UJHELYI ISTVÁN
UJHELYI ISTVÁN
UJHELYI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! És nem állom meg szó nélkül: Kedves Boros Imre Elvtárs! - aki ha benn ülne a teremben, akkor biztos értené, hogy én huszonegynéhány évesen miért szólítom őt így az ő beszéde után. Furcsák nekem, a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőjének azok a megszólalt fideszes politikusok, akik egyébként ebben a Házban még mindig valamifajta régi reflexekben élve másról nem tudnak beszélni, mint múltról, többek között sajátjukról is. Mindenesetre szeretném, ha ebben a Házban - annál is inkább, hiszen én új képviselő vagyok - hozzászoknánk ahhoz a gondolathoz, hogy egy új korszak kezdődött el.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves fideszes Polgártársak! Fogas kérdést szeretnék föltenni Deutsch Tamás leköszönő miniszter úr beszéde után. Egy fogas kérdést, amely megfogalmazódott bennem tegnap is: miért van az, hogy a leköszönő kormányzat képviselőinek nagy része a mi kormányprogramunkról igazából nem beszél, csak valami egészen másról, önálló gondolatok nélkül? Deutsch Tamás leköszönő miniszter úrnál maximum a család definíciója került elő a gyermek- és ifjúsági korosztály élethelyzetével kapcsolatban, amely minisztériumért ő volt eddig felelős, de valódi, konkrét szakmai kérdésekben nem álltak vitába eddig.
Aztán tegnap délután a büfében egy zsúfolt asztalnál, ahol több fideszes polgártárs is volt, arra lettem figyelmes, hogy közvélemény-kutatást végeztek egymás között: vajon ki olvasta azt a kormányprogramot, amelynek most két napon keresztül a vitája zajlik. Bizony, kacagva mesélték egymásnak, hogy egyikőjük sem.
(13.10)
Ez volt a megfejtés számomra, miután rájöttem, hogy miért is történik mindez a Házban tegnap és ma, miért nem a kormányprogramról beszélünk. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Miért nem arról beszélsz? Miért nem jegyzeteltél?) Én a gyermek- és ifjúsági korosztályt érintő programokról szeretnék beszélni (Zaj a Fidesz padsoraiból.), annak a korosztálynak a programjairól, amely az elmúlt időszakban bár a politika és a kommunikáció közepére került, de valódi eredményeket az előző kormány nem ért el benne.
Kezdjük az elnevezéssel: Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium lesz, és szeretném hangsúlyozni, az elmúlt években az "Ifjúsági" szó (Tóth István: A csecsemő mikor kerül oda?), az "I" betű igen-igen csak zárójelbe volt téve a minisztérium munkájában. (Rogán Antal: A kormányprogramban ilyen fejezet sincs!) Mi szeretnénk, ha a zárójel lekerülne, és valóban foglalkozna ezzel a korosztállyal a minisztérium. Bekerült a minisztérium nevébe a "gyermek" szó; azért került be, mert azt tapasztaltuk, hogy az előző kormányzat számára csak a kommunikációjában, valódi tartalmi munkájában nem volt fontos ez a korosztály.
Milyen feladata lesz a következő Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnak? Fenn kell tartania azt az ifjúsági intézményrendszert, amely, jól-rosszul, eddig is működött. Biztos, hogy sok mindent változtatni kell rajta, de a dolga adott. Ugyanakkor lesz egy új feladata: a korosztály érdekképviselete a kormányzaton belül. Többször javasoltuk az előző minisztériumnak, hogy érdemes lenne megszólalniuk olyan kérdésekben, amely ezt a korosztályt érinti, feladatkörben mégsem az ISM-hez tartozott. Nemzedéki programot fogalmazott meg a Fiatal Baloldal Ifjú Szocialisták Szervezete az elmúlt egy év során, ami bekerült a kormányprogramba, és ennek örülünk. Nemzedéki programot, mely az oktatás, a lakhatás, a pályakezdés, a családalapítás, de a szórakozás és a kulturális lehetőségek területén is konkrét javaslatokat fogalmaz meg ennek a korosztálynak, a kortársainknak. Örülünk, hogy bekerült a programba, és várjuk tehát a leendő ellenzéki képviselőket ezen gondolatok támogatására.
Az ifjúsági intézményrendszerben a közösség és a közélet kettőssége fogja jellemezni működésünket. Támogatást fogunk adni a gyermek- és ifjúsági közösségeknek, és nemcsak azoknak, amelyek nevükben és gondolkodásmódjukban csak a kormányhoz akarnak közel állni. Nem úgy, ahogy ez az elmúlt négy évben történt, amikor megszaporodott a "polgári" jelzőjű gyermek- és ifjúsági szervezetek száma, valószínűleg abban reménykedve, hogy pályáztatásnál - ahogy ez történt is - előnyt fognak élvezni. Szeretnénk tehát, ha a pályáztatásban visszatérne az a rend, hogy azok a szervezetek kapnak támogatást, akik valódi, hasznos célt szolgálnak ezen korosztály számára.
Vissza fogjuk állítani a párbeszédet, az érdekegyeztetés valódi rendszerét, amelyben a kormánynak nem az lesz fontos, hogy elmondja, hogy egyeztetett, hanem az, hogy miről és mit tudott elérni ifjúsági partnereivel.
Szeretnénk a gyermek- és ifjúsági ombudsman intézményének a felállítását, már csak utalva arra az elmúlt néhány hónapos kampányra is, amelyben, bizony, voltak politikai pártok - és nem a következő kormánypártok -, amelyek gyerekeket használtak fel iskolákban, közösségekben a kampány céljaira.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon sajnálom, hogy amikor tegnap Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt úr szavaiban a családi pótlék emelésekor az ösztöndíjemelésről és egyéb, a korosztályunkat érintő kérdésekről volt szó, akkor az önök padsoraiban taps ezt nem követte. Kérem, hogy ha nem is tapsolnak, legalább nézzék jó szemmel, ha jót, s jól fogunk cselekedni e korosztály érdekében. S hadd tegyem hozzá, Pokorni elnök úrnak tegnap a kocsonyáról szóló megjegyzése után végig az volt az érzésem, hogy a kocsonyáról leginkább a remegés juthat eszünkbe: az a remegés, amely a hatalomtól való nép általi elbukást jelenti a leköszönő kormánypártok soraiban. (Körömi Attila: Még egyszer! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Magyarul!)
Azt kérem önöktől és azt javaslom, hogy legyenek partnereink az ifjúsági intézményrendszer törvényes és a közösségeket szolgáló rendbe rakásában.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
