SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! A rendszerváltoztatás az egész magyar társadalmat komoly erőpróba elé állította: a szabadság várva várt elnyerése, a demokratikus intézményrendszer kialakítása és a demokratikus alapjogok biztosítása természetesen nagy örömmel töltött el minden magyar embert, ugyanakkor a rendszerváltoztatás komoly nehézségeket is rótt rájuk, ezeket a nehézségeket pedig elsősorban a szocialista tervgazdálkodásról a modern piacgazdaságra való átállás jelentette.
Ezek a nehézségek természetesen nem kerülhették el a sport világát sem, amely gyakran kirakatként szolgál az országok esetében, és ez a megállapítás, azt gondolom, hatványozottan igaz hazánkra is. A szocialista viszonyokhoz szokott sportvezetés nem igazán tudott alkalmazkodni az új körülményekhez: az egyesületi vezetők, a sportköri elnökök ugyanis ahhoz voltak hozzászokva, hogy gazdasági nehézségek esetén felkeresték azon barátaikat, akik állami vállalatok, állami intézmények élén álltak, és tőlük kértek támogatást.
Ez a segítségkeresési praktika azonban ellehetetlenült az új körülmények közepette. A sportszervezetek a gazdasági társaságokhoz hasonlóan versenyre kényszerültek nemcsak a pályán, hanem azon kívül is, elsősorban természetesen a szponzorok keresése területén.
A gazdaság nehéz helyzete azonban tovább rontotta a sport lehetőségeit, és a mai napig nem nagyon lelhető fel a piacon olyan erős szereplő, amelyik huzamosan fel tudná vállalni a nagyobb sportszervezetek folyamatos támogatását. Erre jó példákat találhatunk a labdarúgás világában.
A minden tekintetben átmeneti helyzetben lévő sport problémáit a polgári kormány magáénak érezte. Az 1998-2002 közötti kormányzati ciklusban fogadta el a parlament a sporttörvényt, létrejött az Ifjúsági és Sportminisztérium, több tízezer gyermek bevonásával beindult a Heraklész-program, a Bozsik-program, a kosárlabda- és a nemzeti atlétikai program is.
A sportköztestületek már nagyobb szabadsággal dönthetnek állami támogatásuk elosztásáról, és mind a beruházási összegeket, mind a fizikai méreteket illetően hatalmas létesítményépítési programok indultak el. A pénzügyi támogatást, a szponzorációt illetően azonban továbbra is helytálló, én úgy gondolom, az átmeneti megnevezés.
Sport-közgazdaságtani szempontból még nem beszélhetünk piacgazdaságról. Ebben a helyzetben én azt gondolom, különösen fontos, hogy olyan vállalatok vannak jelen a sport világában, amelyekben komoly tulajdonrésszel bír az állam. Ezen vállalatok egy részétől azonban az utóbbi időben több levelet hozott a posta, több esetben és több egyesülethez. Ezekben a levelekben pedig arról értesülhettek a sportszervezetek vezetői, hogy bizony, ezek az állami cégek megvonják támogatásukat a sportegyesületektől, teszik ezt gyorsan, azonnali hatállyal, rövid határidőt szabva, ezáltal gyakorlatilag néhány sportegyesületet az ellehetetlenülés szélére sodorva, és lehetetlen helyzetbe hozva őket a bajnokságokba, különböző sporteseményekre való nevezések tekintetében. Én azt gondolom, hogy erre vonatkozólag a napokban is láthattunk példát, hiszen a Magyar Posta Rt. több esetben is bejelentette a távozását különböző sportszervezetek finanszírozásából.
Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben fontos volna együttmunkálkodni azon, hogy ezek az állami tulajdonú vállalatok ne vonuljanak ki a sport világából, és ne tegyék még nehezebbé a sportegyesületek munkáját, működését.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
