DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános vitájának megkezdésekor elmondott expozémban azzal a kéréssel fordultam önökhöz, hogy a törvényjavaslat vitájában ne a retorikai versengés, hanem a családok helyzetének javítása legyen valamennyiünk célja. Hangsúlyoztam, hogy a családról alkotott elveinknek és nézeteinknek van, kell hogy legyen közös tartománya, és ha ezt tartjuk fontosnak, akkor az Országgyűlésnek esélye van arra, hogy jó döntéseket hozzon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a kérésemet illeti, csak részben talált meghallgatásra, de nincs tökéletes boldogság. Az ellenző képviselőcsoportok nevében elhangzott vezérszónoklatok nyugodtnak mondható hangvétele tükrözte az előzetes felkészülést, a megkomponáltságot. Az ellenzéki frakciók vezérszónokai azt tartották figyelemre méltónak, hogy nem építjük le azt a családtámogatási rendszert, amelyik jelenleg már sikeresen működik. Figyelmüket bizonyára elkerülte az a tény, hogy a kormány több alkalommal is hangsúlyozta, hogy nem elvenni akar, hanem adni szeretne a családoknak. Ellenzéki képviselőtársaim mondatait - és idézek: egyetértünk azonban a családi pótlék 20 százalékos emelésével és a 13. havi ellátás bevezetésével, vagy támogatjuk az előterjesztésben szereplő anyasági támogatás növelésének szándékát - akár elismerésnek is tekinthetem. Köszönöm ezeket a bátorító és támogató mondatokat. Őszintén remélem, hogy a törvényjavaslat elfogadásakor is ebben a szellemben fognak a másik, az ellenzéki oldalon is majd szavazni.
A két ellenzéki frakció vezérszónoklatában természetesen elhangzottak olyan megállapítások is, amelyek erősen vitathatóak, illetve amelyeket mi, szocialisták régóta vitatunk. Az idő rövidsége miatt ezeknek mindegyikére nem kívánok reflektálni, és ezt egyébként szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim már megtették.
Sisák Imre képviselőtársam mondandója azonban mindenféleképpen választ igényel. Ő ugyanis felszólalásában a következőt mondta: nem tudni, milyen kutatásokra hivatkozva, az anyag készítője nemes egyszerűséggel megállapítja, hogy az elmúlt években növekedett a gyermekszegénység, és a családok többsége számára a gyermekvállalás komoly kockázati tényezőt jelent.
Tisztelt Képviselőtársam! Őszintén sajnálom, ha nem jutottak el önhöz a különböző tudományos műhelyek publikációi, így többek között a Tárki legfrissebb kiadványai. Igen, a tudományos igénnyel elvégzett kutatások eredményei cáfolhatatlanul bizonyítják a gyermekszegénység növekedését, illetve azt, hogy a gyerekvállalás ma nagyobb szegénységi kockázatot jelent a családok számára, mint öt évvel ezelőtt. Tehát nem a kormány állítja mindezt. Tudom, ezeknek a megállapításoknak az elfogadása egyenlő lenne annak beismerésével, hogy az elmúlt négy évben folytatott családpolitika bizony ebben a tekintetben nem volt sikeres.
Az általános vita későbbi szakaszában sajnos ellenzéki képviselőtársaim a vezérszónoklatok kiegyensúlyozottságát feladták, és nem hallgattak Vojnik Mária képviselőtársam intelmeire, amiben arra hívott fel, hogy a választópolgárok nem fogják nekünk megbocsátani, ha a családok támogatása kérdésének érdemi vitája helyett egymással vagdalkozunk.
Külön reagálni szeretnék Harrach Péter képviselőtársam felszólalásának egy részére. Ő egyrészt karbantartásnak minősítette a törvényjavaslatot, olyannak, amely az előző kormány ideje alatt felépített rendszer reparálására, jobbítására irányul. Téved, képviselőtársam, amikor így értelmezi a javaslatunkat, hiszen a családi pótlék az egyik legfontosabb családtámogatási eszköz, nem reparálható, romokban hever, rajta már csak lépésről lépésre haladva az újjáépítés segít. Ez a törvényjavaslat az első lépés ennek az újjáépítésnek az útján.
A legkevésbé sem tudok egyetérteni képviselőtársamnak azzal a megállapításával, hogy míg az előző kormány a dolgozó családokat támogatta, mi a segélyből élő, dolgozni nem akarók számát fogjuk szaporítani. Ismét szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, valamennyiüket arra, amit expozémban is hangsúlyoztam, hogy mi nem kívánunk különbséget tenni gyermek és gyermek között. Olyan családi pótlékot akarunk, amelyik nem igazodik különleges feltételekhez, vagyoni és jövedelmi viszonyokhoz. Rendkívül sajnálatosnak tartom - ezért is tértem ki erre -, hogy képviselőtársam felszólalásában ismét a megkülönböztetés szükségessége mellett foglalt állást.
Önök az általános és részletes vitában az ellenzéki oldalon diszkréten hallgattak arról, hogy az elmúlt négy évben miért nem emelték a családi pótlékot. Ugyanakkor - valószínű, rossz lelkiismeretük okán - olyan módosító javaslatokat nyújtottak be, amelyek a törvényjavaslatban foglaltakat többszörösen meghaladó emelésekre, bővítésekre tettek javaslatot. Úgy gondolom, hogy ezt az ellentmondást nem nekünk, nem nekem kell majd megmagyarázni. A törvényjavaslathoz kormánypárti képviselőtársaim több olyan, a törvény szövegét pontosító javaslatot nyújtottak be, amelyet a kormány támogat.
Engedjék meg végezetül, hogy ismét - bocsánatot kérek Sisák képviselő úrtól - egy tudományos kutatás eredményeiből idézzek önöknek. A Népességtudományi Kutató Intézet "Demográfiai folyamatok és társadalmi környezet" gyorsjelentésében ugyanis éppen a napokban arról tudósított bennünket, hogy tovább romlott a gyermekvállalás esélye, és egyre több nő gondolja úgy, hogy gyermek nélkül éli le majd az életét. Hogy ez ne így legyen, szeretném önöket ismét kérni, hogy szavazatainkkal is adjunk annak a kívánságunknak és annak a véleményünknek hangot, hogy Magyarországon érdemes gyermeket vállalni és gyermeket nevelni. Kérem önöket, hogy ennek szellemében hozzák meg egyéni döntéseiket, és legyenek tekintettel erre a körülményre is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(14.20)
