BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A most benyújtott törvényjavaslat azt a fedőnevet viseli, hogy a munka törvénykönyvének módosítása.
A most hatályban lévő munka törvénykönyvét 1992-ben alkotta meg a parlament, azóta több mint harminc alkalommal került módosításra, és a módosítások során gyakran hallhatták, hallhattuk azokat a kritikai megjegyzéseket, kifogásokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy a törvény benyújtását nem előzték meg azok az egyébként törvényben előírt egyeztetések, amelyek kötelezőek a különböző érdek-képviseleti szervek, a szociális partnerek, illetve a kormány számára.
Ehhez képest a szocialista kormány, amely egyébként oly szívesen tünteti fel magát szociálisan érzékenynek és társadalmi párbeszédre késznek, most egy olyan törvényjavaslatot támogat, illetve hozott be a Ház elé, amelyet tizenkilenc szocialista képviselő jegyzett, és a bizottság elé úgy nyújtott be tárgyalásra, hogy akkor, még abban a pillanatban is folytatták a különböző szervezetekkel az egyeztetést, illetve a társadalmi párbeszédnek egy sajátos, szocialista formáját.
A munka törvénykönyve legutóbbi módosítása során - azok a képviselőtársaim, akik most is itt ülnek és akkor is részt vettek a vitában, nagyon jól emlékeznek rá - kilenc irányelv volt az, amelyet a jogharmonizáció feladatának megoldása, illetve az európai uniós csatlakozás érdekében átemeltünk a magyar munkajogba, illetve a magyar munkajogi szabályokat az európai uniós irányelvekhez, szabályokhoz igyekeztünk igazítani. Az akkor benyújtott törvényjavaslatról, ha jól emlékszem, hajnali kettőig tartó vitában mondtuk el véleményünket. Nekünk akkor az volt a meggyőződésünk, ami azóta sem változott, hogy az akkor benyújtott törvényjavaslat sok tekintetben elsősorban a munkavállalók érdekeit szolgálta. Nem értettünk egyet azzal, most sem értünk egyet azzal, amit önök akkor is és most is hangoztatnak, miszerint nem erről volt szó.
Az a törvényjavaslat, amelyet önök most benyújtottak, tisztelt tizenkilenc szocialista képviselőtársam, nem a munkavállalók érdekeiről szól, nem arról szól, hogy hogyan lehetne az ő helyzetüket jobbá, kiszámíthatóbbá tenni - vagy ha igen, akkor átemelnek olyan törvényi szövegeket, amelyek ma is hatályosak a munka törvénykönyvében -, hanem az önök által benyújtott törvényjavaslat arról szól, hogy milyen kiváltságokat akarnak biztosítani a szakszervezeti tisztségviselőknek.
Önök, úgy tűnik, még nem ismerték fel azt, hogy munkavállaló és szakszervezeti tisztségviselő - a mi véleményünk szerint - nem ugyanaz, két különböző dologról van szó. Különösen így van ez Magyarországon, ahol a munkahelyek 88 százalékában tíz fő alatt van a foglalkoztatottak száma, és egyáltalán nincsen semmilyen szakszervezet. Ehhez képest nagyon meglepő, sőt megdöbbentő az a törekvésük, hogy az üzemi tanácsok jogosítványait gyakorlatilag meg akarják szüntetni. A kollektív tárgyalási jognak súlyos meggyengítését jelenti, hogyha a kollektív tárgyalás lehetőségét megvonják a dolgozók képviselőitől.
Az előbb előttem szóló szocialista képviselőtársam megelőlegezte azt a jelzőt, amit most én is elmondok: ezt a törvényjavaslatot helyesebb lenne paraszolvencia-törvénynek nevezni, miután nincs másról szó, mint hálapénz kifizetéséről azoknak a szocialista érdekeket képviselő szakszervezeteknek, amelyekkel önök választási szövetséget kötöttek.
A munkaidő-kedvezmény növelése, kötelező megváltása nemcsak alkotmányossági aggályokat vet fel, de ütközik az ILO '87-es és '98-as konvencióival is. Erre, valamint alkotmányossági aggályokra való tekintettel a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára nem tartjuk alkalmasnak, és azt nem is támogatjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
