BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Farkas Imre képviselő úr felszólalására szeretnék néhány gondolattal reflektálni. Való igaz, miközben azt az elvet hirdettük meg, hogy "segély helyett munkát" - amivel ezek szerint, úgy tűnik, a munkaügyi miniszter úr is egyetért, esetleg talán ön is -, változott a munkanélküli-ellátás rendje.
Igen, ezzel egyidejűleg bevezettük a közmunka, a közcélú munka és a közhasznú munka intézményét mint olyat. Igen, az önkormányzatok feladatává tettük, pontosan azért, tisztelt képviselő úr, mert - erről meg vagyok győződve, lévén, hogy nagyon sok polgármestert nemcsak ismerek, de tárgyalni is szoktam velük azokról az ügyekről, amelyek részben nekik, részben pedig a településükön élő polgárok húsába vágnak - ők voltak azok, akik ezt kimondottan üdvözölték. Hiszen nagyon sokakat irritált az, hogy vannak olyan emberek, vannak olyan munka nélkül lévő emberek, akik egy szalmaszálat odébb nem tesznek, elvárják azt, hogy a köz gondoskodjon arról, hogy megélhessenek, hogy a munkanélküli-segélyét vagy jövedelempótló támogatását nem a gyermekeire, nem a családjára fordította, hanem valami egészen másra. Ha ebben nem értünk egyet, én azt nem bánom. Az eddigi döntéseinket jó szívvel vállalom, annál is inkább, mert mindezekre természetesen az önkormányzatok megkapták a szükséges fedezetet. Sőt, a közmunkára fordítható összegeket emlékezetem szerint a kétszeresére emeltük.
Úgy gondolom, ezzel nem sértettük meg sem a helyben élő emberek igazságérzetét, sem pedig azokat a tisztességesen dolgozó embereket, akik mindent megtesznek azért, hogy munkához jussanak, és így lássák el a családjukat.
