FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elolvasva és értékelve a benyújtott kormányprogramot, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy már a kiindulási helyzetet is, annak megítélését is enyhén szólva felháborítónak tartjuk. Ha a kormányprogram helyzetértékelésére hagyatkoznánk, azt hihetnénk, hogy Magyarország egy, a korrupció ingoványába süllyedt, kokainbárók uralma alól szabaduló banánköztársaság, ahol most épülnek majd ki az alkotmányos szervek.
Nos, önök tényleg nem ismerik az ország helyzetét, a lakosság hangulatát. Nem látják, hogy az ország - a kormányok színezetétől függetlenül - mennyit fejlődött 12 év során. Önök tényleg azt hiszik, hogy 1990-et írunk, mert annyi kedves régi arcot látnak itt a soraikban, és a Németh-kormány leváltására készülnek? Nem tudják, hogy a lakosság megelégedettségi mutatói a kutatóintézetek véleménye, a felmérések és a konjunktúra-kutatások szerint az elmúlt évtizedekben sosem volt olyan jó, mint az elmúlt négy évben? Nem tudják, hogy a ránk jellemző kelet-európai pesszimizmus csúcsoptimizmusba fordult át?
Határozottan visszautasítjuk hazánknak ezt a leminősítését, annál is inkább, mivel az elmúlt négy év talán legnagyobb előrelépése éppen az egységes nemzettudat újbóli megerősítése tekintetében ment végbe.
A dolgozatot olvasva, az az érzése támad az olvasónak, hogy nem is egy felelős kormányzásra készülő kabinet világos cselekvési programját tartja a kezében, hanem egy választási propagandaanyagot, amelyben ugyanúgy nem találunk még halvány utalást sem arra, hogy az ígéretekre - amelyek ugyan már korántsem olyan konkrétak, mint a kampány során voltak - honnan lesz anyagi fedezet.
Például félő, hogy a Széchenyi-program is kiüresedik, vagy éppen a lényege vész el. Mint ismeretes, a Széchenyi-programot a polgári kormány a hazai vállalkozók segítése érdekében hozta létre, de a kormányprogramból is látható, hogy a jövendő kormány már nem a nemzeti vállalkozók érdekeit tekinti elsődleges szempontnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vajon ki ne értene egyet az olyan kívánságokkal, hogy emelkedjen az életszínvonal, csökkenjen a szegénység, javuljanak az egészségügyi állapotok? De a pénzügyi szakmában mégoly járatos miniszterelnök sem fogja tudni, hogy hogyan ossza szét azt a pénzt, amelynek nincs meg a forrása. Erre, hiába kerestük a kormányprogramban, nem kaptuk meg a választ. A dokumentum ugyanis egyetlen konkrét számadatot sem tartalmaz.
A kormányfőjelölt kivétel nélkül mindenkinek jólétet ígér, ami a politika iránt érdeklődőkben méltán ébreszt némi gyanút. Homályban maradt viszont a jóléti rendszerváltásként aposztrofált programhoz szükséges források megnevezése, mindössze annyi olvasható mindenütt, hogy hazai forrásból vagy uniós forrásból kerül majd finanszírozásra.
Nos, a gazdaságpolitikát taglaló rész legnagyobb hiányosságának tartjuk, hogy nem jelöli meg az elérendő célokat, vagy ha azok olyan homályosak is, mint például a modernizáció előrehaladása, a hiteles gazdaságpolitika, aggodalomra ad okot az elérhető inflációs célok megfogalmazása is, amely - nem lehet kétségünk - az inflációcsökkentő politika végét jelenti értelmezésünk szerint; magyarul: komoly inflációval számolhatunk a következőkben.
Nagyon szerettük volna, ha a program egyértelműen megnevezi az első száz nap ígéretéhez szükséges forrásokat is, és eloszlatja azt a gyanút, hogy ezek az intézkedések a költségvetésre gyakorolt hatásuk miatt egy, az önkormányzati választásokat követő újabb Bokros-csomag keretében lesznek csak orvosolhatók. És azután jön a soron következő kongresszus, ahol teli torokból énekelhetik: "Föl, föl, ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár!", háttérben pedig a felirat: "I love you Bokros!" Nos, itt a "Bokros" szó ez esetben egy joker: bármelyik baloldali teoretikus, politikus nevével kicserélhető egyszerűen.
Tiltakozunk, hogy az önkormányzati választások megnyerése érdekében tett elhamarkodott ígéretek miatt újra a lakosságot érintő megszorításokra kerüljön sor, újra külföldi kölcsönökkel finanszírozza a fogyasztást, amelynek következményeit már elég jól ismerjük.
Nem marad más feltételezésünk, hogy a kormány a fedezetet a még megmaradt állami vagyon teljes kiárusítása révén próbálja megteremteni, ezzel nem értünk egyet; láthattuk '94-98 között, hogy hová vezet az állami vagyon meggondolatlan elherdálása. Egyáltalán nem nyugtat meg bennünket az az ígéret sem, hogy a magánosítás majd olyan átlátható lesz, mind '94-98 között volt. Gondoljunk csak az áramszolgáltatók vagy a Gázművek privatizálására és annak következményeire - ugyanis nem a polgári kormány adta el egy forintért a diósgyőri acélművet sem!
Hölgyeim és Uraim! Medgyessy Péter képviselő úr parlamenti bemutatkozó beszéde során kijelentette, hogy szegénységpárti lesz. Ellenőriztem a szöveget az MSZP honlapján, de ott is így szerepel. Mi azt szeretnénk, ha Magyarország miniszterelnöke nem a szegénység terjedésének pártján állna, hanem a szegénység leküzdése érdekében végezné tevékenységét. Csak bízunk benne, hogy Medgyessy Péter és a mögötte álló baloldali politikusok előbb-utóbb különbséget tudnak tenni szegénységpárt és szegénységpártiság között.
(11.30)
A Magyar Demokrata Fórum sem a kormányfőjelölt személyét, sem programját nem fogja támogatni; természetesen nem csak ez a ma még fennálló hiányosság az oka ennek.
Mint ahogy Antall József egykori miniszterelnökünk fogalmazott: az ellenzéki felelősség más, de nem kisebb.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)
