LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Állampolgári Jogok Biztosa! Adatvédelmi Biztos Úr és Kisebbségi Biztos Úr! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, továbbá az adatvédelmi biztos beszámolója mellett rendkívül munkaigényes olvasmánynak bizonyult a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a beszámolóját áttanulmányozni.
Ez a beszámoló teljesen más szerkezetű és tartalmú, mint az előzőleg említettek. Feltehetőleg azért is más, mert az előbbi két biztos másként értelmezi ombudsmani feladatát. Mind az országgyűlési jogok biztosa, mind pedig az adatvédelmi biztos konkrét eseteket ismertet, ezek ismertetését követően állapítja meg, vagy veti el a jogsérelem tényét, majd ezt követően általánosított formában is kísérletet tesz az általánosítható sérelmek jogszabályok révén történő orvoslására.
A konkrét problémák felsorolása automatikusan tudatosítja az olvasókban, hogy milyen jellegű állampolgári sérelmek léteznek, s mit lehet tenni a megoldásuk érdekében. Ezzel ellentétes szemléletű a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a beszámolója, azaz ez a kötet zömében elvont, általános értelemben foglalkozik a kisebbségi problémákkal, de ezeket az általánosított problémákat nem támasztja alá konkrét esetekkel, leírással, esettanulmányokkal.
Átlapozva a 2001. évi jelentést, egyetlen konkrét esettel sem találkozhattunk, ami azt igazolta volna, hogy valakiket kisebbségi hovatartozásuk miatt bántalmaztak volna, elbocsátottak volna, vagy szidalmaztak volna. Akár azt a következtetést is levonhatnám, hogy nem történtek ilyen visszásságok Magyarországon, hiszen még a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának ez a beszámolója sem említ időpontra és helyszínre utalva ilyen jellegű konkrét panaszokat.
Ez a következtetés nyilvánvalóan hamis lenne, mert egyrészt magam is tudok konkrét jogsértő eseteket, másrészt inkább arról lehet szó, hogy a biztos úr elsősorban alkotmányjogi, jogelméleti megszólalásokban, előadásokban, rendkívül színvonalas elméleti fejtegetésekben látja el a feladatát - véleményem szerint ez kevés. Úgy vélem, hogy az országgyűlési jogok biztosához és a helyetteséhez, valamint az adatvédelmi biztos munkamódszeréhez hasonlóan a konkrét ügyek intézésében kell keresnie a tennivaló súlypontját, és ha kell, akkor ezekből kell levonnia az általánosítható következtetéseket, s megfogalmaznia az ajánlásokat.
(16.30)
Valószínűsíthetem, hogy ez így történik, hiszen konkrét ügyek és konkrét panaszok a jelentéshez mellékelt statisztikák szerint léteznek, de a jogsérelem tényét megállapító határozatok aránya ismeretlen. Csakúgy, mint a jogsérelmet igazoló jogszabályok felsorolása.
Nagyon örülnék annak, ha a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a jövőben követné az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének az elemzési logikáját is, azaz aszerint csoportosítaná a visszássággal érintett kisebbségi jogokat, hogy azok milyen ma meglévő kisebbségvédő jogszabályokat sértettek meg. Azt is megtehetné, hogy kiemeli a visszássággal leggyakrabban érintett 10 kisebbségi jogot, mint ahogyan biztostársai kiemelték a visszássággal leggyakrabban érintett 10 alkotmányos jogot.
Ezek beszédes számok, önmagukért beszélő konkrét tények lennének, míg ezek hiányában ez a beszámoló egy színvonalas kinyilatkoztatás.
Tisztelt Ház! A beszámoló több helyen áttételesen utal arra, hogy konkrét panaszokkal is foglalkozott a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának hivatala. Áttételes utalás alatt azt értem, hogy a beszámoló jelzése szerint a hivatalnak gyakran kell valótlannak bizonyuló panaszok kivizsgálásával foglalkoznia.
Panasz érkezett például arra, hogy egy településen négy család kizárólag roma származása miatt maradt volna ki az OTP-kölcsönnel kapcsolatos adósságkonszolidációból. A vizsgálat kiderítette, hogy nem voltak erre jogosultak. Panasz érkezett egy önkormányzatra, hogy a közmunkákból kihagyja a roma származásúakat, de alaptalanok voltak ezek a vádak. Panaszt emelt egy állást kereső, hogy roma származása miatt nem lehet vagyonőr, és kiderült, hogy korábbi orgazdasága és lopása miatt nem tölthet be 15 esztendeig ilyen állást.
Egy jegyző ellen panaszt emeltek, hogy a szociális segélyezés terén hátrányos megkülönböztetést folytat, de - idézem önöket - "A lefolytatott vizsgálatok ezt a feltételezést nem igazolták." Nem kapott eltávozást egy elítélt a büntetés-végrehajtási intézetből, véleménye szerint pusztán a származása miatt, de egy minden részletre kiterjedő vizsgálat nem igazolta ezt a vádat. A 2001. évi árvízzel kapcsolatos kárigények kielégítésével is többen elégedetlenek voltak, gyanújuk szerint származásuk miatt. De a hivatal vizsgálata cáfolta ezt a vádat, hogy - idézem önöket: "...a helyreállítási munkálatok elvégzése során nemzeti vagy etnikai hovatartozása miatt bárkit is hátrányos megkülönböztetés ért."
Cáfoló értelemben tehát találunk bőségesen konkrét példákat a beszámolóban, de jogsértéseket igazoló értelemben nem.
Tisztelt Ház! A panaszos ügyek területi megoszlása számomra egyébként kellemes meglepetéssel is szolgált. Bács-Kiskun megye népességarányához viszonyítva feleannyi panaszt produkál, mint Budapest. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a megye a kisebbségvédelem területén kétszer olyan sikeresen dolgozik, mint a fővárosi vezetés. De az is levonható, hogy mértéktartóbb, toleránsabb az itt élő kisebbség a többséggel szemben, és feleannyi alaptalan panaszt nyújtanak be, mint a fővárosban élők. Szívesen vettem volna ilyen irányú elemzésüket.
Tisztelt Ház! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának meghatározott területre terjednek ki a jogosítványai. Ennek ellenére a beszámolóban egy hosszabb elemzés foglalkozik a homoszexuálisok panaszaival, ami a biztos területén kívül álló eset. Ez a kompetenciakiterjesztés elutasítható, de folytatható is. Társadalmunkban igenis számos olyan kisebbség létezik, akiknek nem volt olyan szerencséjük, hogy országgyűlési biztosuk legyen. A jelbeszéd útján társalgó siketek és nagyothallók valójában egy önálló nyelv beszélői, mégsem minősülnek nyelvi kisebbségnek.
De említhetném még, mint szociális kisebbséget alkotó csoportok panaszait, a nagycsaládosok visszatérő gondjait, a mozgásukban korlátozottak problémáit, a 80 év feletti idősek anyagi és egészségügyi bajait, a tanyákon élők szokásos nehézségeit. Akár mindegyik ilyen hátrányos helyzetben élő csoportnak lehetne érdekeit védelmező országgyűlési biztosa, azaz tendenciáját tekintve éppen nem helytelenítem a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának önkéntes hatáskör-kiterjesztő döntését.
Ez a hatáskör-kiterjesztés csak akkor okoz gondot, ha ez az eddigi kötelezettségeik rovására történik. Sajnos, ez a gond fennáll. A beszámoló meg sem közelíti véleményem szerint a másik két országgyűlési biztos beszámolójának részletezettségét és logikus felépítését. Ezért ezt a beszámolót a Magyar Demokrata Fórum nevében általános vitára alkalmatlannak tekintem, és arra kérem a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát és hivatalát, hogy érdemeik elismerése mellett készítsenek új beszámolót, konkrétumokat tartalmazó jelentést.
Köszönöm a figyelmüket.
