IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Méltatlannak érzem magamhoz, hogy ezekről a magasztos kérdésekről talán kioktatásjellegűen szóljak. Nem szeretném, inkább párbeszéd formájában szeretném a szabadság kérdését egy kicsit kiemelni a függetlenség mellől, hiszen egy sokkal teljesebb értékű, sokkal általánosabb emberi jogról, egy emberi vívmányról van szó. Tudjuk, a francia forradalom ezzel a hármas jelszóval indított, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség. Sajnos, Magyarország 1956-ban is még csak ehhez az első elemhez érkezett volna el, a szabadság kivívásához, és valóban úgy látták 1956-ban, hogy ehhez a függetlenség megszerzésén keresztül kell eljutni, tehát ahhoz, hogy a szovjet csapatokat innen kiverjük, illetve önként távozzanak. Ez bekövetkezett 1991-ben, de tudjuk azt, hogy a szabadságunk ennél is sokkal több, de mindenképpen függvénye a függetlenségnek is.
Egy szabad országban lehet csak valóban a szabadságot élvezni, és ezen szabadsággal lehet - amely mindig keresi az értelmét - megteremteni az egyenlőséget és a testvériséget, amelynek kiépítése még ránk várna és a gyerekeinkre várna. De ahhoz, hogy ezt a szabadságot így elorozzák, ennek az ünnepét így elorozzák egy konszenzussal meghozott törvény annullálásával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ez mindenképpen felháborító.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
