DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz helyzetben van, aki érzelmi felhangoktól mentes, objektív értékelést próbál adni az előttünk fekvő kormányprogramról. Nem csupán azért, mert az embernek időnként az az érzése, hogy még nem ért véget a választási kampány, vagy inkább már kezdetét vette az önkormányzati választások kampánya, hanem azért is, mert egy néhány nap alatt elkészült kormányprogramtól nem várható el a teljes mélységű kibontás, és a tárgyalás időkeretbe történő szorítása sem teszi lehetővé, hogy részletesebben megvitassuk az anyagot.
Én két kérdéssel szeretnék nagyon röviden foglalkozni: az egyik a nyugdíj, a másik pedig az egészségügyi fejezet.
A Magyar Demokrata Fórum - konzekvensen eddigi álláspontjához - nem ért egyet a korábban felületesen megvalósított és ebben a programban is ismételten előkerülő, a mai fiatal és középkorosztályra vonatkozó nyugdíjpolitikával. Mi a magánpénztárak helyett az állami társadalombiztosításnál vezetett tőkeszámlákban és az ezekből következő államilag garantált nyugdíjakban bízunk. Emlékeztetem önöket, hogy elkezdődött az a munka, amely az egyéni számlák beállítását indítványozta, ahol mindenki figyelemmel kísérheti majd a járuléknövekményét, és bizonyos szolgálati idő elteltével, attól függően, hogy mennyi járuléka halmozódott fel, választhatja azt, hogy nyugállományba vonul.
Ezért és nem csupán ezért, hanem azért is ellenezzük a magánnyugdíjrendszert, mert sérti a sok száz esztendős, a programban is pozitívan értékelt, az egész nemzetre kiterjedő szolidaritási elvet, és azért is, mert az elmúlt időszak igazolta a bevezetéskor hangoztatott félelmeinket, hogy a pénztártagok befizetései az elmúlt évek során évről évre jelentős mértékben vesztettek értékükből.
Az előterjesztő is érzékeli, hogy valami gond van, hisz így fogalmaz: "Lépéseket teszünk a működési költségek csökkentésére és a vagyonkezelés eredményességének a javítására." Ezzel mintegy elismerik, hogy a pénztárak klientúragyanús munkatársainak kifizetett munkajövedelmek és a további jelentős költségek nagyon drágává teszik a pénztárak működését.
Kérdéses, hogy lesz-e ereje annak a miniszternek ezen változtatni, aki a magánpénztári klientúrához szorosan kötődik, főleg akkor, amikor valami hasonló rendszert kíván az egészségügyre is rászabadítani.
Úgy tűnik, hogy az 1997-ben, a nyugdíjbiztosítás rendszerének megváltoztatásakor megszüntetett keresztfinanszírozás visszaállítása, amelyet helyeslünk, nem fog érdemi forrásbővülést eredményezni az egészségügyben, mert a másik oldalon a járulékok egy részét magánpénztárakba kívánják kanalizálni - ez olvasható ki a programból.
Az anyagban olvasni lehet a fizetőképes keresletre épített szolgáltatásokról, amely azt az elképzelést vetíti elénk, hogy a jelenlegi kötelező általános egészségbiztosításnak a szűk forrásait úgy kívánja bővíteni a most megalakuló kormányzat, hogy a lakossági terheket fokozza, a lakosság kényszerű fizetőképes keresletére alapozva csúsztat át bizonyos szolgáltatásokat a magánszférába. Ez szociálisan rendkívül veszélyes, és ennek a részleteit hamarosan tisztázni kell, mert az egészségügyi ellátórendszerben dekompenzációhoz vezethet.
A program nem foglalkozik az egészségpolitikának a tényadatokra történő építésével, így szó sem esik benne az egészségpolitikát epidemiológiailag megalapozó országos intézetek rendszeréről. Nem tudni, mit akar kezdeni a kormány az országos intézetekkel. Nem foglalkozik a sürgősségi ellátással, a rehabilitációval vagy éppenséggel a koncepcionálisan kimunkált baleset-biztosítás új rendszerével.
Értelmezhetetlen a programnak az a része, amely azt írja: "a gyógyszertárak engedélyeztetését liberalizálni fogjuk", vagy máshol: "korszerűsítjük a közgyógyellátást". Ezek a tartalom nélküli kijelentések általában jellemzőek az egészségügyi programra.
Szó sincs a gyógyszerpiac működtetésénél a gyógyszergyártókkal kötött megállapodásról; nincs szó a progresszív ellátásról, a szektorsemleges közszolgálati rendszer működtetéséről; nincs szó a bizonyítékon alapuló orvoslás rendszerének érvényesítéséről, a csúcstechnológiák szakmai centrumokba történő telepítéséről vagy egyáltalán a működtetésük lehetőségeiről; nincs szó a paraszolvencia rendszerének felszámolásáról vagy egyáltalán a paraszolvencia-rendszerhez való viszonyulásról, amely az egyik alapkérdése a magyar egészségügynek.
Összegezve: úgy tűnik, hogy ez egy száznapos kormányprogram vagy egy önkormányzati választási program. És hogy utána mi következik? Hadd idézzem Kuncze Gábort: "Utánunk az özönvíz."
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)
