DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Önnek is, ugye, mit lehet mondani mást, mint azt, hogy igen. Békés megye valóban az ország egyik leginkább kedvezőtlen helyzetben lévő… (Jelzésre:) Bocsánat, elnézést. Tehát általában a Dél-Alföld, de Csongrád megye is az elmaradottabb térségek közé tartozik, és valóban a területfejlesztésnek a szép, nemes feladata, hogy azt a koordinációt elvégezze, ami a rendelkezésre álló források, az igények, a társadalmi igazságosság és még megannyi szempont figyelembevételével előttünk álló feladat.
Én tulajdonképpen hálás vagyok azért, hogy főképpen mindezt egy európai kitekintésben láttatta a képviselő úr, már csak azért is, mert Európa nagyon-nagyon sok erőfeszítést tett a hasonló elmaradott régióinak a felzárkóztatásában, teszi ezt közel fél évszázada bizonyos helyeken, valahol csak később kezdett hozzá, de látjuk, hogy itt évek, évtizedek is néha talán kevésnek bizonyulnak egy-egy akut probléma megoldásában. Én nem gondolom azt, hogy Magyarországon sokkal gyorsabban lehet ezeken a folyamatokon túljutni, de azt határozottan gondolom, hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tenni annak érdekében, hogy ezeket a folyamatokat gyorsítsuk.
A forrásokhoz való hozzájutás tekintetében, előttünk van egy költségvetési vita, látjuk, hogy az országnak a lehetőségei mit hoznak, és azt kell mondanom, hogy valóban az elmaradott térségekben, főleg az ott élő értelmiségnek egy kiemelt feladata az, hogy azt a potencialitást megpróbálja megragadni, ami abban ölt testet, hogy az Európai Unió igen hajlamos a fejlesztési programjaiban inkább a végeket, az elmaradott térségeket támogatni, de nem feltétel nélkül, hanem akkor, ha erre tényleg kiérlelt, átgondolt, jól előkészített és kellően képviselt projektek vannak.
Kik jutnak hátrányba az európai uniós csatlakozás után? Én azért erre most még valószínűleg egy ilyen megelőlegezett választ tudok adni: itt a csatlakozási tárgyalások is abban a szellemben indultak, hogy ez az országnak valamiféle előnyét szolgálja. Többször, több szakember és politikus megfogalmazta azt a vágyat, hogy maximum abban lehet különbség, hogy valaki több, valaki sajnos csak kevesebb előnyhöz fog jutni az európai uniós csatlakozást követően, de hátrányba senki nem juthat. És ezek egyébként a mai napig is sziklaszilárdan a magyar tárgyalási pozíciók, hogy nem juthat Magyarország kedvezőtlenebb helyzetbe a csatlakozást követően, mint ma, pontosabban azt megelőzően. És valóban, ehhez húsbavágó döntések szükségesek, ahogy ön is mondta, és én azt hiszem, hogy ez egy olyan téma, amit itt ebben a Házban elvittek a pártpolitikai csatározások. Iszonyatos mennyiségű órát eltöltött ez vagy az előző, vagy még azt megelőző és az azt megelőző Országgyűlés tulajdonképpen felesleges pártpolitikai csatározásokkal, és nagyon kevés szó esett ezekről a gondokról.
Én most egy kicsit kibújnék a bőrömből, és nem csupán mint a kormány egyik képviselője, hanem egyéni képviselőként is, noha az én választókörzetem nem sorolható a hátrányos vidékek közé, Budapest XIII. kerületéről van szó, de azt gondolom, hogy álljunk össze néhányan, akik ebben a dologban, mármint az elmaradott térségek dolgában felelősnek érzik magukat, kezdeményezzünk egy parlamenti vitanapot még az ősszel erről a dologról.
(18.40)
Meggyőződésem, hogy egy csomó olyan összefüggés nincs kimondva, amit itt ki kellene mondani, és egy csomó olyan lehetőséget nem tártunk fel, ami mégiscsak előttünk áll. Azt hiszem - lehet, hogy az elnök úr most rámcsönget, de talán még egy fél percet kapok -, azt gondolom, aki december 12-ig le tudja zárni a csatlakozási tárgyalásokat, az belép 2004. január 1-jével. Körülbelül most ez a menetrend. A huszonnegyedik óra utolsó perceiben vagyunk, hogy azokat a nemzetstratégiai döntéseket meghozzuk, az ennek a kérdésnek az alátámasztására vagy ennek a kérdésnek az érdemi továbbviteléhez szükséges válaszokat megtaláljuk.
Tehát én nagyon-nagyon kérem önt is, képviselő úr, és másokat is, hogy ebben a témakörben egy nagyon komoly önvizsgálat kíséretében próbáljunk meg egyféle egyetértésre jutni, különben szét fog forgácsolódni minden erőnk, és nem fogunk tudni az Európai Unió által felkínált lehetséges pénzhez és fejlesztési forrásokhoz érdemben hozzájutni, ki fogunk csúszni. Nem fog elúszni az a pénz, de egyáltalán nem mindegy, hogy azt a tagság első, második, ötödik vagy csak tizedik évében kapjuk meg, mint ahogy nem egy európai uniós segítségforrásnál ezt már megtapasztalhattuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgyhogy ezekkel a gondolatokkal zárnám a válaszomat, és remélem, hogy bízhatok a képviselő úr és más képviselők együttműködésében.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
