciót jelenthet. Azonban egy dolog még van, ne felejtsük el, barátaim, ami nekünk lehetőséget ad: ez pedig az agrár-környezetvédelmi támogatási kör, a hungarikumok, a komplementer termékek, amelyekkel nem esünk a kvóták alá az Európai Unióban, amelyek nem tartoznak a közvetlen agrártámogatási kifizetések körébe, és amelyekkel igenis, lehetősége van élni az országnak, mind saját, mind európai uniós támogatásban. Ha ezt ügyesen kihasználjuk, akkor a mostani, közvetlen agrártámogatásokhoz képest a tájfenntartó támogatásokból, a vidékfejlesztési támogatásból és a strukturális alapokból, bizony, komoly pénzügyi támogatást szerezhetünk ahhoz, (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) hogy az Európai Unióban egyetlen gazda se érezze magát másodrangú állampolgárnak.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
