KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A legújabban nemzeti közép demokratikus koalíciójának, lánykori nevén a szocialista és szabad demokrata párosnak oktatási elképzeléseihez, ezen belül is a közoktatási programhoz szeretnék hozzászólni.
Ez olvasható a 43. oldal első bekezdésében: "A kormány biztonságos és kiszámítható viszonyokat teremt az óvodákban, iskolákban. Megszünteti a kerettantervek monopolhelyzetét és kötelező jellegét." Ha jól értem, akkor az első mondat azt állítja, hogy a jelenlegi kerettantervek és az ezekre épülő helyi tantervek bizonytalanságot eredményeznek, és főleg nem kiszámíthatóak.
Állítja ezt annak ellenére, hogy az iskolák 100 százalékában a pedagógiai program részeként pontosan definiált módon, az első osztálytól a tizenkettedikig minden tantárgy a helyén van, maximálisan biztosítja az átjárhatóságot, és a történelmet a történelem tankönyvből tanítjuk, a földrajzot pedig a földrajztankönyvből és nem tantárgyi blokkokból.
Azaz éppen hogy kiszámítható és biztonságos viszonyok uralkodnak a mai iskolákban és nem úgy, mint a '94-98 közötti időszakban, amikor éppen a jelenlegi kormányra készülők regnáltak. Akkor hát mi is e nagy igyekezet igazi célja?
Tisztelt Képviselőtársaim! Gyanítom, nem más, minthogy a közoktatás utóbbi éveinek letisztult vizét ismét zavarossá kell tenni, és mint tudjuk, a zavarosban jól lehet halászni. Ismét milliókat lehet majd költeni a kutatói programcsomagok összeállítóinak, ismét elkezdhetnek dolgozni a komplex tankönyvek írói és szerkesztői, tán még a rokonoknak is juthat könyvkiadói állás. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.)
Mi jut ezzel szemben a pedagógusnak? Természetesen újból körmölhetik a tanmeneteiket, pedagógiai programjaikat, úgymond a kiszámíthatóság és biztonság jegyében. Kedvükre válogathatnak a drágábbnál drágább komplex tankönyvekből, továbbképzésekből, és jutalmul a pedagógus életpályamodell helyett szeptemberben mindezért 50 százalékos béremelésben részesülnek. És ha októberben kiderül majd, hogy ez az ígéret is csak mézesmadzag volt, akkor még azt is elmagyarázzák majd nekünk, hogy nem tudunk százalékot számítani.
Igazából azonban a legnagyobb bajom e programmal kapcsolatban azzal van, ami benne sincs. Bármennyire hihetetlen, az V. fejezet 7 oldalnyi szövegéből, amely a közoktatásra vonatkozik, egyetlen mondatban utal a nevelésre: "Megkezdjük a gyerekek iskolai túlterheltségének csökkentését, olyan gyerekközpontú iskolák megteremtését, amelyekben minden gyereknek színvonalas oktatásban és személyes igényeinek megfelelő nevelésben, törődésben van része."
(13.50)
Kérem képviselőtársaimat, ízlelgessék még egyszer e magvas gondolatot: minden gyermeket személyes igényének megfelelő nevelésben kell részesíteni. Azaz lesz olyan gyermek, aki szívesen veszi, ha hazafias nevelésben részesítik, és örömmel tanulja majd meg a Himnuszt vagy a Szózatot, és lesz olyan gyermek is, aki beéri az internacionalizmus és globalizmus áldásaival is. (Szabados Tamás: Igazgató úr!) Lesz olyan gyermek, aki örül annak, ha kitartásra, önfegyelemre, becsületességre nevelik, és lesz olyan is, akinek ez nem lesz ínyére. A pedagógus majd szépen lassan listázza a személyes igényeket, és megpróbál nem beleháborodni a személyes elvárásokba.
Harminc éve vagyok pedagógus, de ehhez fogható liberális bűvészmutatvánnyal még nem találkoztam. És hogy mégsem vagyok e dolog miatt kétségbeesve, az azért van, tisztelt képviselőtársaim, mert tudom, hogy létezik ebben az országban több tízezer józan, tisztességes pedagógus, aki ha becsukja maga mögött az osztályterem ajtaját és a gyermekek elé áll, hamar elfeledkezik az oktatásügy éppen aktuális liberátorairól.
Joggal kérdezhetik meg képviselőtársaim, hogy ha ennyire elfogadhatatlannak tartom a leendő kormány oktatáspolitikai elképzeléseit, kit tartok ezért felelősnek. A szabad demokratákat, akik a tárca várományosai? Vagy a szocialistákat-e, akik az 5 százalékos pártot magukhoz ölelték? A kérdésemre a válasz egyszerű: az SZDSZ csak azt tette az asztalunkra, ami tőle kitelik, azaz egy ultraliberális oktatásirányítási elképzelést. Hogy ezt hogyan hagyhatták a szocialisták? A válasz erre is egyszerű: Dávid legyőzte Góliátot - mint tudjuk, ez volt a koalíciókötés ára. Úgyhogy Góliát most itt fekszik a lábunk előtt kiterítve; csak azért aggódom, nehogy a magyar oktatásügyet is maga alá temesse.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)
