DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja alaposan tanulmányozta, értékelte, mérlegelte a pénzmosásról szóló törvényjavaslatot, szakértők és gazdaságpolitikusok tudományát összerakva a vélemény alakult és alakulóban van. A nézetünk az, hogy a Fidesz támogatni készül, támogatni kész ezt a törvényjavaslatot - bizonyos módosításokkal és javításokkal.
(10.10)
Szükségét láttuk és látjuk annak, hogy kijelentődjék most az általános vitában, hogy van lehetőség módosításokra, javító szándékú módosításokra. Ilyen szellemben mondom el észrevételeimet, és szeretnénk, ha a téma jellegét illetően olyan közös munka alakulna ki az Országgyűlésben, amire mi képesek vagyunk - ez megtörtént már az elmúlt esztendők során.
Azzal kezdeném, tisztelt Ház, hogy a pénzmosás megakadályozása önvédelem. A piszkos pénz valójában nem mosódik, tehát nem tisztul meg, hanem éppen ellenkezőleg: beszennyezi a társadalom szöveteit és a tisztességes gazdasági tevékenységeket. Lényegében valaki vagy valakik meg akarják zavarni a társadalom és a gazdaság stabilitását az erőszak terrorista eszközeivel, amelyek alkalmazásához törvénytelen úton juthat pénzhez. Ugyanakkor a másik oldalon annak a piszkos pénznek, tehát törvénytelen úton szerzett pénznek a behozatala a gazdaságba, a társadalomba egy másik vetülete ugyanennek a magatartásnak. A terrorista pénzért kíván megvásárolni olyan terrorista cselekményeket, amelyeknek az ára magas, tehát nagy összeg szükséges hozzá, éppen az akció kockázata miatt. Ilyen nagy pénzösszegek mozgatása és eljuttatása a cselekvés helyére és a cselekvők kezébe, szembeötlővé válhat, olyannyira, hogy a folyamat követése lehetővé teszi maguknak az akciók mozgatóinak és végrehajtóinak az azonosítását. Így sor kerülhet az akció időben történő megelőzésére, elfojtására.
Ezért van az, tisztelt Ház, hogy a pénz útjának a kiderítése és nyomon követése hangsúlyozottan döntő tényező a terrorcselekmények megelőzését és megakadályozását irányító tevékenységben. Magától értetődően mindezt tudják a terrorista cselekmények finanszírozói is. Ebből kifolyólag olyan utakat és módokat keresnek, agyalnak ki, nem ritkán találnak is, amelyek alkalmazása révén a nagy pénzösszegek mozgatása nem feltűnő, mert mindennapos cselekménynek látszik.
Példák bőven akadnak: a nemzetközi kereskedelem, befektetések, értéktárgyak és más tranzakciók értéke kifizetésének színlelése. Például egy óriási, petróleumot szállító tartályhajó, a tanker tartalma, amíg a nyersanyagkikötőből elérkezik a finomító kikötőjébe, háromszor-négyszer-ötször is gazdát cserélhet, és az adásvétel értéke kitehet több tízmillió dollárt. Hogy ezek a kifizetések melyik országban, hol történnek éppen, ezek azok a dolgok, amikre a rend fenntartói vigyáznak. Történhet ez Magyarországon is, magyar pénzintézeteken keresztül.
Tehát amikor a Magyar Országgyűlésben ezzel foglalkozunk, részei vagyunk annak a globális gazdaságnak és pénzügyi világnak, ami a valóság. Az összegek kifizetése minden alkalommal bankszámlán történik, gyakran elektronikus átutalással, percek, vagy akár másodpercek alatt. A helyzetet bonyolítja az is, hogy az eladók és a vevők bankjainak székhelyei a világnak egymástól távol eső helyein lehetnek.
Magyarországi székhelyű pénzintézetekben és transznacionális vállalkozásokban, továbbá kulturális, művészeti és filantropikus szervezetekben ugyancsak gazdag személyek bonyolíthatnak le jelentős tranzakciókat. Nyilván nem szabad megfeledkeznünk ennek a felsorolásnak kapcsán a csempészekről, legyen szó pénznek, árunak, embernek, vagy bármi másnak a csempészéséről.
Ilyen és effajta gondolkodásmóddal szembesülünk a Magyar Köztársaság Országgyűlésében most, amikor a kormány által beterjesztett, a pénzügyminiszter úr által előadott törvényjavaslattal foglalkozunk. Már meghallgattuk az expozét, hallottunk bizottsági jelentéseket; és megkülönböztetett hangsúllyal jelentették nekünk - és ehhez én is hozzájárulok -, hogy a készülő témának jelentőséget ad a nemzetközi vetület. Amint már utalás történt rá, de engedtessék meg, hogy még egyszer megemlítsem, és nyilván még említésre kerül a viták során, hogy az OECD, az Organization for Economic Cooperation and Development keretében működő Financial Action Task Force - ez az a nevezetes FATF-ügynökség - speciális figyelmet szentel Magyarországnak. A nemzetközi gyakorlatban vagy a nemzetközi kapcsolatok intézményrendszerében valahogy létrejött ez az egyesülés, és az ő feladatukká vált, hogy szerte a világon figyeljék azokat a gyanúsnak minősíthető pénzügyi tranzakciókat, amiket egyszerű nyelven pénzmosásnak neveznek.
Ennek az intézménynek a rangsorában Magyarország átmenetileg bizony a pénzmosási szempontból nem átlátható és nem együttműködő országok - idézőjelbe teszem - "feketelistájára" került, oda tettek bennünket. A megbélyegzés mára eltűnt, mégis célszerű, hogy ennek a FATF-szervezetnek a szimpátiáját kultiváljuk, azért is, mert a nemzetközi hitelbesorolások értékelői erre is figyelnek. Tehát az, hogy Magyarország milyen külföldi pénzeket vesz kölcsön, akár kincstárjegyek kibocsátásával, akár más beruházásokkal kapcsolatban, és hogy Magyarország e tekintetben milyen besorolásba kerül, az sok tényező eredménye, de határozottan jelentős elem a FATF-ügynökség álláspontja.
Amikor beszámolok arról, tisztelt Ház, hogy milyen szempontokat látunk fontosnak és milyen elemeket kívánunk módosítani az előttünk lévő törvényjavaslatban, engedtessék meg, hogy elsőnek említsem a már idáig is szóba hozott, és ismételten szóba hozott ügyvédek és jogtanácsadók szerepét. E tekintetben magam is módosító javaslatot terjesztek a Ház elé, amely azt kívánja hangsúlyozni, tisztábbá, világosabbá tenni, hogy az ügyvéd, egyik oldalról mint a törvény tisztviselője, az igazságtétel egyik eleme szerepel, a másik oldalról az ügyvéd mint tanácsadó. A kettő világosan elválik egymástól minden társadalomban, Magyarországon is. Különösen amikor nemzetközi témákról van szó, ilyenekről, mint a pénzmosás, akkor jó tudni azt, hogy mindenki, aki az ügyvédre rábíz valamilyen szerepet, tudja, mi az ügyvéd szerepe, vagy azért, mert bíróság elé kerül vagy kerülhet, vagy azért, mert elejét kívánja venni annak, tehát az ügyvédet, a jogtudományok művelőjét tanácsadóként kívánja alkalmazni. Hogy tisztán láttassék, miről is van itt szó: abban a módosítóban, amit magam e tekintetben benyújtottam, a pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény büntetőeljárásban történő védelme során, vagy ellátását követően utóbb és azzal összefüggésben tudomására jutott információk bejelentési kötelezettségéről van szó.
(10.20)
E tekintetben az ügyvédet akkor terheli a bejelentési kötelezettség - javasolom ennek a határozottabb hangsúlyozását -, amikor tanácsadóként szerepel, és a bejelentési kötelezettség alól való mentesség csupán akkor érvényes, amikor bíróság előtt védőként szerepel. Ez nagyjából egyezik a nemzetközi tapasztalatokkal, így van sok más országban is.
Engedjék meg, hogy egy másik módosító javaslatomat is ismertessem. Kérem, hogy az Országgyűlés alaposan vizsgálja meg a piszkos pénzek, a pénzmosási folyamatok biztosítási szférában való lehetséges, potenciális megjelenését. Itt a biztosítási ügylet tekintetében azt javasolom, hogy ha a biztosított rendszeres díjfizetési kötelezettségének összege nem haladja meg az 500 ezer forintot, továbbmegyek: ha az éves egy összegű befizetés összege nem haladja meg az 1 millió forintot, akkor ne legyen bejelentési kötelezettség. Bizonyos összeg felett azonban nyilván kívánatos és szükséges ez. Nem szerencsés, ha itt apró összegeket jelölünk meg - félmillió forint persze nem apró összeg -, mert elképzelhető, hogy nemzetközi intézmények, vállalatok itt élő tisztségviselői vagy akár nyugdíjasok, esetleg turisták olyan összegű, olyan értékű biztosítási kötvényt vásárolnak, amelynek a prémiuma magasabb. Tehát kívánatos volna nem nagyon alacsonyra tenni ezt az akadályt, illetve a küszöböt nem túl magasra emelni, mert különben az illető elmegy Bécsbe vagy New Yorkba és ott vásárol kötvényt, és a magyar gazdasági élet ezen a réven valamit elveszíthet. És nem egy, hanem tíz, száz meg sok ezer ilyen alkalom lehet. Nem tenne jót, ha az a hír járná ebben a szférában, hogy Magyarország a megszorítások országa.
Engedjék meg, hogy utoljára megemlítsem még azt a módosító javaslatomat, amit a törvény preambulumához nyújtottam be. Nevezetesen azt szeretném, hogy határozottabban mondjuk ki: ez a törvény a terrorizmus finanszírozását eredményesen megakadályozza. Ezt ne csak egy "is" szóval tegyük, hogy egyebek között más is, hanem határozottan mondjuk ki, hogy ez egy elsődleges cél - lehet két-három elsődleges cél is -, és nemcsak egy "is"-sel jelölt mellékcél.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim közül nyilván többen hasonló vagy más jellegű módosító indítványokkal fognak jelentkezni, és majd összerakjuk a tudományt. Remélem, hogy olyan törvényt alkotunk, amire - ha egy-két esztendő múlva kívánatos lesz megnézni - tovább lehet építeni. Időközben a magyar gazdasági élet szereplői, ennek az országnak a népe látja, hogy miről is van szó, és nem titokzatos valami lesz, hanem megvilágosító, és hasonlóképpen fogja látni a világ is, amelyik figyel ránk, mert a tiszta pénz és a pénzmosás továbbra is a világ érdeklődésének a középpontjában lesz.
Köszönöm, tisztelt Ház. (Taps.)
