DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr interpellációja azt a szemléletmódot kifogásolja, amely szerint csak anyanyelvi, esetleg vallási kisebbség létezik, és a pozitív diszkrimináció alapján többletjogosítványokban csak ezek a kisebbségek részesülnek. A képviselő úr szerint e szemléletmód változásának egyik első lépése lehetne a jelnyelvet használó siketek nyelvi kisebbségként való elismerése.
A hatályos jogi szabályozás a képviselő úr által vázoltakhoz képest jóval árnyaltabb képet mutat. Kétségtelen, hogy a magyar jog kisebbség alatt a nemzeti és etnikai kisebbségeket érti, az egyének azon csoportját, amely a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai tekintetében különbözik. A szociális szempontból hátrányos helyzetben lévő, valamint az érzékszervi vagy értelmi képességeikben jelentősen korlátozott emberek azonban a társadalom egy merőben más csoportját alkotják.
A lényegesen eltérő helyzet miatt alapjaiban eltérő feladatok állnak az állam előtt a nemzeti kisebbségekkel, illetve a fogyatékoscsoportokkal kapcsolatban. Az előbbieknek széles körű kulturális, politikai jogokat kell biztosítani, a kisebbségek létének és fennmaradásának biztosítására. A fogyatékosoknál az érintett személy hátrányos helyzetének enyhítése, életminőségének javítása lehet a cél, amely szintén nem nélkülözi a jogi szabályozás során a pozitív diszkrimináció alkalmazását.
A fogyatékosok társadalmi csoportjai sem a hagyományos társadalmi szemléletmód, sem pedig a velük kapcsolatos állami feladatok szemszögéből nem sorolhatók a nemzeti és etnikai kisebbségekkel egy csoportba. Jelnyelvük, amely sajátos, alapvetően szocializációs funkciójú, az anyanyelvi kommunikációt vizuális úton közvetítő forma, nem azonosítható a siketek anyanyelvével. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy jelenleg számos olyan jogszabály van, amely biztosítja, hogy a siketeket az élet legkülönbözőbb területein ne érje hátrány érzékszervi fogyatékosságuk miatt, például az államigazgatási, polgári büntető- és egyéb eljárások kapcsán törvény garantálja, hogy az említett eljárásokban jelnyelvi tolmácsot kell alkalmazni.
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak biztosítása érdekében az elmúlt tíz év alatt - többek között a kisebbségi törvény megalkotásával - a Magyar Köztársaság igen sokat tett. A fogyatékosok esetében más szerkezetű rendszer működik, amely a rehabilitáció mellett egyre nagyobb hangsúlyt helyez a fogyatékosok jogaira is. E törekvés előmozdítására született meg 1998-ban a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény. E törvény deklarálja a fogyatékosok jogait, és meghatározza az állam feladatait, és ezzel összefüggésben még az előző kormány a 2000. évben középtávú intézkedési tervet fogadott el.
Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselő Úr! Megállapítható tehát, hogy a probléma megoldását nem az jelentené, ha a siketeket nyelvi kisebbségként határoznánk meg, mert ez a hazai és a nemzetközi szabályozástól is idegen, sokkal inkább azon kell fáradoznunk, hogy a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének biztosítása érdekében meghatározott célkitűzéseket mielőbb megvalósíthassuk, és ha kell, új intézkedéseket is megfogalmazzunk.
(11.00)
Ez utóbbi azonban véleményem szerint alapvetően nem az igazságügyi tárca profilja.
Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
