DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tulajdonképpen nem is hagyományos hozzászólásra jelentkeztem. Három képviselőtársunk, Selmeczi Gabriella, Frajna Imre és Gógl Árpád képviselő urak egy módosító javaslatot terjesztettek be, miszerint a népegészségügyi programot Johan Béla nevéhez kötnénk, Johan Béla nevét viselné.
Nos, ha megengedik, néhány szó erejéig szeretnék Johan Béláról szólni, és így egy kicsit indokolni magát a döntést. Talán nem baj, ha az ember személyes emlékeket is idehoz. Vagyok már annyi idős, hogy még volt módomban - igaz, idős korában, kilencvenvalahány éves korában - találkozni Johan Bélával, több alkalommal hosszasan beszélgetni. Bennem az a meggyőződés alakult ki - részben a személyes beszélgetések, részben munkásságának ismerete kapcsán -, hogy valóban páratlan, rendkívüli egyénisége volt, nem egyszerűen csak a magyar egészségügy XX. századi történetének, hanem - talán nyugodtan mondhatom így - a magyar közigazgatásnak.
Johan Béla eredetileg orvos volt, kórboncnok volt az eredeti szakmája, és tulajdonképpen véletlenül került az egészségpolitika és az egészségügyi közigazgatás területére. A húszas évek elején a magyar parlament törvénybe iktatta a Rockefeller Alapítvány nagylelkű támogatását, és valójában az történt, hogy egészségügyi, különösen népegészségügyi tekintetben a rossz állapotban lévő, elsősorban a vidéki Magyarország problémáira kerestek szakembert, akit körbeutaztattak a világon. Egy kicsit az volt a szándék, hogy megnézni - képzeljünk el ma, mondjuk, egy afrikai országot, mindenfajta egészségügyi ellátás nélkül -, hogy szinte a semmiből hogyan lehet korszerű, jó népegészségügyet megvalósító egészségügyi szolgáltatásokat és rendszert létrehozni.
Nos, azt gondolom, hogy Magyarországnak talán a két világháború közötti legsikeresebb közigazgatási programja a zöldkeresztes mozgalom néven ismertté vált falusi egészségügyi program volt. Ez nagymértékben köszönhető Johan Bélának, aki a Belügyminisztériumban - akkoriban a Belügyminisztériumhoz tartozott az egészségügyi szakma irányítása - államtitkárként az egészségügyet irányította. A nevéhez fűződik végül is az, hogy szisztematikusan végiggondolta magát a helyzetet. Kerbolt László doktornak jelent meg a húszas évek vége felé "A beteg falu" című könyve, mely riasztó adatokat mutatott a magyar falusi társadalom egészségi állapotáról, a gyerekhalandóságról, a népbetegségekről, a gümőkórról, a tüdőbajról, egyebekről.
Egy szisztematikus munkával felépítették magát az egészségügyi közigazgatást, kidolgozták az intézményrendszerét. Olyan, ma unalomig vagy közhelyig ismert fogalmakat, mint a közegészségügyi szolgálatot és ennek egész szervezetét, a védőnőt mint intézményt, mint szolgálatot az Országos Közegészségügyi Intézet keretében Johan Béla indította el. Ugyanígy az, hogy ma Magyarország orvosi, egészségügyi körzetekre van osztva, ez a program ugyancsak a zöldkeresztes program keretében indult el. Tehát azt gondolom, hogy ha létezik olyan személyiség, aki szakmai, közigazgatási teljesítménye alapján megérdemli, és méltón viselheti ezt, akkor Johan Béla ilyen.
Végezetül még egy, ugyancsak személyes élmény: tanulmányozva egy időben ezeket a két világháború közötti szociális tevékenységeket, szembeötlő volt, hogy ez a zöldkeresztes mozgalom, amely mindig mint mozgalom jelent meg, valójában egy száz százalékig állami fejlesztési programot tartalmazott, mondom, egy nagyon sikeres állami fejlesztési programot.
Már élete alkonyán Johan Bélát megkérdeztem arról, hogy miért hívták ezt a programot zöldkeresztes programnak, amikor ez egy állami program volt, és egyáltalán ki találta ki. Magára mutatott, hogy ő. Kérdeztem, hogy miért. Akkor azt válaszolta: "Tudod, fiam, Magyarországon a publikum nem szereti az államot. Ha én egészségügyet akarok nekik csinálni, akkor együtt kell működnünk. Hogy működünk együtt, hogy ha ő nem szeret engem? Ezért aztán azt csináltuk, hogy fúrtunk egy kutat, ráírtuk, hogy iható víz, odatettük a zöldkeresztes emblémát, ő tovább szidta az államot, viszont azt mondta, hogy a zöldkereszt egy jó szervezet, mert iható vizet adott."
Tehát azt gondolom, van példája annak, hogy egy nagyhatalmú ember, Johan Béla igazán nagyhatalmú ember volt, még arra is képes volt, hogy oktatási alágazatokat az egészségügyhöz csatoljon, és egészségvédelmi funkcióval lásson el, gondolok itt például a kisdedóvás 1936-os átcsatolására az egészségügyi ágazat kereteiben, tehát igazán nagyhatalmú ember volt. Ha ezzel a szerénységgel, ezzel a feladat iránti elkötelezettséggel lehet majd ezt a népegészségügyi programot csinálni akármelyik kormánynak vagy kormányoknak, egymást követő kormányoknak, akkor, azt gondolom, méltók lehetünk Johan Béla személyiségéhez.
Nagyon örülök annak, hogy úgy tűnik, hogy a kormánypárti többség is tudja támogatni, hogy Johan Béla neve fémjelezze a népegészségügyi programot.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps.)
