BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltás óta minden kormány kinyilatkoztatta, hogy a mezőgazdasági termelést magángazdálkodási formákra alapozza. A jelenlegi termelésszerkezet működtetői részint még magukon hordozzák a múlt jegyeit, másfelől életképes gazdaságok látszanak kibontakozni abban a közegben, ahol a részleges kárpótlás következményeként tömeges nagyságrendben jutottak termőföldtulajdonhoz az ország polgárai.
A mai mezőgazdaság magán hordozza az átalakulás legkülönbözőbb jegyeit a gazdálkodói minőségtől a spekulációs kalandorságig, nem is beszélve az érzelmi megnyilatkozásokról. De túl az érzelmeken, hagyományaink és a jövő európai gazdálkodási formái minőséget kell hogy teremtsenek már a fenntartható mezőgazdasági termelésben is. Az ország termőtájai, hagyományai, történelmileg kialakult tájegységei speciális helyzeteket teremtettek az ott élők számára, és ezzel összefüggtek életkörülményeik, amelyek mára még differenciáltabban jelentkeznek.
Különleges tájegységünk a Duna-Tisza-közi alföldön a homokhátság, amely történelmi viharaink során mindig állta a próbát, és ha kellett, a puszta szerepét töltötte be, kedvezőbb időkben mezőgazdasági paradicsommá vált.
(18.20)
Nemcsak gazdasági értelemben vált ez a táj aranyhomokká, kultúrtörténetileg is kiemelkedő jelentőséggel bírt. Társadalmi tekintetben pedig, minden modernizációt mellőzve, jórészt nélkülözni tudta a nagybirtokrendszert, és az állattenyésztésben, a tartási módokban, a növénytermesztési, a kertészeti ágazatokban, ha magán is viselte a kor jegyeit, de kiválót alkotott, önszerveződéssel, a talpon maradás küzdelmében.
Az elérhető pozitív diszkrimináció azonban hódoltsági körülmények között sem volt nélkülözhető. A homokhátságban élő és ott lakó nép csökönyösen újra kezdte építeni a gazdaságát ma is, mint már többször a történelem során, szívósan megküzdött az adminisztratív nehézségekkel, tervezett, és nekilátott a családi gazdálkodás újbóli létrehozásának, melynek egyik sarokköve a tanyasi életforma valamilyen változata. Emlékeiben még él a hagyomány, zsigereiben az alkotás vágya, álmaiban a holnap gazdasága.
A privatizációs folyamatok az évek során azonban mostoha sorba juttatták a vállalkozás bajnokait. A tőkenélküliség mellett megjelentek a nyomott felvásárlási árak, a spekulánsok, a nyomasztó piacnélküliség és ennek koronájaként a halasztott fizetések, majd a csődhelyzetes felvásárló cégek trükkjei folytán sokak jogos követelése veszett el kilátástalan reménytelenségben. E jelenségek a piacgazdaság torzszülöttjei, és méltatlan hozzánk, hogy a történelem néhai eredeti tőkefelhalmozásának hitványságai kísértetiesen megismétlődjenek a fejlett piacgazdaság szomszédságában. Ilyen körülmények között beszélni sem lehet bővített újratermelésről.
A létbizonytalanság közegében élnek a homokhátsági állattartó gazdák, akik segélykiáltással hívják fel az igen tisztelt kormány figyelmét helyzetük tarthatatlanságára. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az alacsony aranykorona-értékű területek gabonatermesztési gyakorlata fenntarthatatlan, mint például a rozs, esetleg a tritikále termése a betakarítás költségeit sem fedezi, és csak kényszerű szükségből vagy talajvédelmi okokból szerepel a vetésforgóban.
Felmerül az ugaroltatás valamilyen formája, mert a területek egy részén szinte biztos a ráfizetés. Indokoltnak látjuk hosszabb távra is beépíteni a támogatások rendszerébe az ugaroltatás gondolatát, a hazai fehérjenövények termelésének támogatását, mint például a lucerna és a gyepek felújítását, valamint a gyeptelepítési program beindítását.
A tömegtakarmányok termelésének előmozdítására is törekednünk kellene, amit az idei aszály várható következménye is indokolttá tesz. A vázolt gondok megoldásában, illetőleg az abban való közreműködésben a falugazdász-hálózat komoly segítséget nyújthatna, mint közvetlen kapcsolattartó és ellenőrző szervezet. Kíséreljük meg érzékeltetni, hogy komoly gondjaik közepette nem lesznek magukra hagyatva a gazdák, a piaci haramiáknak legyen miért reszketniük, és ne a gazdálkodóknak kelljen aggódniuk, indokolatlanul tönkremenniük a mindennapos helytállásuk mellett.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
