FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/25. számon képviselői önálló indítványként benyújtott törvényjavaslatot a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága június 5-én tárgyalta.
A bizottság többsége a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét támogatta, a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. A bizottság kormánypárti többsége ugyanis jól ismeri a népi bölcsességet, mely szerint kétszer ad, aki gyorsan ad. Pontosan tudjuk, hogy a gyorsaság most kötelességünk, és nem kapkodás, nem vétkes elsietettség, ahogy ellenzéki képviselőtársaink aggódva mondták. A gyors döntés igenis kötelesség akkor, ha visszaadni kell olyan jogokat, amelyeket a munkavállalók már egyszer kivívtak, és amelyeket elvettek tőlük.
Álságos volt az érvelés a munka törvénykönyvének az előző kormányzati ciklusban történt többszöri módosításakor. Álságos volt, hogy az európai uniós normákra, elvárásokra hivatkoztak, hiszen az Európai Unióban a hozzánk hasonló kis országok éppen azért rendelkeznek lényegesen jobb munkaerő-piaci pozíciókkal, mint mi, mert náluk rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, mert náluk élő és valóságos a közös érdekeken alapuló együttműködés a munkaadók és a munkavállalók között.
(14.40)
A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén az ellenzéki oldal sem kérdőjelezte meg azt az alaptételt, amely szerint a munka törvénykönyvének mindenkori feladata az, hogy a munkaadók oldalán meglévő gazdasági erőfölényt a munkavállalók oldalán fokozottabb jogi védelemmel kompenzálja. Vitánk abban volt, hogy valóban megbomlott-e az egyensúly a munkavállalók kárára, és azt helyre kell-e állítani. Szerintünk megbomlott ez az egyensúly, és helyre kell állítani, mégpedig sürgősen, késedelem nélkül - ezt ígértük választóinknak.
Szerintünk a törvényjavaslat a munkavállalók, illetőleg a munkavállalói érdekképviseletek pozícióinak a megerősítését szolgálja úgy, hogy eközben a munkaadók versenyképessége nem kerül veszélybe. A javaslat érvényre juttatja azt az elvet, amely szerint többletmunkáért többletbér jár; érvényre juttatja a pihenéshez való jog alkotmányos elvét, és méltányolja azt az általunk mélyen tisztelt igényt, hogy a családok, szülők és gyerekeik minden héten legalább egy napon, vasárnap együtt lehessenek.
A törvényjavaslat megerősíti a kollektív munkavállalói jogokat, a kollektív szerződés intézményét. A kirendelés, az áthelyezés szabályainak szigorítása, az utazási idő korlátozása, a helyettesítés díjazása, a délutáni és éjszakai munkavégzés, a heti pihenőnapok vagy a belföldi kiküldetés szabályainak módosítása mind egyértelműen a munkavállalók javát szolgálja, kiszolgáltatottságukat csökkenti. És ami ugyancsak lényeges: ezek a szabályok ismereteink szerint élvezik a hosszú távon és felelősséggel gondolkodó munkaadói szervezetek támogatását is.
Tisztelt Ház! A bizottság ülésén dr. Őry Csaba képviselő úr élesen bírálta, támadta a munkavállalói érdekképviseleteket, egyenesen paraszolvencia-törvényről beszélt. Őry Csaba úrtól ez nem szép dolog (Derültség az MSZP soraiban.), hiszen ő, tudomásom szerint, régi szakszervezeti ember, és pontosan tudnia kell, hogy a dolgozók érdekében fellépni, egyáltalán szakszervezetet szervezni a munkahelyek jelentős részében ma még kockázatos vállalkozás. Ez a munka megítélésünk szerint messze nincs arányban azzal a minimális kedvezménnyel, amit a törvényjavaslat számukra biztosít.
Összességében tehát kérem a parlamentet, hogy vitassa meg és fogadja el a munka törvénykönyve módosítására vonatkozó javaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
