BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Amint azt hallhattuk az előterjesztőtől, ennek a törvénymódosításnak a célja a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentése. Azt gondolom, a munka világában a munka törvénykönyve olyan fontos dokumentum, mint, mondjuk, az ország életében az alkotmány, vagy ha úgy tetszik, mondhatnánk, mint a Biblia, amit minden szereplőnek ismernie és alkalmaznia kell.
A munkaviszony egy rendkívül bonyolult, konfliktusos viszony. A munkáltató és a munkavállaló között a dolog természetéből fakadóan konfliktus van. A munkaadó számára nyilvánvalóan az a jó, hogyha kedvező feltételekkel tud foglalkoztatni. A munkavállaló szempontjából az az előnyös, hogyha kedvező feltételekkel tud munkát vállalni. Következésképpen ebben a kérdésben konszenzusra jutni egyeztetés nélkül nem lehet.
A munkaviszony szabályozásán messze túlmutat a munka törvénykönyvének jelentősége. Úgy fogalmaznék, hogy az egész gazdaság teljesítőképességére hatással van, hogy milyen módon szabályozzuk a munkaviszonyt, hogy ez a szabályozás konszenzussal születik vagy erőből.
Pontosan azért, mert egy rendkívül nagy jelentőségű, alapvető fontosságú törvény van a kezünkben, célszerű azt nagyon ritkán, csak nagyon szükséges esetben módosítani. Ez a törvény '92-ben született, akkor meglehetősen nagy konszenzussal. Sajnos, '92 óta az én számításaim szerint tucatszor módosította a tisztelt Ház, ez a tizenkettedik módosítás, amit összeszámoltam a hatályos törvényből. Fel kell tenni a kérdést, hogy mi indokolja, hiszen felmerül a kérdés a sietséggel kapcsolatban is, amit ellenzéki képviselőtársaink megfogalmaztak, hogy hová ez a sürgősség.
Ezekről a módosításokról elmondható, hogy a többségük azért kis volumenű volt, de éppen az előző évben, 2001-ben egy nagyobb lélegzetvételű, nagyobb módosításra került sor, és sajnos sokan vagyunk itt a Házban, akik emlékszünk még rá, hogy erőből. Az előző évben nem konszenzussal született meg a törvény módosítása, és itt valóban felmerül a kérdés, hogy mit is kell egyeztetés alatt érteni, hiszen Őry Csaba az előbb, előttem hivatkozott arra, hogy egyeztetést folytattak.
Itt három szereplője van a történetnek: a munkáltatói oldal, a munkavállalói oldal és a kormány, aki belenyúl a szabályozásba. Én a magam részéről nem tekintem azt egyeztetésnek, ha csak arról van szó, hogy meghívjuk a szereplőket, leülünk velük egyet beszélgetni, kipipáljuk az egyeztetést, és nem érdekel bennünket, hogy nem jutottunk konszenzusra. Az én szótáramban ez nem egyeztetés. (Dr. Őry Csaba: Nem is az volt!) Az egyeztetést addig kell folytatni, ameddig a szereplők úgy tudnak felállni az asztaltól, hogy megvan a konszenzus. Óriási nagy jelentősége van a munka világában annak, hogy ez a módosítás, illetve általában a módosítás így történik vagy nem.
(15.20)
Engedjék meg - többek között azért, mert jelenleg a módosítás érzékelhetően a munkavállalói szempontokat tekinti elsősorban fontosnak -, hogy visszautaljak arra, hogy nem kevésbé fontosak a munkaadói szempontok sem. Tardos Márton, aki 2000 telén a szabad demokraták vezérszónoka volt annak a most emlegetett törvénymódosításnak a kapcsán, így fogalmazott: Magyarországon a működő tőke jelentős része vergődik. Az a tőke vergődik elsősorban és zömében, amelyben a külföldi tulajdonosok nem játszanak szerepet. Ezek a vállalatok - és nemcsak a kicsi és közepes vállalatok - bajban vannak. És néhány gondolattal később kimondja: érdekünk, hogy ez a tőke több embert foglalkoztasson, nagyobb hatékonysággal többletjövedelmet is tudjon számára biztosítani.
Rendkívül érzékeny kérdés, hogy hogyan nyúlunk egy törvény módosításához, ennek a törvénynek a módosításához. Ezt a jelenlegi csomagot mindenképpen indokolja, amire az előbb utaltam, hogy 2001-ben erőből történt a módosítás, következésképp igaz, hogy felborult az az egyensúly, kibillent az az egyensúly, ami korábban megvolt, és ez némiképp már magyarázza is, hogy akkor, amikor most előttünk van egy módosító indítvány, a módosítások milyen irányúak. Tehát igen, a munkavállalói érdekeket kell egy kicsit felerősíteni, a szakszervezeti képviseletet, jogosítványokat kell egy kicsit erőteljesebbé tenni.
Egyébként még arra is szívesen utalok, hogy a foglalkoztatási bizottságban annak idején, az előző törvénymódosítás kapcsán volt olyan javaslat, hogy csak a konszenzusra jutott módosító indítványokat fogadja el közösen a Ház. Azt gondolom, ez egy indokolt javaslat volt, de sajnos megint csak a parlamenti többség erőből megszavazta, amit akart.
Ilyen körülmények között én természetesen különösen érzékenyen figyeltem arra, hogy valóban történik-e mind a két irányban egyeztetés. Hogy a szakszervezetek irányába történik, az kétségtelen, hiszen itt van egy folyamatos párbeszéd, ezeknek a most benyújtott módosító indítványoknak a java része módosító indítványként egy évvel ezelőtt már meg volt fogalmazva, csak a Fidesz-többség elutasította. De pontosan az elmondottak miatt én rendkívül fontosnak tartom, hogy az egyeztetés a munkaadói, munkáltatói szövetségek irányába is megtörténjen. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartottam, hogy a bizottsági ülésen erre a kérdésre az államtitkár úr megnyugtatóan válaszolt, és beszámolt arról, hogy ezek az egyeztetések elindultak, folyamatban vannak. Nem indulhattak el hamarabb, mint hogy a kormány fölállt, mindannyian tudjuk, hogy ennek a törvénymódosításnak a dátuma éppen a kormányalakulás napja. Azt gondolom, nem követ el hibát a kormány, ha ezeket az egyeztetéseket a tárgyalással párhuzamosan, de lebonyolítja.
Ami a dolog tartalmát illeti, arról én nagyon röviden akarok csak szólni, mert általános vitáról lévén szó, nem akarok elveszni a részletekben. Előttem már többen elmondták, itt újraszabályozásra kerül a pihenőnaphoz való jogosultság azzal a bizonyos sokat vitatott vasárnappal, amiről az előző törvénymódosítás kapcsán is hosszú vita zajlott. Azt gondolom, hogy főszabályként mindenképpen indokolt, hogy a két pihenőnap között a vasárnap is megemlítésre kerüljön, és hogy nem főszabályként, hanem azokon a munkahelyeken, ahol az eltérés indokolt, a részleteket úgy szabályozzuk, hogy azért az a munkavállalóknak kedvező legyen.
Így tehát megfogalmazásra kerül, hogy havi egy vasárnapot mindenképpen ki kell adni azokon a munkahelyeken is, ahol, mondjuk, folyamatos üzem van, hogy legalább havonta kétszer legalább 42 óra folyamatos pihenőidőt kell biztosítani. Ez nem így van, mert 40 órában van maximálva a jelenleg hatályos törvényben a pihenőidő. És azokkal a részletkérdésekkel összefüggésben, amelyek a munkaerő átirányításának a szabályozásával, a helyettesítési díjakkal kapcsolatosak, vagy a végkielégítés mértékével - amivel kapcsolatban kedvezményt tartalmaz az öregségi nyugdíjminimum előtt állóknak, de a jelenleg hatályos törvény nem emlékezik meg a korkedvezményes nyugdíjba készülőkről -, továbbá a belföldi kiküldetéssel kapcsolatos részletek szabályozásában, a kirendelés szabályozásában mind-mind nagyon apró, pici, de a munkavállalókat kedvezően érintő korrekcióra kerül sor.
Hogy a legfontosabbakat is említsem végül, valóban, a szakszervezetek súlyának egyértelmű növekedésére kerül sor akkor, amikor a munkaadó eddigi tájékoztatási kötelezettségével szemben most a szakszervezeteknek véleményezési joga keletkezik, akkor, amikor a törvényszöveg úgy fogalmaz, hogy a munkáltatónak ki kell kérnie a szakszervezetek véleményét.
Azt remélem, hogy konszenzussal tudjuk majd a Házban elfogadni a munkaidő-kedvezményre vonatkozó javaslatot is, ami visszahozza a régi szabályozást, a három szakszervezeti tag után járó havi két óra általános szabályozást, amiből az előző törvénymódosítás vett vissza.
És végül én elfogadhatónak tartom azt a javaslatot is, ami a tagdíjfizetés rendjére vonatkozik. Ezt egyébként nem a munka törvénykönyve, hanem a munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló törvény tartalmazza. Itt az a módosítás, hogy a tagdíjat a munkavállaló írásbeli kérelmére a munkáltató köteles levonni, azt gondolom, hogy segítség a szakszervezeteknek, mindenképpen erősíti őket, segíti a működésüket. Ez a kötelezettség egészül ki azzal, hogy évenként egy alkalommal jegyzéket kell összeállítani a tagdíjfizetésről.
Mindent egybevéve, a Szabad Demokraták Szövetsége általános vitára alkalmasnak tartja a törvényt, és a magam részéről nagyon remélem, hogy konszenzusra jutva tudjuk majd elfogadni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
