KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az új kormány kulturális politikájáról szólva elsőként azt szeretném érzékeltetni önökkel, hogyan látjuk az állam, a kormány szerepét. Nos, az állam akkor jár el jól, ha korlátozza közvetlen irányító tevékenységét, és szélesíti támogatói szerepvállalását. Ahol csak lehet, óvakodik a közvetlen beavatkozástól, tartózkodik a párt- és magánízlésekből táplálkozó diktátumoktól. Tiszteletben tartja az alkotók, a szakmai műhelyek önállóságát, épít a civil közösségek erejére. Biztosítja és javítja tehát az alkotómunka, a kultúrateremtés és -elsajátítás feltételeit.
Azonban ha itt megállnánk, bár sokat tennénk, de nem tennénk eleget. Lehetséges, hogy az a veszély előállhatna, ami eddig szokásos volt, hogy kormányváltásokkor kicserélődnek a kultúrpolitika, az aktuális kormány által kedvezményezett csoportok. Ez a cserélődés bizonyos mértékben elkerülhetetlen, de ha a változás csak erre terjed ki, az kevés.
Minden kultúrpolitika alapkérdése, hogy milyen értékek létrejöttét támogatja, és a kulturális javakat, a tudást kiknek és milyen mértékben teszi hozzáférhetővé. Nos, mi szociáldemokraták vagyunk. Magyar szociáldemokraták vagyunk. A nemzeti közép kormánya számára a társadalmi, a nemzeti művelődés ügye alapvető ügy. Sok szó esett itt korábban és az elmúlt napon is a nemzet határok nélküli, békés kulturális újraegyesítéséről, integrációról. Azt hisszük azonban, hogy mindezekről érvényes gondolatokat, célokat megfogalmazni csak akkor lehet és azok tehetik, ha mindent megteszünk azért, hogy az ország szociális, kulturális és természetesen politikai kettészakítottsága megszűnjön. Ezért a nemzeti közép kormánya egyensúlyt kíván teremteni a szabad alkotómunka és a nagy nemzeti intézmények támogatása és a kulturális esélyegyenlőség, a társadalom egészére kiterjedő művelődés újraépítése között. Hosszú idő után ehhez most még a gazdaság lehetőségei is biztatóak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondtuk, hogy a folyamatosság és a változás együtt érvényesül a következő években. Azt mondtuk, hogy építünk elődeink eredményeire, ami jó, azt megtartjuk, ami nem, azt megjavítjuk. Tegnap a megbízott miniszterelnök, Medgyessy Péter így fogalmazott: magyarnak lenni jó. Én is büszke vagyok a magyarságomra - igen, büszke -, kultúránk sokszínű gazdagságára. Nemzeti hagyományaink, kultúránk védelmét, ápolását és megújítását folytatni kívánjuk. (Varga Mihály: Ez a hetyke magyar! - Varga Mihály felé:) Képviselőtársam, büszke vagyok, hetyke nem! Köszönöm.
Nos, európai csatlakozásunk során ezt a nemzeti kultúrát, ezeket a hagyományokat, úgy látjuk, nemcsak őriznünk kell, hanem be kell tudtunk mutatni, meg kell ismertetnünk másokkal is, Európa népeivel. A szomszédos országokban és a tengeren túl vagy máshol élő magyar közösségek részei a kulturális nemzetnek, ezért az ő szellemi alkotóteljesítményeiket, művelődését kiemelten fogjuk támogatni. A hazai etnikai és nemzeti kisebbségek kultúrájának megőrzését, fejlesztését, művelődési hátrányaik csökkentését ezzel azonos súlyú feladatnak tartjuk, különös tekintettel a roma közösségekre. Ugyanannyira, mint elődeink, mi is megkerülhetetlennek tartjuk a szembenézést történelmünkkel. Nemzeti önvizsgálat nélkül nincs reális nemzeti önismeret. Mi azonban ennek a józan, racionális módját választjuk az érzelmek, az indulatok szítása helyett.
Mi változik hát, mi az, amit nem teszünk? Nem politizáljuk át a kulturális életünket. Nem központosítunk gátlás nélkül. Nem építünk udvari kultúrát. Nem folytatunk történelmi és kulturális álruhába bújtatott kormánypropagandát pazarló ceremóniákkal.
(10.10)
Mit teszünk hát? Az ország lehetőségeivel arányos, tisztességes és átlátható támogatási rendszert alakítunk ki. Az adófizetők pénzéből színvonalas, közszolgálati műsorszolgáltatást biztosítunk. Úgy gondoljuk, hogy a jóléti rendszerváltozás és a társadalmi esélykülönbségek mérséklésének elengedhetetlen része a kulturális javakhoz, a tudáshoz, az információhoz való hozzáférés lehető legszélesebb körű biztosítása, más szóval a közművelődés feltételeinek újraépítése. Ezért lehetőleg normatív támogatással biztosítjuk a nemzeti kulturális intézmények, a kiemelt országos közgyűjtemények, a meghatározó regionális közművelődési és közgyűjteményi intézmények színvonalas működését.
Növeljük a kistelepülési, művelődési és közösségi házak, könyvtárak újraindítására fordítható forrásokat. Úgy látjuk, hogy ezen intézményekben dolgozók, a közművelődés munkásai, a népművelő könyvtárosok egzisztenciális helyzetét nagymértékben javítani kell, azaz el kell érnünk, az a célunk, hogy a közoktatásban dolgozókkal hasonló egzisztenciális és jogi körülmények között végezhessék a munkájukat.
Folytatjuk a nemzeti kultúra klasszikus és maradandó kortárs értékeinek digitalizálását, az interneten való elérhetőségük kialakítását. Biztosítjuk, hogy a nemzeti kulturális alapprogram betölthesse szerepét, kuratóriuma önállóságát visszaállítjuk. A lehető legrövidebb időn belül előkészítjük és beterjesztjük a filmtörvényt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai uniós csatlakozás mai stádiuma, főleg jövendő évei azt kívánják meg, hogy ebben a nemzeti társadalmi közművelődésben az európai uniós ismereteknek, tudásnak egy sokkal mélyebb és szélesebb körű ismertetését, bevezetését kíséreljük meg a magyar társadalom egészében. Úgy gondoljuk, hogy az egész felnőttoktatási rendszernek, az egész közművelődési rendszernek, minden olyan intézménynek, amely eddig létezett, és amit ezután kell létrehozni, beleértve az európai uniós információs és tájékoztató központokat, mindent meg kell tennie azért, hogy a magyar társadalomnak reális, világos ismeretei, tudása legyen az Európai Unióról, arról a jövőről, amit ott találhatunk.
Végül, tisztelt képviselőtársaim, az utóbbi hetekben, hónapokban felmerült és kultúrpolitikai jelentőségű konkrét kérdésekre nem kívánok kitérni. Azt viszont szeretném kimondani, hogy mint máshol, a kultúrában is békét kívánunk teremteni. Ha sokan úgy érezték eddig, hogy kurzuspolitika folyt a kultúrában, most azt szeretnénk, senki se érezze úgy, hogy egy másik kurzuspolitika kezdődik. A szabad, független és erős magyar kultúrát kívánjuk szolgálni. Jelképesen szólva: tiszteljük, ami a kövekben, a falakban van, és hívjuk elő, ami a szívekben és a fejekben van.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
